Kevés gesztust tett a magyar kisebbségnek ötéves elnöksége alatt Ivan Gasparovic, viszont sokszor belegázolt az önérzetébe. Gondjai akadtak már a felvidéki magyarok létszámával is, többször kifejtette például, hogy hiába vallották magukat a legutóbbi népszámláláson több mint félmillióan magyar nemzetiségűnek, szerinte nincsenek többen 300 ezernél – a többiek magyar nyelvű cigányok. A magyar kisebbségre gyakran úgy utal, mint Szlovákiát destabilizáló tényezőre. Amikor például Koszovó elismerése volt napirenden, úgy vélte, az precedens lehet a magyar elszakadási törekvésekhez.

Nyomban 2004-es megválasztása után egyértelművé vált, hogy más lesz a viszonya a magyar kisebbséghez, mint elődjének, a kassai születésű, magyarul is jól beszélő Rudolf Schusternek. Már első interjúi egyikében feleslegesen kidobott pénznek tartotta a magyar tanítási nyelvű komáromi Selye János Egyetem megnyitását. Azóta is harcol a magyar nyelvű oktatás ellen, legutóbb például másodszor is elutasította azt a törvényi rendelkezést, amely megengedte volna, hogy magyar nyelvű tankönyvekben magyarul írják a földrajzi és a személyneveket. E kérdésben az amúgy őt támogató vezető kormánypárttal, a Smerrel is szembement. A tankönyvvita kapcsán kifejtette: szerinte nincsenek magyar iskolák Szlovákiában, csupán „szlovák iskolák vannak, amelyekben tanítják az adott kisebbség nyelvét”.

Ez a hozzáállás határozza meg a Magyar Koalíció Pártjával (MKP) szembeni, harmonikusnak korántsem nevezhető viszonyát is. Egyes információk szerint a 2006-os parlamenti választás után komoly erőfeszítéseket tett az ellen, hogy a Smer bevegye a kormányba az MKP-t, amelyet rendre a két ország viszonyát negatívan befolyásoló nacionalista tömörülésnek minősít. 2004-ben Csáky Pál akkori miniszterelnök-helyettest azzal vádolta, hogy a pozsonyi kormányülés után három órával már Budapesten számol be a kabinet tanácskozásáról.

Igyekszik ugyanakkor megtalálni a hangot magyar kollégájával, Sólyom László államfővel, akivel több közös, „nem hivatalos” fellépése volt például egyetemisták előtt. Ezeken mindig azt hangoztatja, pusztán a sérelmi politikát, a múltba nézést utasítja el, a két ország szoros gazdasági és politikai kapcsolatát támogatja. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy Szlovákia belügyeibe való beavatkozással vádolja meg a magyar államfőt, amiért a Selye-egyetemet meglátogatva kritizálta a Benes dekrétumokról hozott szlovák parlamenti határozatot.

RIBA ISTVÁN