HVG Könyvek HVG Könyvek 2020. augusztus. 09. 19:15

Miért ne hagyjuk abba soha a kérdezést?

A kérdések remek eszközök az új lehetőségek felfedezéséhez. Segítenek meríteni a meglévő tudásunkból, rácsodálkozni a világra, és nyitottá válni a ránk váró ismeretlenre.

Gyermekként bátran kérdeztünk, hiszen ez a személyiségfejlődésünk fontos eleme, ám ez a bátorság az iskolában alábbhagyott, és talán csak felnőttként emeljük vissza az életünkbe. Engem sokszor szemtelennek tartottak, amiért tele voltam kérdésekkel és a mások (tanárok, felnőttek) nézeteitől, véleményétől eltérő feltevésekkel. Persze, Vekerdy Tamástól tudom, hogy a szemtelennek titulált gyermek valójában kreatív, hiszen nem elégszik meg az egyszerű válaszokkal – megkérdőjelezi azokat, és kíváncsian kutat más irányokban.

Sajnos nem biztos, hogy a jelenlegi oktatási rendszer a kérdések feltevését jutalmazza – inkább a helyes válaszokat. Sokunkba beleivódhatott az iskolában, hogy egyetlen válasz a jó megoldás, és akinek eltérő véleménye van, az szemtelen, esetleg rossz jeggyel büntetik ahelyett, hogy a kíváncsiságát jutalmaznák. Az ebben a szellemben eltöltött évek kiölhetik belőlünk a másként gondolkodás csíráját és a világ iránti érdeklődést. Éppen ezért olyan fontos, hogy felnőve lépéseket tegyünk ennek visszaépítésére.

A bennünk élő kíváncsi gyermek

A gyerekekben még nincs elvárás, nincsenek  betanult szerepek, csordultig vannak viszont kíváncsisággal, önkifejezési vággyal. A játék élvezetéért játszanak, és motiváltan vetik bele magukat a fantáziájuk birodalmába, ettől pedig fejlődnek is. Az OECD felméréseiben a világ legboldogabb országai listáját évtizedekig vezető dánok azt vallják, hogy a szabad játék felkészíti a gyereket a szembenézésre a felnőttkori kihívásokkal, továbbá segít neki megküzdeni a stresszel és a szorongással. A szabad játék önkontrollt ad, és belső lendületet, megtanít érvelni és együttműködni.

De nemcsak gyerekként, hanem felnőttként is szükségünk van a gondtalan játékra. A játékot és a kreativitást kutató Scott Kaufmann pszichológus azt mondja, hogy „a felnőttkori kreativitást és a sikerképességet a gyerekkori játék határozza meg”. A játék során sikerélmények érnek bennünket, ez pedig javítja az önbecsülésünket. Ha valami próbára teszi a bátorságunkat, majd sikert élünk meg, akkor megbizonyosodunk róla, hogy képesek vagyunk kilépni a komfortzónánkból és kezelni a félelmeinket. A sikerélmény endorfint szabadít fel, az öröm és az elégedettség pedig újabb kihívások felé terel bennünket.

Érdemes tehát olyan játékot iktatni a hétköznapjainkba, amely során gyakran lehet részünk apró (de akár nagyobb) sikerélményekben. Ha játszunk, levezetjük a stresszt, a pozitív elmeállapot pedig jó hatással van az agyra – mindez kiváló muníciót ad a hétköznapi kihívásokkal való szembenézéshez. Szakítsunk időt minél gyakrabban azokra a  dolgokra,  amelyek örömet okoznak, engedjük működni a kíváncsiságunk, hagyjuk feléledni a kérdésekre éhes gyermeki ént. Alakítsunk ki játékos szemléletet, és jelöljük ki a játékra alkalmas időt és teret.

A kérdés elvezet a megoldásig

Ha egy megoldandó probléma elé kerülünk, akkor ne állításokat és feltevéseket ismételjünk, hanem fogalmazzuk meg kérdésként. Ha így teszünk, a probléma megoldandó feladattá alakul, és a gondolkodásunk a probléma szemléléséből – ami sehová sem vezet – aktívan a megoldás felé fordul. Egy kérdés további kérdéseket szülhet, amelyek segítenek körbejárni több oldalról is a problémát, illetve rávezethetnek a megoldásra.

Ha megfogalmazódott a kérdés, akkor adjunk neki időt, hadd érjen. Hagyjuk a kérdést inkubálódni, hiszen előfordulhat, hogy a körülöttünk vagy bennünk zajló események további kérdéseket állítanak elénk a megoldás felé vezető úton. Engedjük át magunkon a kérdést, menjünk sétálni, kirándulni, vagy akár utazzunk el, és hagyjuk, hogy hassanak ránk az ingerek.
 
Mi van, ha…

hvgkonyvek.hu

A képzeletet erőteljesen megsarkantyúzó, kedvenc feladatom, amikor a mi van, ha... kezdetű kérdéssel kell ösztönözni a kreatív gondolkodást. Használjuk ezt a kihívást kereső kérdést arra, hogy új ötletek és gondolatok felé nyissunk, ösztönözve ezáltal a kreatív kísérletező szellemet. Ki tudja, hogy a mi van, ha... kezdetű kérdésekre adott válaszok milyen úton vezetnek majd egy használható megoldáshoz!

• Mi van, ha mégsem az a jó, ahogy én gondolom?
• Mi van, ha átgondolom a másik álláspontját is?
• Mi van, ha tévedek?
• Mi van, ha hibás információkra alapozom a feltevéseimet?
• Mi lenne, ha ez a probléma kétszer ilyen súlyos lenne?
• Mi lenne, ha az ismerősöm ugyanezzel a problémával küzdene?
• Mi lenne, ha valaki egy teljesen másik területről ugyanezzel a problémával küzdene, ő hogyan oldaná meg?
• Mi lenne, ha a probléma ellentéte lenne a valódi probléma?
• Mi lenne, ha gyerek lennék, és úgy akarnám megoldani ezt a dolgot?

Csak kérdések útján juthatunk A-ból B-be, és mindig más kérdések kellenek, mert nem minden helyzetben működnek a korábban fellelt válaszok. Amikor információkra van szükségünk a munkánkhoz, érdemes az alábbi hat alapkérdés segítségével elindulni, hogy a lehető legtöbb szempontot érvényesítve tudjuk elkezdeni a vizsgálódást:

Ki? Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Miért?

A kritikus gondolkodás érvényesítéséért is ezekkel a kérdésekkel érdemes megvizsgálni a hallott, olvasott információkat. Minden egy kérdéssel kezdődik, és néha nehezebb kérdést feltenni, mint válaszolni. Ha rájövünk, mi a megfelelő kérdés egy problémánál, egy élethelyzetnél, akkor a válasz fantasztikus irányokba indíthat el.

Az ilyen kérdéseket azonban nem könnyű megtalálni, hiszen nem feltétlenül könnyen megfogható dolgokra vonatkoznak, hanem a céljainkat, a küldetésünket, mozgatórugóinkat feszegetik. Az önismeretet segítő kérdések tehát komoly kihívást jelentenek. Miért csináljuk, amit csinálunk? Ha nem lennénk, kinek hiányoznánk, és miért? Milyen hatással akarunk lenni másokra, és mit kell ehhez tennünk? Mit vagyunk hajlandók feláldozni a céljainkért?

Nem kell ezekre egyből válaszolni, de érdemes eltöprengeni rajtuk, hiszen ki tudja, merre viszik gondolatainkat a válaszok. Az ilyen kérdések boncolgatása ráébreszthet, mit is szeretnénk valójában elérni az életben, merre haladunk, miért csinálunk valamit, és hogyan végezhetnénk jobban.

A fenti cikk Szlafkai Éva Élj kreatívan! című könyvének szerkesztett részlete.

Miképpen oldhatunk meg alkotó módon váratlan helyzeteket? Hogyan aknázzuk ki, ha több minden érdekel bennünket? Miként láthatunk a problémákban lehetőséget, és meríthetünk a kudarcból ihletet? Szlafkai Éva könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.