Megölelték és megcsókolták egymást, majd Mahmúd Ahmadinedzsád iráni és Dzsalál Talabáni iraki elnök országaik nemzeti himnuszának dallamára elsétáltak a kiterített vörös szőnyegen. Irak 2003-as amerikai inváziója óta a most gyerekek által virággal köszöntött teheráni vendég részesült először teljes állami pompát felvonultató fogadtatásban Bagdadban. Ahmadinedzsád a reptérről autókonvojjal hajtatott a városba, pedig a külföldi méltóságok az út veszélyessége miatt általában helikoptert vesznek igénybe.

Az iráni elnök baráti fogadtatása és a veszélyekkel dacoló magatartása éles ellentétben áll George W. Bush amerikai elnök titokban előkészített, röpke iraki látogatásaival. Bush - aki egyik vizitje során sem töltött egyetlen éjszakát sem Irakban - legutóbb tavaly szeptemberben keresett fel helikopterrel egy sivatagi bázist a nyugati Anbar tartományban, s mindössze pár órát töltött katonái között.

Az iráni elnök látogatásának nem csupán jelképes jelentősége volt: hét kétoldalú megállapodást írtak alá a vámoktól a közlekedési kapcsolatokon át az ipari együttműködésig, s Teherán 1 milliárd dolláros hitelt is felajánlott Iraknak a gazdaság talpra állítására. Az 1980-as években egymással háborúzó és azután is ellenséges viszonyban lévő két ország kapcsolata Szaddám Huszein iraki elnök hatalmának 2003-as megbuktatásával kezdett javulni. Paradox módon az amerikai invázió révén Irán kereskedelmi, gazdasági és kulturális befolyása az utóbbi öt év alatt hihetetlen módon megerősödött.

Bár Ahmadinedzsád a repülőből hatalmas amerikai katonai támaszpontokat láthatott - 150 ezer amerikai katona állomásozik Irakban -, de közben akár azzal nyugtathatta magát, hogy Irak a kőolajon kívüli szektorokban Irán második legnagyobb exportpiaca. A szénhidrogéneket nem számítva 2006-ban 2 milliárd dollárra rúgott a kétoldalú kereskedelem, aminek jelentős részét iráni eladások tették ki. A tárgyalásokon szóba került egy olajvezeték építése is az iráni Adaban és az iraki Bászra között, sőt Irán segítséget ajánlott az iraki olajmezők kiaknázásában.

Virágzanak a kulturális kapcsolatok is. A síiták lakta Dél-Irakban reneszánszát éli a perzsa nyelv, a két ország között valóságos zarándokipar jött létre. Évente félmillió iráni látogat el a dél-iraki Nedzsef és Kerbala síita mecsetjeinek szentélyeibe, az iráni hatóságok reményei szerint a zarándokok száma hamarosan eléri az évi 3 milliót. Az iraki hívők közül pedig évente 1 millióan keresik fel Irán szentként tisztelt vallásos helyeit. Több ezer iraki és iráni tanul a másik ország vallási központjaiban.

A látogatás jóval túlmutat a kétoldalú kapcsolatokon, s jelzi: Irán taktikusan benyomult a Huszein fémjelezte iraki szunnita kisebbség hatalmának elvesztése után keletkezett vákuumba, és kemény ellenfele az USA-nak, illetve a szunnita arab országoknak a térségbeli befolyásért vívott harcban. "Ahmadinedzsád dacolt a biztonsági problémákkal, miközben egyetlen arab elnök vagy király sem látogatott el az arab Irakba" - írta a vizit kapcsán az egyik bagdadi napilap. Labid Abbavi iraki külügyminiszter-helyettes pedig arra mutatott rá, hogy míg Irán 2003-ban megnyitotta bagdadi nagykövetségét, addig egy arab ország bagdadi diplomáciai képviselete élén sem áll nagykövet.

Miközben Ahmadinedzsád Bagdadban az amerikai katonák által szigorúan őrzött úgynevezett zöld zónában parolázott Núri al-Maliki iraki kormányfővel, oda-odavágott Washingtonnak. Többször is határozottan felszólította az USA-t, hogy vonuljon ki Irakból, mert jelenléte csak fokozza az erőszakot. Az iráni elnök ugyanakkor tudatában volt vendéglátói kényes helyzetének, így az Amerikát ért bírálatait szalonképes, sőt az irakiaknak tetsző mondatokba csomagolta. Bush is üzent: felszólította az iraki kormányt, mindenképpen tudassa Teheránnal, hogy le kell állítania az iraki milíciák felfegyverzését. Washington szerint az iraki erőszak fő oka az iráni pénzből támogatott halálbrigádok tevékenysége.

Az erőszak utóbbi nyolc hónapban tapasztalt jelentős csökkenése mögött azonban elemzők szerint részben éppen az áll, hogy Irán mérsékletre intette az általa támogatott fegyveres milíciákat is fenntartó pártokat. Bár februárban valamelyest nőtt az erőszak januárhoz képest, de még mindig sokkal kedvezőbb a biztonsági helyzet az egy évvel korábbinál. Moktada al-Szadr iraki síita hitszónok, a Mehdi Hadseregének vezére is a napokban hosszabbította meg tűzszünetét - aligha Teherán jóváhagyása nélkül.

Irán nemcsak az általa támogatott milíciákon keresztül mozgatja az iraki szálakat, gyakorlatilag az iraki bürokrácia szinte minden szintjére kiterjesztette befolyását. Teherán immár egy politikailag és gazdaságilag stabil Irakban érdekelt, legfeljebb az amerikai megszállók orra alá kíván borsot törni. Az amerikaiak háborúja - írta nemrég elemzésében a Foreign Policy washingtoni folyóirat - Irak jelentős részét iráni befolyási övezetté változtatta, és megnyitotta az utat az iráni hegemónia előtt a Perzsa-öböl felé.

Az iráni atomprogram miatt mindenesetre tovább éleződik a viszony Washington és Teherán között. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) hétfőn immár a harmadik határozatot fogadta el az Irán-ellenes szankciókról, amelyek a két korábbi - 2006 decemberében és 2007 márciusában hozott - határozatok utazási és pénzügyi korlátozásait szigorították tovább bizonyos személyek és vállalatok esetében. Teherán előre jelezte: a határozatot illegálisnak tartja, nukleáris programja békés célokat szolgál.

Az iráni atomvita körül egyre kuszábbak a szálak. Tavaly decemberben az amerikai hírszerzés arra a következtetésre jutott, hogy Irán 2003-ban felhagyott a nukleárisfegyver-programmal. Részben ennek is tulajdonítható, hogy a hétfőn elfogadott határozat csak alig szigorított valamit a büntető intézkedéseken. Ám éppen hétfőn derült ki, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) megvizsgálja azt a hírszerzési értesülést, miszerint Irán titokban mégiscsak tanulmányozta az atombomba-készítést.

A nyugatiak gyanúját az utóbbi napokban az is tüzelte, hogy az IAEA által bemutatott adatok és információk szerint Irán nemcsak urándúsításra összpontosít, de az atomtöltet beindításához is alkalmas hagyományos robbantási kísérleteket végez. Ráadásul olyan módosításokat hajt végre az általa kifejlesztett rakétákon, hogy azokba nukleáris töltetet lehessen elhelyezni.