Háztól házig járva több száz embert gyűjtöttek be Tibet fővárosában, Lhászában hétfőn a rohamrendőrök, azt gyanítva, hogy az előállítottak részt vettek a múlt héten kitört zavargásokban. Champa Phuntsok, Tibet Peking által kinevezett kormányzója szerint törvénysértők bolygatták meg a 250 ezres város nyugalmát, és a legnagyobb szigorral lépnek fel azok ellen, akik nem adják fel magukat. Hozzátette, az összecsapásokban 13 "ártatlan polgári személy" vesztette életét, az Új Kína állami hírügynökség pedig 12 súlyosan sérült rendőrről tudott.

Ez a hivatalos verzió. Kína ugyanis ügyelt arra, nehogy úgy járjon, mint a mianmari junta, amely tavaly ősszel csak késve próbálta megakadályozni, hogy a tüntetők elleni brutális fellépéséről képek és információk jussanak el a külvilágba. Röviddel azután, hogy a buddhista szerzetesek által március 10-én - a Kína által bekebelezett Tibet eddigi legnagyobb lázadása kitörésének 49. évfordulóján - kezdett demonstrációhoz a múlt hét közepén tömegek is csatlakoztak, becsukatta az internetkávézókat, korlátozta a telefonforgalmat, s a tartományt lezárta a külföldiek elől.

A kínai információs blokád miatt a nemzetközi sajtó az 1959 óta az észak-indiai Dharamszalában működő emigráns tibeti kormányra hagyatkozhatott, amely szerint a rendőri fellépésnek Lhászában és más tibeti városokban több száz halálos áldozata volt. A zavargások átterjedtek Szecsuán, Csinghaj és Kanszu tartományokra is, ahol - a Peking által a történelmi Tibetről leszakított régiókban - jelentős számú tibeti kisebbség él.

A Tibet vallási vezetőjének tartott, indiai száműzetésben élő 14. dalai láma (Tenzin Gyatso) vasárnapi dharamszalai sajtóértekezletén kulturális népirtást emlegetett, ám továbbra is a békés megoldások híve, kedden pedig hozzátette: kész lemondani, ha az erőszakot nem sikerül megfékezni. A zavargások - amelyek során a tibetiek a tartományba betelepült kínaiak üzleteit is feldúlták - elemzők szerint viszont azt is jelenthetik, hogy a tibetiek fiatalabb generációja kész határozottabb eszközökhöz nyúlni a kínai uralommal szemben. Ők fájlalják a leginkább, hogy a formailag autonóm területnek minősülő tartomány kétségtelen gazdasági fellendülésének haszonélvezői a betelepülő kínaiak. A fekvése miatt a világ tetejeként is emlegetett Tibetben ráadásul attól tartanak, hogy a Lhászát a külvilággal összekötő, 2006-ban átadott, 4,1 milliárd dolláros költséggel épült vasútvonal is a belső gyarmatosítást segíti, és a helyi kultúra elsüllyedését gyorsítja. Kínában viszont - emlékeztetnek a kommentárok - még a hatalom által szintén üldözött ellenzékiek sem éreznek sorsközösséget Tibettel, amely szerintük is Pekingnek köszönheti gazdasági felemelkedését, és hogy maga mögött hagyhatta félfeudális, a kolostorok autoriter hatalma jellemezte rendszerét.

Annál több híve van Tibetnek világszerte, amit a tartomány elsősorban a 72 éves, karizmatikus dalai lámának köszönhet, akit 1989-ben - a pekingi Tienanmen téri vérengzés évében - Nobel-békedíjjal is kitüntettek. Tibet vallási vezetője minden fórumon hangoztatja, hogy nem ragaszkodik a - korábbi századokban nagyhatalmi törekvések középpontjában álló, többször is Kína fennhatósága alá került - tartomány függetlenné válásához. Ahhoz azonban igen, hogy kézzelfogható autonómiát kapjon, ami garantálná kulturális és vallási sajátosságainak érvényesülését. Peking viszont ennek ellenére úgy véli, a Ven Csia-pao kínai kormányfő által kedden a zavargások szításával vádolt dalai láma igazi célja a függetlenség, amit aligha tudna véres erőszak nélkül megakadályozni, ha a vezetőt valaha visszaengedné Tibetbe. A kínai hatalom így kivárásra játszik - vagy ahogyan a cinikusabb elemzők fogalmaznak: a dalai láma halálára vár -, ezért nem vezettek sehová a vallási vezető képviselőivel 2000-2006 közti szórványos tárgyalások.

A túl erőszakos fellépést Peking az augusztus 8-án kezdődő olimpiai játékok közelsége miatt sem engedheti meg magának - és ezt a tibetiek is jól tudják. A stratégia meghatározásában természetesen a legfontosabb szerep a pártfőtitkár - és az államfői poszton a pekingi parlament által múlt szombaton menetrendszerűen újraválasztott - Hu Csin-taónak jut, akinek bőségesen van tapasztalata e téren. Amikor ugyanis Tibetben legutóbb, 1988-ban kitört az elégedetlenség, éppen ő volt a tartományi párttitkár, és az akkori kemény rendteremtés is hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeltek rá Pekingben. Kína nemrég már elszenvedett egy kisebb presztízsveszteséget, amikor Steven Spielberg amerikai filmrendező visszalépett az olimpiai nyitó- és záróünnepség művészeti tanácsadójának szerepétől, arra hivatkozva, hogy Peking a szudáni rezsim támogatójaként nem tesz eleget a dárfúri polgárháború leállításáért.

Nem Tibet az egyetlen feszültséggóc, ami a nyári játékok békéjét fenyegeti. Felerősödhet a Peking által terroristának minősített, az északnyugati Hszincsiang tartományban élő muszlim ujgur szeparatisták tevékenysége is, és senki nem tudja, készül-e valamire a Kínában szektának minősített és üldözött Falunkung vallási szervezet. A 11 éves magasságba szökött infláció pedig általános társadalmi békétlenséget válthat ki, ezért a kínai kormány máris igyekszik hűteni a gazdasági növekedést, fékezni az árak emelkedését és mérsékelni a jövedelemkülönbségeket. Kína viszont bízhat abban, hogy a nemzetközi közösség az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i játékok rossz emlékű bojkottja után nehezebben hajlik egy hasonló látványos szankcióra.

NAGY GÁBOR