Amikor Einstein Istenre hivatkozott, sokan úgy gondolták, ez csak amolyan szófordulat a részéről, sőt, talán ironikusan értendő. Végül is a zsidókkal érzett etnikai rokonság ellenére nem volt vallásos ember. Soha nem járt zsinagógába, és egyértelműen úgy tartotta, hogy az univerzum működését a természet törvényei határozzák meg, nem pedig egy isteni lény akarata. Einstein azonban éppen e természeti törvények harmóniája és a teremtés misztériuma iránt érzett tisztelet miatt tekintette magát bizonyos értelemben vallásosnak, és tagadta, hogy ateista volna.

Az 50. születésnapja környékén egy berlini vacsorapartin a beszélgetés az asztrológiára terelődött. Einstein babonás ostobaságnak nevezte. Egy másik vendég erre megjegyezte, hogy a vallás éppen ilyen babona. Vendéglátójuk ezen a ponton véget vetett a vitának, figyelmeztetve az illetőt, hogy tudományos nézetei ellenére Einstein vallásos. „Ez lehetetlen!” – felelte a kétkedő vendég, és Einsteinhez fordult, hogy megkérdezze: igaz-e, amit a házigazda állít. Einstein azt felelte, hogy az univerzumot leíró fizikai törvények mögött van valami más is, valami megfoghatatlan és titokzatos dolog. Einstein vallásossága tehát, ha beszélhetünk ilyenről, ennek az erőnek a tisztelete.

Einstein egész életében alig beszélt vagy írt a vallásról. Gyerekként átesett egy rövid, intenzív vallásos időszakon, majd amikor érdeklődni kezdett a tudományos könyvek iránt, fellázadt az intézményes vallás ellen. Vallásos lelkesedése aztán újra fellángolt az 1920-as évek vége felé, 50. születésnapja környékén, amikor szembehelyezkedett a kvantummechanika határozatlanságával.

Mint az amerikai útján kiderült, egyre inkább érdekelni kezdte a zsidósága. Foglalkoztatni kezdte továbbá – bizonyos mértékben ettől függetlenül – az Istenbe vetett hit. Igaz, egy meglehetősen személytelen istenfelfogás, amely szerint Isten megalkotta az univerzum törvényeit és rendjét, ám attól fogva közvetlenül már nem avatkozik be. Ezt a nézetet deizmusként ismerik.

Mein Weltbild

A George Sylvester Vierecknek a vallással kapcsolatban adott interjúja után Einsteint további kérdésekkel kezdték bombázni a hitével kapcsolatban. Ezért 1930 nyarán megfogalmazott egy krédót, amelyben elegáns választ kívánt adni a kérdésekre.

Az írás a Hogyan látom a világot? (Mein Weltbild) címet viselte. Ebben Einstein azt állítja, hogy az élet titkának keresése mélyen bennünk gyökerező érzés, és az igazi művészet és tudomány esetében már a bölcsőtől jelen van. Akiből hiányzik ez az érzés, akit nem tölt el áhítattal az univerzum csodája, az lényegében halott.

Einstein meghatározása szerint a vallás olyan érzés, amely szerint még a hozzánk közvetlenül eljutó bámulatos tapasztalatokon és érzelmeken túl is létezik egy mindezeket meghaladó erő. Őt pedig abban az értelemben lehet vallásosnak tekinteni, hogy elismeri ennek az erőnek a létét.

A nyilatkozat szenzáció lett, rengeteg nyelvre lefordították, és világszerte elterjedt. A vitát azonban nem zárta le, ami aligha volt meglepő. Einsteint ezután is többféle módon faggatták a vallásosságával kapcsolatban. Különböző kijelentéseit élete során (sőt a mai napig is) részben vagy egészében ateisták és hívők tették a magukévá vagy utasították el.

Végig tagadta, hogy ateista lenne

hvgkonyvek.hu

Élete vége felé Einstein írt egy levelet, amelyben cáfolja a személyes Istenről szóló elképzelést. A levél 2008-ban egy nagy visszhangot kiváltó árverésen kelt el. Az „Isten” szó Einstein számára az emberi természet minden gyengeségének összegzését jelentette. A Bibliát gyerekes mítoszok gyűjteményének tartotta, amelynek azonban hosszú fennmaradása némi értéket kölcsönöz.

Egész életében következetesen tagadta azonban, hogy ateista lenne. Haragudott azokra, akik azt állították, Isten nem létezik, de még inkább azokra, akik saját nézeteik alátámasztására használták fel a szavait. Egy másik levelében kifejtette, hogy a szélsőséges ateisták, akik elvetették az intézményes vallást, valójában továbbra is régi hitük rabszolgái.

Einstein tehát nem érezte úgy, hogy a tudomány és a vallás szükségképpen ellentmondana egymásnak. A New York-i konferencián úgy érvelt, hogy a személyes Isten koncepciója az, ami a tudomány és a vallás közti súrlódás első számú forrása. Velős következtetése híressé vált. Álláspontját úgy foglalta össze, hogy vallás nélkül a tudomány sehová nem jutna, tudomány híján a vallás pedig csak vakon botorkálna a sötétben.

A fenti cikk Walter Isaacson Einstein - Az ember a relativitáselmélet mögött című könyvének szerkesztett részlete. A Steve Jobs-életrajz és az Innovátorok című bestsellerek szerzője Einstein munkásságát, a fizikában elért eredményeit és a fordulatokban gazdag életét történelmi és tudománytörténeti kontextusba helyezi. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.