Az EU-csúcs egyik fő attrakciójának szánta a francia elnökség az uniós bevándorlási paktum aláírását. A Nicolas Sarkozy elnök által elsősorban belpolitikai megfontolásokból szorgalmazott megállapodás terve komoly vitát kavart a tagországok körében, de miután némiképp felvizezték, mindegyik mögé állt. Annál is inkább, mivel nem jogszabályról, csupán politikai nyilatkozatról van szó. Főként Spanyolország ellenezte azt a francia javaslatot, amely szerint a tagállamok egységesen vállalták volna, hogy tartózkodnak a területükön szabálytalanul élő, 5-7 millió bevándorló státusának tömeges legalizálásától. A szöveg végül csak azt mondja ki, hogy a tagállamokban lévő illegális bevándorlóknak el kell hagyniuk az EU területét. Ehhez képest a bécsi ICMPD nemzetközi migrációs központ adatai szerint 1973 óta a 15 régi tagállamban összesen 4,3 millió irat nélküli bevándorlót legalizáltak, közel kétharmadukat Olasz- és Spanyolországban.

Elvérzett az a francia kezdeményezés is, hogy az újonnan érkező bevándorlóknak a befogadó országokkal szembeni kötelezettségeit EU-szerte valamiféle harmonizált "beilleszkedési szerződésben" rögzítsék. A kompromisszumok ellenére a paktum egyértelműen azt üzeni a harmadik országoknak és a belső közvéleménynek, hogy az EU szorosabbra zárja a kapuit. Az évente félmilliósra becsült illegális bevándorlás elleni keményebb fellépés a tagállamoknak azzal a szándékával párosul, hogy megkönnyítsék a letelepedést az EU-ban a harmadik országok magasan kvalifikált szakemberei számára. Ezt célozza a lényegében már elfogadott kitoloncolási jogszabály, valamint a magasan kvalifikált bevándorlók számára kidolgozott egységes tartózkodási és munkavállalási engedély, az úgynevezett kékkártya-rendszer készülő bevezetése.