Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sok lehetőség nyílik meg azok előtt, akik képesek idegenekkel beszélgetést kezdeményezni. Nem sok alapos kutatást végeztek a könnyed csevegés művészetéről, és kevés megbízható elmélet született a témában. Íme néhány gyakorlati tipp.
Kérjünk tanácsot!
Az emberek imádnak tanácsot adni. Kezdjük tehát a társalgást azzal, hogy tanácsot kérünk. „Szeretnék egy okostelefont venni (vagy egy koktélt, vagy könyvet), de nem tudok dönteni.” Az emberek többsége boldogan válaszol. Utána köszönjük meg a segítséget, amitől úgy érzi majd magát a másik fél, mint egy tűzoltó, aki sikeresen megfékezte a lángokat. A tanácskérés ugyanis bizalmas légkört teremt, bizalmas légkörben pedig nehéz valakit visszautasítani. Ha tehát valakit befolyásolni akarunk, először érdemes tőle tanácsot kérni.
Tegyünk fel még egy kérdést!
Gyakran felteszünk egy kérdést, és utána azt várjuk, hogy a következő kérdést a másik tegye fel. De a beszélgetés nem így működik. Ehelyett alkalmazzuk a riporterek bevált trükkjét: tegyünk fel még egy kérdést. Ha például az iránt érdeklődtünk, hol nőtt fel a másik, utána kérdezzük meg, milyen hatással volt rá az a hely.
Ne kérdezzük meg a másikat, hogy mit dolgozik!
Kétféle ember van: aki szívesen beszél a munkájáról akár órák hosszat is, és aki szégyelli, nem rajong érte, vagy épp nincs neki. Az utóbbiak nem szeretnek erről a témáról társalogni. Gretchen Rubin írónő a sablonos „mivel foglalkozol” helyett egy kis módosítással ezt a kérdést ajánlja: „Mivel vagy elfoglalva mostanság?” Így a másik fél választhat, hogy miről fog beszélni.
Ne olyan témában kezdeményezzünk beszélgetést, ami minket érdekel!
A legtöbb ember szeret magáról beszélni. Emiatt egy idő után nem figyelünk a másikra, hanem várjuk, hogy mi kerüljünk sorra. De a beszélgetés nem PowerPoint-prezentáció. Ne erőltessük a saját témáinkat! Legyünk az a társaságból, aki érdeklődéssel hallgatja mások mondandóját. Ahogy Bill Nye mondta:
„Bárkivel találkozol, mindenki tud valami olyasmit, amit te nem.”
Hallgassuk meg a másikat!
Mások aszerint bánnak velünk, amilyennek mutatjuk magunkat: nem jó, ha arrogánsnak, okoskodónak vagy unalmasnak látnak. A társalgás legfőbb szabályát Celeste Headlee fogalmazta meg: „Minden beszélgetéshez úgy álljunk hozzá, hogy van mit tanulnunk belőle.” Az emberek elfelejtik, miről beszélgettünk, de azt nem, hogyan érezték magukat a társaságunkban.
A fenti cikk Mikael Krogerus és Roman Tchappeler 44 kommunikációs modell című könyvének szerkesztett részlete.
Hogyan fejezzük ki magunkat úgy, hogy megértsenek? Miért értelmezzük különbözőképpen ugyanazokat az üzeneteket? Hogyan adjunk visszajelzéseket? Az elismert szerzőpáros új könyvében bemutatja a legfontosabb kommunikációs elméleteteket, és a bonyolultabb modelleket is szórakoztató ábrákkal szemlélteti. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
Hogyan segíthet a humor, ha elérjük határainkat?
Hogyan kritizáljunk hatékonyan?
