A szovjet csapatok 1945. április 12-én érték el Bécs belvárosát, pontosabban a Schwarzenbergplatzot, odáig tartott ugyanis az orosz megszállási övezet. Négy hónappal később már ott állt az időközben Sztálin térré átnevezet területen a mindmáig meglévő szovjet hősi emlékmű, amelyet 18 ezer, Bécs felszabadításában elesett vöröskatona emlékére húztak fel. A bécsiek csak orosz emlékműnek nevezik a 400 munkás által épített, 18 tonna bronz és 300 köbméter márvány felhasználásával készült, diadalívszerű háttérrel körbevett szobrot - alkotóként századosi, ezredesi rangú tiszteket említ a felirat -, de közszájon forog az "ismeretlen fosztogató emlékműve" kifejezés is. A diadalív falán cirill betűs írás sorolja az elesettek nevét, bírálja a német fasisztákat, hősöknek nevezi a szovjet katonákat. A 20 méter magas márványoszlop tövében ötágú csillag s zászló formálódik, a 12 méter magas szovjet katona - hamisítatlan szocreál stílusban - egyik kezével zászlót emel a magasba, a másikkal aranyozott pajzsot tart, vállán géppisztoly és töltényszíj.

A bécsiek soha nem kedvelték az emlékművet, amely azonban mára belesimult a hétköznapokba, s az évtizedeken át megmásított történelmi tényekbe. Az oroszok felszabadítóként aposztrofálták magukat - elfeledkezve a fosztogatásokról és a nőkkel szembeni erőszakoskodásról -, és nagyvonalúan hagyták, hogy az osztrákok a fasizmus első áldozataként láttassák magukat. Amikor a szovjetek 1955-ben elhagyták Ausztriát, a tér újra felvette a Schwarzenbergplatz nevet, s eltűnt a szoborcsoport biztonságát védő orosz tank is. Az Ausztria függetlenségét visszaadó 1955. május 15-ei államszerződés 19. cikkelyében azonban a szovjetek kikötötték: az osztrák hatóságoknak kötelességük az emlékmű védelme, karbantartása. Az emlékmű mára hozzánőtt a városképhez, nyáron az előtte lévő színes szökőkút szinte el is takarja.