Az imposztorszindróma már jóval azelőtt létezett, hogy Pauline Clance és Suzanne Imes 1978-ban megalkották a kifejezést. Ez az a hang a fejünkben, amely folyton azt mondogatja, hogy csak ne feltűnősködjünk, ne merjünk fejest ugrani a medencébe, semmi keresnivalónk a színpadon. Seth Godin gondolatai a jelenségről.
Nálam gyakran jelentkezik ez az érzés. Méghozzá azért, mert a legjobb munkáim épp abból születnek, hogy olyasmit csinálok, amit azelőtt még soha. A legújabb kutatások szerint a munkavállalók 40 százalékának van olyan állása, amely innovációt, emberi interakciót és döntéshozatalt igényel. És ezek az emberek minden egyes nap szembetalálkoznak az imposztorszindrómával.
Persze hogy nem vagy biztos benne, jó lesz-e, amit csinálsz. Hogy is lehetnél? Megeshet, hogy akit szolgálsz, megsértődik, vagy faképnél hagy, vagy egyszerűen csak más nyelvet beszél. Persze hogy nincs kézikönyv, nincs bevált módszer, nincs általánosan elfogadott szabálykönyv.
Az innováció lényege épp a „megelőlegezésben” rejlik – úgy teszel, mintha pontosan tudnád, mit csinálsz, mintha biztos lenne, hogy az beválik, mintha jogod lenne itt lenni. Aztán majd menet közben ráérsz kideríteni, mi nem vált be, míg eljutsz a működő megoldásig.
Az imposztorszindróma létező jelenség
És annak jele, hogy egészséges vagy, és fontos munkát végzel. Azt jelenti, hogy bízol a folyamatban, és mindezt önzetlenül teszed. A magabiztosság nem jelent egyet a folyamatba vetett bizalommal. A magabiztosság érzése abból ered, hogy azt képzeljük, kontrollálni tudjuk az eredményt.
Amikor Joe Namath azt nyilatkozta a sajtónak, hogy garantáltan bejuttatja a New York Jets csapatát a Super Bowl néven ismert kupadöntőbe, a magabiztosság beszélt belőle. Minden profi sportoló magabiztos – több mint felük mégis veszít. Minden meccsen, minden bajnokságban magabiztos indulók lépnek pályára, akik aztán mégsem nyernek.
Ha rajtunk kívül álló események kimenetelét akarjuk kontrollálni, az csak fájdalmat és frusztrációt garantál. Vagy ami még rosszabb: ha már a verseny kezdete előtt biztosra kell tudnunk, hogy nyerünk, akkor el sem indulunk.
A másik lehetőség, hogy bízunk a folyamatban, önzetlenül, konkrét szándékkal tesszük a dolgunkat, és elfogadjuk az eredményt – a jót és a rosszat is. Igen, szélhámos vagy! De önzetlenül cselekszel, azzal a céllal, hogy jobbá tedd a világot.
Ha ahelyett, hogy szabadulni akarnánk ettől az érzéstől – az imposztorszindrómától –, inkább elfogadjuk, akkor a produktív előrelépést választjuk. Imposztor énünk a bizonyíték, hogy újítunk, vezetünk, alkotunk.
A fenti cikk Seth Godin Az alkotás rutinja című könyvének szerkesztett részlete.
Gondolatébresztő történeteivel Seth Godin marketingszakértő provokatív igazságokat tár elénk, hogy felismerjük: a fejlődés, kapcsolódás, szolgálat és merészség minden eddiginél nagyobb szerephez jut a kreatív energiák mozgósításában. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.