Az, hogy miként kelthetjük fel mások érdeklődését, nem is új és nem is megoldhatatlan probléma. A regényírók, forgatókönyvírók és humoristák azóta foglalkoznak ezzel, amióta csak létezik a szakmájuk. Tudják, hogy érdekelnek minket a rejtélyek, azonosulunk a szimpatikus szereplőkkel, szeretjük, ha egy történetnek jó íve van, és imádjuk, ha megnevettetnek - idéz az Urbanlegends.hu oldal Tim Harford Adatdetektív című, új könyvéből.

A humor mint kommunikációs eszköz

HVG Könyvek

Stephen Colbert komikus esti showműsorában 2011 márciusában azt járta körbe, milyen szerepet játszik a pénz az amerikai politikában. Elhatározta, hogy politikai akcióbizottságot (PAC) alakít, és pénzt gyűjt arra az esetre, ha netán elindulna az elnökválasztáson.

A következő hetekben Colbert elmagyaráztatta magának, mi is a PAC, a szuper PAC és a szociális jóléti szervezetek. Honnan, milyen összegig fogadhatnak el adományokat, milyen átláthatósági követelmények vonatkoznak rájuk, és mire költhetik az összegyűjtött pénzt?

Arra jutott, hogy az adománygyűjtő formák megfelelő kombinációjával gyakorlatilag bármekkora summát össze lehet szedni bármilyen célra, méghozzá minimális bejelentési kötelezettség mellett. Colbert később azt is megtanulta, hogyan oszlathatja fel az adománygyűjtő szervezeteit, és tarthatja meg a pénzt anélkül, hogy jelentenie kellene az adóhatóság felé.

Colbert azzal, hogy állandóan felhozta a témát, és – szerepet játszva – tanácsokat kért a választási szabályok kijátszásához, alaposabban feltárta a kampányfinanszírozás visszásságait, mint arról bármilyen újságíró álmodhatott volna. A komikus alaposan elmerült a részletekben, népes közönsége pedig követte, mert műsora szórakoztató volt.

Egy csapat kutató felmérte, hogyha valaki abban az időben heti egy napot nézte Colbertet, az annyi ismeretet szerzett a kampányfinanszírozásról, mintha például heti négy nap olvasta volna az újságokat, vagy öt évvel többet járt volna iskolába. A „Hogyan befolyásolja a politikát a pénz?” kérdés nem hangzik különösebben izgalmasan, az viszont, hogy „Ha elindulnék az elnökválasztáson, hogyan gyűjthetnék sok pénzt kevés megkötéssel és mindenféle vizsgálatot elkerülve?”, már sokkal csábítóbb.

Aki kíváncsi, az tanulni fog

Harford úgy véli: azoknak, akik a gondolatok közvetítésében utaznak, messzebb kell menniük a tények ellenőrzésénél és a statisztikai adatokkal való dobálózásnál. A tények értékes dolgok, az ellenőrzésük nem kevésbé. Ám ha azt akarjuk, hogy az emberek tényleg megértsék az összetett jelenségeket, fel kell keltenünk a kíváncsiságukat. Mert aki kíváncsi, az tanulni fog.

A fenti cikk Tim Harford Adatdetektív című könyvének szerkesztett részlete.

Honnan tudhatjuk, mikor hazudnak nekünk a számokkal? Hogyan szolgálja a tudományos adatokkal szembeni kétely a klímaváltozás-tagadókat? Tim Harford, az oknyomozó közgazdász új kötetében a félretájékoztatás és az összezavarás, a tényeket elferdítő kutatás és a téves motiváció labirintusába kalauzol bennünket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.