Egymillió állampolgárt megcélzó új átvilágítási törvény, amely állásuk elvesztésével fenyegeti a régi rend kiszolgálóit és a nyilatkozni nem hajlandókat is. Kísérlet Európa legmerevebb abortusztörvényének szigorítására, hogy az alkotmány is kimondja a művi vetélés tilalmát, még nemi erőszak vagy az anya életének súlyos fenyegetettsége esetén is. Egy neves - betege halála miatt emberöléssel vádolt - szívsebész bilincsbe verése és látványos elhurcolása a kórházból. Hajnali rajtaütés egy korrupcióval gyanúsított exminiszteren, aki ijedtében szíven lövi magát a fürdőszobában. Tanárok és orvosok sztrájkja a kampányban ígért fizetésemelésért. Európa-szerte elképedést kiváltó kijelentések és merev álláspontok az EU-csúcson. Végül a napokban korrupciós vádak miatt miniszterek menesztése, kormányválság, előre hozott választás lehetősége.

Így foglalható össze címszavakban Lengyelország utóbbi néhány hónapja. A két évvel ezelőtt hatalomra került Kaczynski fivérek afféle felülről irányított permanens forradalmat szeretnének levezényelni, mely a törvény szigorával sújtana le minden bűnözőre az úgynevezett szén- és gyógyszermaffiától az ittas autósokon és a megesett diáklányokon át a homoszexuálisokig. És persze mindenekelőtt az állampárt egykori ügynökeire. Nem is beszélve a negyedszázaddal ezelőtti hadiállapot bevezetéséért ismét bűnvádi eljárás alá vont Wojciech Jaruzelski és Czeslaw Kiszczak tábornokokról, akik a jelek szerint hamarosan börtönbe kerülhetnek.

A legtöbb hatalom ma a 37 éves Zbigniew Ziobro kezében összpontosul, aki egy személyben igazságügy-miniszter és legfőbb ügyész, Lech Kaczynski államfő bizalmasa, a korrupció elleni kíméletlen harc egyik zászlóvivője. Mellesleg az egyik legnépszerűbb kormánytag, aki az ellenzék szerint "ügyészi államot" kreál Lengyelországból. Az ügyészségen kétségtelenül a kézi vezérlés híve, nem késlekedik konkrét ügyekben felhívni az eljáró ügyész figyelmét a súlyosbító körülményekre, s ha az mégis lágyszívűnek bizonyul, fegyelmit varr a nyakába. Miniszterként tervbe vette egy olyan fegyelmi bíróság létrehozását, amelynek élén egy általa kinevezett ügyész állna, és bármely bírót felelősségre vonhatna, megfosztva mentelmi jogától. Elkészült a büntető törvénykönyv drákói szellemű módosítása is (ittas vezetésért például a gépkocsi elkobzása járna, a büntethetőségi korhatárt pedig 15 évre szállítanák le).

Az állítólag a tőzsdén meggazdagodott, nőtlen, vallásos, a maga igazában tántoríthatatlanul biztos Ziobro - aki élvezi, ha az általa leleplezett, megbilincselt ismert személyiségek elhurcolását a tévé is mutatja - úgy véli, "a bíróságok felett is van egy bíróság: a közvélemény". Véleményével koránt sincs egyedül: az államfő és ikertestvére, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök is többször kétségbe vonta a bíróságok végső illetékességét az igazság kimondására. Amiből nyilvánvaló: nem könnyű egyszerre forradalmat csinálni és tiszteletben tartani a jogállamiságot.

Különösen az alkotmánybíróság (AB) kemény dió a két Kaczynskinak. Az átvilágítandók körét minden eddiginél szélesebben megvonó, március 15-én hatályba lépett új lusztrációs törvény alapján május 15-éig minden arra kötelezettnek - azoknak is, akiket korábban már átvilágítottak - nyilatkoznia kellett, együttműködött-e a letűnt rendszer titkosszolgálatával. A tudományos műhelyek, egyetemek, szerkesztőségek szinte egy emberként mondtak nemet az eljárásra, nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt elsősorban politikai ellenfeleivel kíván leszámolni, teret engedve saját, fiatalabb korosztályú híveinek. Az ütem gyors volt, Jerzy Targalski, a rádió újonnan kinevezett elnökhelyettese például meg sem várta a határidőt, sorra elkezdett felmondani mindazoknak, akiket 1989 előtt vettek fel - mindaddig, amíg a rádió felügyelőbizottsága őt magát is fel nem függesztette. Az értelmiségi tiltakozás élén Bronislaw Geremek, az egykori demokratikus ellenzék neves alakja állt, aki liberális európai parlamenti képviselőként megtagadta az újabb nyilatkozat aláírását, mondván, eddig minden választás előtt átvilágíttatta magát. Az AB - a hatalom részéről rá nehezedő nyomás ellenére - Geremeknek adott igazat, megállapítva, hogy egyszer már átvilágított képviselőt nem lehet ciklus közben megfosztani státusától. Ráadásul alkotmányellenesnek nyilvánította az átvilágítás kiterjesztését a társadalom széles rétegeire.

"Az átvilágítás romokban" - reagált a jobboldali Dziennik napilap. Mindkét Kaczynski úgy nyilatkozott: nincs más hátra, be kell iktatni az átvilágítást az alkotmányba. Az alkotmánymódosításhoz azonban meg kellene nyerni a jobbközép Polgári Platformot (PO), amellyel a PiS eredetileg koalícióban kívánt kormányozni, ám végül egy szélsőjobboldali és egy balos populista kispárttal alakított kormányt. A két nagy párt között időközben - elsősorban a kormányerők önkényes politizálása miatt - mély szakadék nyílt, és a közvélemény-kutatások szerint legnépszerűbb párt, a PO a 2009-es választások megnyerése esetén valószínűleg inkább kormányozna a posztkommunista-liberális pártszövetséggel, mint a jelenleg hatalmon lévőkkel.

A válságot jelezte áprilisban az abortusztörvény szigorítása körüli vihar is, amely politikai zsákutcába torkollott. Az alkotmánymódosítást a koalíció legkisebb és legagresszívabb pártja, a szélsőjobboldali nacionalista Lengyel Családok Ligája (LPR) kezdeményezte, bár a PiS programjában is szerepelt. Az abortusz drákói tiltása mellett szállt síkra a szejm akkori elnöke, Marek Jurek is, aki megkísérelte megnyerni az alaptörvény módosításához a PO-t, mondván, ők is a katolikus Lengyelországot képviselik. Ám az ügy fiaskóval végződött, s a házelnöknek le kellett mondania, sőt a pártból is kilépett. Végül az alkotmánymódosítást kezdeményező koalíción belül is négy módosítási javaslat született - következésképp egyik sem kapta meg a szükséges kétharmadot. A fiaskó nyomán úgy tűnt, a fő kormánypárt széthullik, és előrehozott választások lesznek. De a sorok gyorsan rendeződtek, és ismét kiderült: az ikrek Lengyelországában a politikai viharoknak nagyobb a füstjük, mint a lángjuk.

Az ikreknek, akiket lényegileg Rydzyk atya populista Radio Maryjája juttatott hatalomra, sosem volt értelmiségi bázisuk, a megbukott átvilágítási törvénnyel ráadásul vérig is sértették a szellemi elitet, amely az előző, jobb- és baloldali kormányok korrupciós botrányai után nagyrészt apolitikus, ami az egész társadalmi közérzetre rányomja a bélyegét. Nem véletlen, hogy a Gomulka-Kaczynski párhuzamot egyre többen emlegetik. Az igazi kérdés, hogy a társadalom politikailag passzív, kiábrándult rétegeiben feléleszthető-e a közéleti aktivitás. Sokan máris ezt vélik látni abban, hogy a lakosság 53 százaléka kedvezően fogadta a rendszerváltás idején baloldali pártvezér Aleksander Kwasniewski volt államfő bejelentését a politikai életbe való visszatéréséről, jóllehet a pártpreferenciák továbbra is jobbra húznak. Kwasniewski ezúttal nem is akar baloldali pártvezér lenni, inkább mozgalmat szervez a demokratikus vívmányok védelmére, amihez a pártállami éra több neves ellenzékijét, köztük a Nobel-békedíjas Lech Walesát és az irodalmi Nobel-díjas Wislawa Szymborskát is megnyerte.

A napokban egyelőre az a fő kérdés, hogy a baloldali populista koalíciós partner, a Samoobrona (Önvédelem) hétfői kiválása nyomán kisebbségbe szorult kétpárti kormány talpon marad-e. Kaczynski kormányfő mindenesetre keddi lapzártánkkor jelezte, szeptember előtt aligha döntenek a választások előrehozataláról. Az ikrek jelenleg legalább 25 százalékos támogatottságot tudhatnak maguk mögött, nagyjából annyit, mint a fő vetélytárs PO. Adam Michnik, az egykori ellenzék egyik legismertebb alakja szerint a Kaczynski fivérek - noha a rendszerváltás óta valamiképpen mindig a politika élvonalában voltak, mégis - egyfolytában vesztesnek érzik magukat. Még ma is, annak ellenére, hogy övék a hatalom, mert az a jogállamiság keretei között "kevés a forradalomhoz". A demagóg "mi, vesztesek" frazeológia - véli Michnik - igen hatásos a rendszerváltás igazi veszteseinek a megszólításához. Ám az érdekeik képviseletéhez kevés. A nagy kérdés Michnik szerint is, hogy erre képesek lesznek-e az alkalmasint átrajzolódó lengyel politikai paletta hatalomra jutó erői.

PÁLYI ANDRÁS / KRAKKÓ