Az olasz partizándal, a Bella Ciao modernizált változatának dallamára, stílszerűen talpig vörös ruhában lépett a hófehér színpadra vasárnap Ségolene Royal, hogy a Párizs észak-keleti elővárosában, Villepinte-ben lévő kiállítási központ egyik csarnokában összesereglett tízezernyi híve előtt csaknem kétórás beszédben felvázolja programját. Francois Mitterrand 1981-es "110 javaslatát" felidézve száz pontban foglalta össze elképzeléseit. Éppen ideje volt. A szocialista párt (PS) berkeiben is egyre hangosabb morgolódás volt amiatt, hogy a tavaly novemberben elnökjelöltté választott Royal kampányának konzultációs szakasza - amikor az úgymond egyszerű párttagok és szimpatizánsok gyűléseken vagy az interneten keresztül mondhatták el panaszaikat és tehették meg javaslataikat - túlságosan hosszúra nyúlt. A részvételi demokráciát zászlajára tűző Royal kampányának kezdeti lendülete megtört, a kitalált stratégia csak addig működött, amíg a szocialista politikus egyedül volt a gáton.

Miután január derekán Nicolas Sarkozy belügyminiszter a kormányzó UMP elnökjelölt-állító kongresszusán (HVG, 2007. január 20.) átfogó programot hirdetett, és konkrét ígéreteket tett, Royal továbbra is a nép szavára figyelt, és adós maradt a válasszal. A PS főtitkárával, Francois Hollande-dal együtt élő Royal teljesen átengedte a terepet Sarkozynek, miközben kevés érdemi megnyilatkozása helyett néhány baklövéssel hívta fel magára a figyelmet. Decemberi libanoni látogatásán például szótlanul tűrte, hogy a Hezbollah képviselője a nácizmushoz hasonlította Izrael libanoni politikáját, nemrég pedig kínai vizitjén az ottani bírósági ítélkezések gyorsaságát dicsérte. Kínos helyzetbe került a szocialisták üdvöskéje egy minapi rádióinterjúban is, amikor nem tudta megmondani, hány atom-tengeralattjárója van Franciaországnak.

Nem véletlen, hogy Sarkozy kampánygépezetének beindulása után a választók egy része elbizonytalanodott a szocialista elnökjelölt rátermettségében. A közvélemény-kutatások élén sokáig ellenfelével fej fej mellett haladó Royal támogatottsága az utóbbi hetekben erősen visszaesett. Az egyik utolsó felmérés szerint az elnökválasztás két hónap múlva sorra kerülő első fordulójában a voksolni szándékozók 34 százaléka szavaz majd Sarkozyre, és csak 26 százalékuk Royalra. A második fordulóban pedig a jobboldali jelölt a jóslatok szerint 52:48 arányban kerekedik felül. Egy másik szondázás szerint a szocialista választók több mint 40 százaléka nem értett egyet Royal kampányának stílusával és tartalmával.

A hol határozatlansággal, hol felkészületlenséggel vádolt szocialista elnökjelölt a hétvégén aztán magasabb sebességfokozatba kapcsolt. Segítségére siettek a PS utóbbi időben háttérbe szorult nagy öregjei, így az elnökjelöltségért folytatott párton belüli harcban legyőzött Dominique Strauss-Kahn volt gazdasági miniszter is, aki néhány nappal korábban tette le az asztalra a fiskális politikára vonatkozó javaslatait. Igaz, a vasárnapi beszédben Royal nem sok szót vesztegetett a súlyos államadósság lefaragására és a költségvetési egyensúly helyreállítására, annál bőkezűbb volt viszont a zömmel a PS 2006 őszén kidolgozott választási programjából visszaköszönő ígérvényekkel. E szerint jut majd pénz mindenkinek és mindenre, a pályakezdő fiataloktól a kisvállalkozókon át a nyugdíjasokig, az oktatástól az egészségügyön át a hadászati támadófegyverekig. Szakértők első becslései szerint a Royal-program megvalósítása nem lesz olcsóbb mulatság, mint Sarkozyé, akinek ígért intézkedései mintegy 50 milliárd euróval növelnék a tavaly év végén több mint 36 milliárd euró hiányt mutató büdzsé kiadásait.

A PS háza tájáról kiszivárgott értesülések szerint Royal környezetében úgy vélik, ha február végéig nem fordul meg a közvélemény-kutatások kedvezőtlen iránya, a szocialista elnökjelölt bajba kerülhet. Ezért az eleinte a jobbközép felé is üzengető Royal most elsősorban saját táborát akarja mozgósítani. Erre utalt a vasárnapi felszólalásában Hollande pártfőtitkár, amikor úgy fogalmazott: az elnökválasztás az első fordulóban fog eldőlni. A Sarkozy elleni személyes támadás feladatát partnerétől átvállaló Hollande arról győzködte hallgatóságát, hogy az igazi változás letéteményese Royal, és nem a belügyminiszter, aki egyébként szocialista vetélytársával ellentétben inkább a centrum felé próbál nyitni. Ennek jele, hogy több, baloldalhoz kötődő közéleti személyiség és üzletember - nemrég például nem kis feltűnést keltve André Glucksmann neves, egykori maoista filozófus - is hitet tett Sarkozy mellett.

VIDA LÁSZLÓ