Bulgáriában válsághelyzet alakult ki, több gyárat leállítottak, a lakosságot pedig felszólították, hogy keressenek alternatív fűtési megoldásokat, mivel kedd hajnaltól egyetlen köbméter gáz sem érkezett a kizárólagos forrás, Oroszország felől. Nem kapott energiahordozót Horvátország sem, Romániában a korábbi harmadát mérték, Lengyel- és Csehországban is kevesebbet jeleztek a műszerek, de az osztrák OMV energiacég szerint a baumgarteni elosztó központba is a szokásos mennyiség mindössze 10 százaléka jutott el – mivel a Szlovákián át futó vezetékbe is kevesebb nyersanyag került –, s az E.On is csökkenést érzékelt Németországban. Magyarországon a kezdeti nyomásesés után hétfőn már a mennyiség is zuhant, keddi lapzártánkkor pedig olyan hírek terjedtek el, hogy akár teljesen is szünetelhet a szolgáltatás (lásd Magyar nyomás című írásunkat a 20. oldalon).

Magyar nyomás

A hazai fogyasztók ellátására öt tározóban összesen 3 milliárd köbméter kereskedelmi célú tartalék, Zsanán és Szőregen pedig 500 millió köbméter stratégiai tartalék áll rendelkezésre. Keddi lapzártánkkor annyit lehetett tudni, hogy a vésztartalékhoz egyelőre nem nyúlnak hozzá, de az erőművek más energiahordozóra való átállása felmerült. A tározók kivételi kapacitása véges: tíz napon keresztül maximum napi 51 millió köbméter vehető ki, utána annak csak 90 százaléka, 45-46 millió köbméter nyerhető ki. A hideg idő miatt hétfőn már a 70 millió köbmétert is meghaladta az ország fogyasztása – szemben a szombaton felhasznált 64 millióval –, és várható, hogy a hétköznapokon mostanában 68-70 millió köbméterre lenne igény, ebből a lakosságot is magában foglaló közüzemi felhasználás valamivel 50 millió köbméter alatt van. Részletek!

Az immár megszokott januári orosz– ukrán gázvita a hét elején váratlanul elmérgesedett, és bár korábban mindkét fél bizonygatta, hogy nem célja az európai ellátás veszélyeztetése, hétfőre-keddre egy sor EU-tagállamot sújtott energiahiány. Erre pedig a korábban habozó, a vitát addig a két fél üzleti ügyének tekintő Brüsszel is reagált: válságtanácskozást hirdetett, felszólított a szolgáltatás azonnali visszaállítására, miközben a két fél képviselői Londontól Berlinig személyesen magyarázgatták álláspontjukat.

Csakhogy éppen a szálak kibogozása a legnehezebb. A keddi lapzártánkkor érkezett, sokszor egymásnak ellentmondó hírekből szinte megállapíthatatlan volt, hogy pontosan ki és mennyit vett ki egyik vagy másik vezetékből, vagy be sem tett oda, mit és hol zárt el, illetve mire készül még.

Kijev tavaly még az európai átlagár harmadáért, ezer köbméterenként nem egészen 180 dollárért kapta a gázt az orosz Gazpromtól. Az orosz társaság tavaly decemberben egész évre 250 dolláros árat kínált, ami az első negyedévben kedvezőbb, mint az év közben időről időre, meghatározott formula szerint, az olajártól függően változó európai piaci ár. A Gazprom egyúttal közölte: 2009-re csak akkor szerződik, ha az ukrán Naftogaz törleszti több mint 2 milliárd dolláros adósságát. Az ukrán cég december végén át is utalt 1,5 milliárd dollárt, de ez – állítólag az Oroszországban január 11-éig tartó hosszú ünnepek miatt – egyelőre nem jelent meg a Gazprom számláján. Ráadásul Moszkva úgy értelmezi, hogy a 1,5 milliárdban benne van a szerződésből fakadó 614 millió dollárnyi kötbér és késedelmi kamat, így Kijev szerinte még mindig tartozik a szállítások árának egy részével – amit persze az ukránok vitatnak.

Viktor Juscsenko ukrán elnök nemrég még arról beszélt, Kijev ezer köbméterenként 100 dolláros gázárat tartana elfogadhatónak. A Naftogaz viszont legutóbb már 201 dolláros ajánlattal állt elő, 2,05 dollárra emelt tranzitdíjjal, jóllehet korábban 235 dollárt emlegetett 1,8 dolláros szállítási tarifával. Moszkva szerint azonban az Ukrajnán áthaladó, harmadik országba irányuló szállítások tranzittarifáit 2010 végéig érvényes szerződés rögzíti, mégpedig ezer köbméterenként és 100 kilométerenként 1,6 dolláros szinten. A gázárra pedig a Gazprom legutóbb – már kedvezmények nélküli – 450 dolláros javaslatot tett. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: a Gazprom Türkmenisztánból vásárolt gázt ad tovább Ukrajnának, ezt pedig – az óév utolsó napjaiban kötött szerződés alapján – piaci áron, a hírek szerint több mint 300 dollárért kapja, ami igencsak szűkíti az alku mozgásterét.

A heves vita arra utal, hogy a két állami irányítású cég egyike sem törekedett a feltétlen megegyezésre. Moszkva a konfliktus kiélezésével alighanem érzékeltetni akarja, hogy Kijev tisztességtelen partner. Ukrajna pedig azt próbálja hangsúlyozni, amit a tavaly augusztusi dél-oszétiai háború óta gyakran ismételget: Oroszország veszélyt jelent számára, ezért Kijevnek az észak-atlanti közösségben a helye. A viszály nemzetközi fórumra kerülhet, a Gazprom és az ukrajnai szállításokban közvetítő leányvállalata, a RoszUkrenergo a stockholmi kereskedelmi kamara választott bíróságához fordult. Az orosz–ukrán tárgyalások felújítását lapzártánk utánra ígérték, miközben Kijev január 1-je óta nem kap gázt Moszkvától, és – noha a hírek szerint egész évre elegendő tartalékokat halmozott fel – technikai okokra hivatkozva az év első négy napján összesen több mint 65 millió köbméterrel megcsapolta a nyugatra tartó orosz szállítmányokat.

A politikai indok mellett a gazdasági megtorpanás is szerepet játszik az újabb orosz–ukrán gázháborúban. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnöknek ugyanis mostanában új szerepben, a gazdaság visszaesése miatt válságmenedzserként kell fellépnie. A nyár végéig tartó gazdasági felívelésnek köszönhetően évzáró összegzésében Putyin jogosan hangoztathatta: 2008-ban a hazai össztermék (GDP) 6, a befektetések értéke 10 százalékkal nőtt, az átlagfizetések pedig 10-12 százalékkal emelkedtek. Az utolsó negyedév adatai azonban súlyos gondokra utalnak. Szeptemberben összeomlott a tőzsde, októberben a lakosság megtakarításainak 8 százalékát vonta ki a bankokból, és 10 milliárd dollárnyi valutát vásárolt, november végére a munkanélküliség 6,6 százalékra nőtt, a fémkohászát és a vegyipar termelése csaknem a harmadával maradt el a júniusitól. Az évközi magas, hordónként 150 dollárt közelítő olajárnak köszönhetően jó ideig többlettel gazdálkodó költségvetés a kőolaj áresése nyomán deficitbe fordult – egyensúlyához elemzők szerint a mostani 50 dollár körüli érték helyett legalább 70-80 kellene –, és kérdés, hogy a gazdasági ügyekben kevéssé járatos, fellendüléshez szokott Putyin és csapata képes-e úrrá lenni a megváltozott helyzeten. A bajokért ugyanis nem csak a nemzetközi válság okolható: az ipari termelés már a nyáron lanyhulni kezdett, a fellendülés idején pedig elmaradt a szerkezetátalakítás, a munka- és technológiaigényes ágazatok fejlesztése.

A kormány most közel háromszáz, a válság közepette is megmentésre érdemesnek tartott nagyvállalatról készített listát. Feltétlen állami segítségre számíthatnak például a nagy tömegeknek munkát adó óriás iparvállalatok, amelyek működésétől sokszor egy egész település léte függ, valamint a 15 milliárd rubelnél nagyobb éves bevételű és 4 ezernél több alkalmazottat foglalkoztató cégek. Köztük van például a Gazprom energiaóriás, az Aeroflot légitársaság, az állami vasút, valamint a három legnagyobb mobilszolgáltató, akárcsak néhány, Putyin által személyesen kiválasztott vállalat. A jegyzék szakértők szerint arról tanúskodik, hogy a kormány – miután közel 10 ezermilliárd rubelt (mintegy 250 milliárd eurót) fordított a válság elleni küzdelemre, főként a bankszektor megmentésére – felismerte: a krízis túlságosan kiterjedt, és nem tud mindenkinek segíteni.

Mindennek ellenére a válság az orosz gazdaságot viszonylag nagy tartalékokkal érte. Ezek felhasználását azonban többen kritizálják, a cégeknek ígért állami segítségnek például eddig alig 13 százaléka jutott el a címzettekhez, a bankok pedig nem a bedugult hitelcsatornák felélesztésére, hanem valutavásárlásra használták fel a támogatást. Adósságaikat ugyanis dollárban kell törleszteniük, miközben a rubel egyre gyengébb, a dollárhoz képest nyár óta 25, az euróhoz viszonyítva pedig az utóbbi két hónapban 20 százalékot esett.

Az augusztusban még csaknem 600 milliárd dollárnyi tartalékokból január elejéig csaknem 160 milliárdot használtak fel mentőakciókra, melyek révén az állam egy sor magáncégbe vásárolta be magát. Több bajba jutott milliárdos is valószínűleg kénytelen lesz átengedni vagyona egy részét az államnak támogatás fejében. A válság nagy vesztesei közt emlegetik az egykori sikercég, a korábbi értékének alig ötödét érő Norilszkij Nyikel régi tulajdonosát, Vlagyimir Potanyint és új társát, Oleg Gyeripaszkát is. Hitel fejében mindketten zálogba adták tulajdonrészüket, így a cég 45 százalékos pakettje idővel állami kézbe kerülhet.

A válság így hosszabb távon akár a Kreml megerősödését is hozhatja. Ha ugyanis a krízist egy-két év alatt sikerül megfékezni, a hatalom nemcsak az ország megmentőjének szerepében tetszeleghet, hanem az újraállamosított vagyon ismételt privatizálásával megint kiépíthet magának egy gazdaságilag erős klientúrát.

POÓR CSABA / MOSZKVA