"A fair go (ejtsd: fer go) kifejezés annyit tesz, hogy minden és mindenki egyenlő esélyeket érdemel. Először a The Brisbane Courierben jelent meg 1891-ben, amikor sztrájkoló birkanyírókat tartóztattak le anélkül, hogy felolvasták volna a jogaikat, és ők azt kérdezték a főnöküktől: „Maga szerint ez korrekt (fair go)?” Ez volt az ország történetének egyik legkorábbi és legfontosabb sztrájkja, ez vezetett ahhoz, hogy Ausztrália egalista társadalommá váljon, ahol a korrektséget, a sportszerűséget és a pozitív szemléletet díjazzák."

Hatéves voltam, amikor nálunk is vetíteni kezdték az ausztrál Neighbours (Szomszédok) című sorozatot. Amikor 1989-ben az Otthonunk (Home and Away) című sorozat elért Nagy-Britanniába, azt is elkezdtem nézni. Ez azt jelenti, hogy a 6 és 20 éves korom közötti legbefolyásolhatóbb éveimben 3510 órányi leckét vettem az ausztrálok napfényes „no para” kultúrájából és a fair go filozófiájából.

„Ausztráliában a fair go nagyon fontos a boldogsághoz, egyenlő feltételeket jelent, és azt, hogy mindenkinek jók az esélyei” – magyarázza Sheridan. Az adelaide-i Gen egyetért vele: „Azt jelenti, nem számít, hogy honnan jöttél, ki vagy, mert ez nem lehet akadálya semminek – ugyanakkor ebbe az is beletartozik, hogy te is mindenhez korrektül állsz hozzá, mindig megteszed, ami tőled telik. Cserébe boldog leszel, mert úgy érzed, hogy bármit elérhetsz, mindenki egyenlő, és mindenki más is így gondolkodik.”

Ausztrália rendszeresen a világ tíz legboldogabb országa között végez, az ausztrálokat mindenki vidám, barátságos népként ismeri. Már gyerekkorukban megtanulják, hogy mindennél fontosabb jól kijönni egymással, betartani a játékszabályokat és együttműködni.

A valóság nincs mindig összhangban a frázisokkal

Persze vannak, akik a történelem során nem részesültek a fair góban – például az ausztrál őslakosok, akiket módszeresen, minden lehető módon diszkrimináltak, amióta csak 1788-ban megkezdődött Ausztrália brit gyarmatosítása.

Ausztrália sokáig az LMBTQ-jogok terén sem jeleskedett, annak ellenére, hogy Sydney az egyik legmelegbarátabb város a világon. De 2017-ben végre az ausztrálok nagy többsége megszavazta az azonos neműek házasságának legalizálását, hogy fair gót kaphasson a szerelem is. 2018 márciusában pedig utolsóként az Északi területen is elfogadták azt a törvényt, amely megengedi az azonos nemű pároknak, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe.

Törekvés a hierarchiamentességre

Victoria állam újságjában, a The Age-ben megjelent egy felmérés, amely szerint manapság a fair go az ausztrálok legjobban becsült értéke. Ennek köszönhető, hogy az ausztrál társadalom határozottan törekszik arra, hogy hierarchiamentes legyen. Senki se különb a másiknál, akkor miért kellene másként bánni velük? Minden ausztrálban megvan a hatalomellenesség, épp ezért az ausztrál humor középpontjában a fennhéjázás kifigurázása áll.

E hozzáállás eredménye néhány elég nyers mondás, amely megkülönbözteti az ausztrál angolt a világ másik felén élő testvérei nyelvétől. Semmi sem dobja fel úgy a napunkat, mint a következő kedélyesen szürreális ausztrál mondás: „Hiányzik neki pár kenguru az istállójából…” – ami azt jelenti, hogy valakinek az agyából kiszöktek a kenguruk, vagyis nem túl intelligens. Vagy itt a csodálatosan vulgáris, „Nem pókot jöttünk dugni” mondás, ami annyit tesz: „Nem lazsálni jöttünk, hanem dolgozni.”

Optimizmus, túlzások nélkül

hvgkonyvek.hu

No worries, vagyis »ne aggódj« - manapság már mindenütt használják ezt a kifejezést – az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig, Új-Zélandtól Dél Afrikáig –, de a no worries jól összefoglalja az ausztrál kultúrát, magában foglalja a barátságos nagylelkűséget, a harsány jókedvet és a laza optimizmust. Ez a fajta gondolkodás azt sugallja, hogy bármilyen nehezek is a körülmények, végül minden rendben lesz.

Megrögzött aggodalmaskodóként számomra szimpatikus a no worries megközelítés. Elvileg könnyű lenne ezzel a mantrával élni egy olyan országban, ahol nem leselkedik minden sarkon valamilyen halálos élőlény.

De hogy maradjak pozitív azokon a napokon, amikor minden olyan nehéznek tűnik? A napsütés sokat segít – mondják az ausztrálok. Ausztráliában, ahol a napfény az úr, nagyon ritka a szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder, SAD), amelyről úgy vélik, hogy a kevés napfény okozza.

Az ausztráloknak nagyon jó szociális ellátórendszerük van, ahol ingyenes az egészségügyi ellátás és az oktatás egészen az egyetemig – ez utóbbihoz kamatmentes diákhitelt vehetnek fel, hogy a tandíjat és az egyéb kiadásaikat finanszírozhassák. Sokan már délután 5-kor befejezik a munkát, és mivel az ausztrálok 85 százaléka a tenger 50 km-es körzetében lakik, így ha akar, akár mindennap beugorhat az ország 10 ezer káprázatos strandjának valamelyikére.

Az ausztráloknak fontos a barátság is. Az OECD adatai szerint az ausztrálok 94 százaléka mondja azt, hogy ismer valakit, akire számíthat a bajban. Az ausztráloknak a barátság olyan, mint a no worries – két kézzel szórják, de bármilyen nagylelkűen osztogatják is, attól még teljesen őszinte.

Ezzel a barátságos, laza életszemlélettel, a természet és a nap szeretetével, valamint a fair góban való megingathatatlan hittel ki ne lenne boldog? Úgyhogy rajta: legyél fair, adj mindennek egy esélyt!

A fenti cikk Helen Russell Boldogságatlasz című könyvének szerkesztett részlete.

Állandóan gürcöl, nincs ideje magára, és még csak nem is élvezi a munkát? Helen Russell – az Egy év a világ legboldogabb országában szerzője – új könyvében feltárja 30 nemzet boldogságreceptjét, és segít megtalálni a legmegfelelőbbet az örömteli mindennapokhoz. A Boldogságatlaszt itt rendelheti meg kedvezménnyel.