Hogyan másszon ki a slamasztikából az EU a lisszaboni szerződésről rendezett júniusi írországi referendum kudarca után? A nyáron még úgy tűnt, ez a kérdés áll majd az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács lapzártánk utáni kétnapos ülésének középpontjában. Az őszi EU-csúcs legfontosabb napirendi pontja mégsem az elbukott EU-alkotmányt pótolni hivatott, 2007 decemberében nagy csinnadrattával aláírt reformszerződés sorsa lett. És ezért nem csupán az Európába is begyűrűző nemzetközi pénzügyi válság okolható.

A francia EU-elnökség azt szerette volna, ha az ír kormány már az e heti EU-csúcson részletes elemzést tesz le az asztalra arról, miért szavazta le az írek többsége a szerződést, és hogy Dublin milyen kiutat ajánl. Micheál Martin ír külügyminiszter azonban az Európai Parlament (EP) alkotmányügyi bizottsága előtt a múlt héten közölte: kormánya nincs kész a válasszal, Brian Cowen miniszterelnök a decemberi EU-csúcson áll elő konkrét útitervvel.

"Cowen helyében én sem sietnék" - fejtegette egy brüsszeli rendezvényen még szeptember derekán Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurócsoport elnöke, aki az EU vezető politikusai közül elsőként mondta ki: nincs realitása a lisszaboni szerződés 2010. január 1-je előtti életbelépésének. Értesülések szerint időközben az íreket leginkább nógató Nicolas Sarkozy francia államfő is belátta, hogy Dublin legjobb esetben is csak decemberre tudja kidolgozni a menetrendet. Dublin még nem terítette ki a kártyáit, de állítólag már nem zárja ki a népszavazás megismétlését.

Az ír kormány ugyanakkor túl gyenge ahhoz, hogy a jövő júniusi EP-választás előtt belevágjon egy újabb referendumba - vélekedett a HVG-nek Jean-Dominique Giuliani, a francia Robert Schuman Alapítvány elnöke. Az alapítvány egyik megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy a ratifikáláshoz jogi szempontból nem is feltétlenül szükséges újabb népszavazás. Egy megismételt referendum ráadásul - ha időközben az összes többi tagállamban befejeződik az elfogadás - már lényegében az ország további EU-tagságáról dönthet.

Brüsszeli uniós berkekben a legtöbben mégis arra számítanak, hogy az írek megismétlik a referendumot, feltehetően jövő ősszel. Így az EP-t még a hatályos nizzai szerződés szabályai szerint választják, vagyis egy tucatnyi tagállamnak kevesebb képviselője lesz, mint ha a lisszaboni szerződés érvényben lenne. A nizzai rendelkezések szerint a 2009. november 1-jén hivatalba lépő új Európai Bizottság (EB) létszámát is csökkenteni kellene legalább egy fővel - hogy kevesebb biztos legyen, mint tagállam -, amitől minden ország vonakodik.

A csapdahelyzet feloldható. Ha a tagállamokban van politikai akarat, megtalálják a módját, hogy megmaradjon az EB jelenlegi létszáma - mutatott rá a HVG kérdésére Philippe de Schoutheete, a brüsszeli Egmont külügyi intézet európai programigazgatója. Brüsszeli folyosói beszélgetésekben például arról hallani, hogy egy ideig halogathatnák az új EB-tagok kinevezését, így a testület ügyvezetőként a helyén maradhatna - de ez politikailag legfeljebb egy-két hónapig tartható. E forgatókönyv azonban Giuliani szerint komolytalan, az EP jóindulatán és egyetértésén kívül az is kell hozzá, hogy az írek tényleg ratifikálják a szerződést, amire egyelőre nincs garancia.

Bár most minden figyelem Írországra irányul, nem csak Dublin adós a ratifikálással. Németországban és Csehországban az alkotmánybíróság vizsgálja a szerződést, Lengyelországban pedig Lech Kaczynski elnök aláírására vár. A svéd törvényhozásban, a riksdagban november második felében kezdődik az eljárás, de valószínűleg gyorsabban lezárul, mint a másik három tagállamban, ahol decemberig is elhúzódhat. Szakértők szerint Prágában a legnagyobb a bizonytalanság, ám mindenki abban bízik, hogy belpolitikai egyezség születik, jövő januártól ugyanis Csehország veszi át az EU-elnökséget.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL