Először randevúztak az egykori Szovjetunió területén a NATO állam- és kormányfői, és még közvetlenül a rigai találkozó előtt is úgy tűnt, ezt a csúcsot legfeljebb a lettországi színhely teszi emlékezetessé. Nem így történt. Rigában a NATO egyértelműen kilátásba helyezte: a 2008 tavaszán esedékes következő csúcson meghívhatja tagjai közé Albániát, Horvátországot és Macedóniát. Ezzel a nyugat-balkáni térségben legfelkészültebbnek számító Zágráb gyakorlatilag garanciát kapott arra, hogy legkésőbb 2009 első felében beléphet a szervezetbe. Kevésbé lehet biztos a dolgában Macedónia, amelynek felvételét a jugoszláv utódállam elnevezéséről Görögországgal folyó vita hátráltatja. Komoly bátorításban részesült Albánia is, amelynek azonban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben van még sok tennivalója.

A bővítéssel kapcsolatos döntés benne volt a levegőben, de a csúcs végül határozottabb kötelezettséget vállalt, mint akár az érintett országok, akár a felvételük mellett lobbizó tagállamok, köztük Magyarország remélte. Egy éve a NATO berkeiben még azon aggodalmaskodtak, hogy a Nyugat-Balkán gyorsabban közeledik az EU-hoz, mint az észak-atlanti szövetséghez, ám Riga áttörést hozott. A régióban hagyományosan érdekelt NATO-tagállamok körül létrejött, néhány hónapja a németekkel is kibővült koalíció azt is el tudta fogadtatni Washingtonnal, hogy a békepartnerségi együttműködést Bosznia-Hercegovina és Montenegró mellett terjesszék ki a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való elégtelen együttműködése miatt elszigetelt Szerbiára is.

"Felülkerekedett az a nézet, hogy a békepartnerség eszköz, és nem jutalom" - fejtette ki a HVG-nek Brüsszelben Martinusz Zoltán magyar NATO-nagykövet, emlékeztetve arra, hogy Szerbia nélkül elképzelhetetlen a Balkán-félsziget hosszú távú stabilitása és biztonsága. A NATO-nak elemi érdeke Szerbia integrálása, amit sokkal inkább szolgál a belgrádi kötelékek erősítése, mint Szerbia kirekesztése. Martinusz szerint a döntés egyben magyar külpolitikai siker is. A boszniai háborúban Szarajevónál komoly veszteségeket szenvedett britek és franciák, valamint a srebrenicai mészárlás miatt felelőssé tett hollandok diplomáciai források szerint az amerikai pozíció módosulása láttán adták csak be a derekukat. Az utolsó pillanatig ragaszkodtak ahhoz, hogy a NATO továbbra se regionális megközelítésben, hanem külön kezelje Szerbiát, és mindaddig ne kínálja fel a békepartnerséget, amíg Belgrád ki nem adja Hágának Ratko Mladicsot, a boszniai szerbek egykori főparancsnokát.

A nemzetközi törvényszékkel való teljes együttműködést a NATO továbbra is elvárja Szerbiától és Boszniától, de ez többé nem előfeltétele a békepartnerségi viszonynak. Carla Del Ponte hágai főügyész sajnálatának adott hangot a NATO-csúcs fordulatot jelentő politikai döntése miatt, ami érthető, hiszen az EU sem áll túl messze attól, hogy legalább jelképesen, technikai szinten felújítsa a stabilitási és társulási szerződésről tavaly elkezdett, majd idén májusban befagyasztott tárgyalásokat Szerbiával.

A rigai nyitás után nem lenne meglepő, ha hamarosan az EU-ban is elérné a kritikus tömeget azon tagállamok száma, amelyek a koszovói rendezés közeledtével kívánatosnak tartanák, hogy a huszonötök is pozitív jeleket küldjenek Szerbiának. Az EU persze megosztott, és azok a tagállamok - például Nagy-Britannia és Hollandia -, amelyek a NATO-ban amerikai ösztökélésre engedtek, úgy érezhetik, Szerbiának egyelőre elég egy üzenet is. A kérdés mindenesetre terítékre kerül a december 11-ei külügyminiszteri tanácsülésen, majd a 15-16-ai EU-csúcson is, ahol a bővítési stratégiáról folyó eszmecserén a HVG értesülései szerint a magyar kormányfő fel akarja vetni Szerbia ügyét.

A rigai találkozó meghatározó témája, a NATO által irányított, 32 ezer fős afganisztáni nemzetközi biztonsági haderő (ISAF) helyzete azonban nem tartogatott semmilyen szenzációt. Az ISAF úgy terjesztette ki hatókörét Afganisztán déli tartományaira, hogy a tagállamok a 20 ezer főre tervezett NATO-kontingensnek csak a 85 százalékát töltötték fel. A létszám éppen csak a napi operatív feladatok ellátására elég, váratlan támadás esetére nincs gyorsan bevethető tartalék. A kanadaiak és a britek arra panaszkodnak, hogy katonáik napi 16 órákat vannak terepen, ami megengedhetetlen - számolt be helyszíni tapasztalatairól a HVG-nek a NATO egyik tisztségviselője. James Jones tábornok, a szövetséges európai erők főparancsnoka szeptemberben 2500 katonát kért a tagállamoktól - de nem tülekednek a jelentkezők. A Lengyelország által január 1-jétől rendelkezésre bocsátott ezerfős erősítésen kívül érdemleges felajánlás Rigában sem történt, noha a délen állomásozó kanadaiak, britek, hollandok egyre hangosabban sürgetik az Afganisztán biztonságosabb északi és keleti övezeteiben lévő németeket, franciákat, spanyolokat és olaszokat, hogy vállaljanak magukra több terhet.

A katonai egyensúlyhiányt enyhítheti, hogy Rigában a tagállamok beleegyeztek: Afganisztánba vezényelt haderőik ezentúl - különféle korlátozásokat tartalmazó nemzeti mandátumuktól függetlenül - az ország területén bárhol segítséget nyújthatnak rendkívüli esetekben. Szerencsére az ISAF parancsnoka határozza majd meg, hogy mi számít rendkívüli eseménynek - kommentálta a vérrel-verejtékkel tető alá hozott kompromisszumot egy magát megnevezni nem akaró brüsszeli NATO-hivatalnok. Sok tagállam arra hivatkozva ellenzi a létszám emelését, hogy pusztán katonai eszközökkel nem lehet megoldani az afganisztáni válságot. Ezzel a NATO-ban elvben mindenki egyetért, csakhogy délen egyelőre az elsődleges kihívás a biztonság megteremtése. "Amíg nincs biztonság, nincs újjáépítés - vélekednek NATO-szakértők -, ha viszont nem mutatunk fel sürgősen valamit a gazdaságban, a lakosság elpártol tőlünk, és egyre inkább megszállóként tekint ránk."

Márpedig az afganisztáni misszió úgynevezett civil komponensével baj van: a 25 tartományi újjáépítési csapatot (PRT) különböző nemzetek működtetik - az egyiket Magyarország -, amelyek eltérő lehetőségekkel rendelkeznek, ráadásul a koncepciójuk is különbözik egymástól. Vannak országok, amelyek brüsszeli megítélés szerint láthatóan alig tudnak megbirkózni a feladattal, mások viszont ragyogóan teljesítenek. Nyilvánvalóan szorosabban kellene koordinálni a PRT-k, valamint az Afganisztánban szerepet vállaló nemzetközi szervezetek tevékenységét, de számos tagállam ellenzi, hogy bármiféle összehangolt civil stratégiát dolgozzanak ki. Erre irányult az a Rigában megtámogatott francia javaslat is, hogy koszovói mintára állítsanak fel egy összekötő csoportot a nemzetközi haderőkben meghatározó hatalmak, az Afganisztánnal szomszédos országok és a nemzetközi szervezetek részvételével. Az ördög persze a részletekben rejlik, Iránt például aligha lehet kihagyni - de mit szólnak ehhez az amerikaiak? A NATO a helyzet túsza: a szervezet mindent feltett történetének legnagyobb szabású katonai műveletére, de a siker valójában nem rajta múlik. "Hatékony újjáépítés és civil rendezés nélkül - vélik a brüsszeli NATO-központban - ítéletnapig Afganisztánban rekedhetünk."

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL