Több házi készítésű rakétát zúdítottak palesztin militánsok a múlt héten az izraeli Szderot városra, aminek nyomán életét vesztette egy nő, a palesztin rakétatámadások 16 hónap utáni első áldozata. Az akció egyes elemzők szerint megkérdőjelezi az izraeli hadsereg a Gázai övezet északi részébe való két héttel ezelőtti behatolásának a hatékonyságát, hiszen palesztin szélsőségesek az offenzíva alatt és után többször is képesek voltak rakétákat indítani. Ehud Olmert izraeli kormányfő azzal védekezett, hogy nem lehet egyik napról a másikra elejét venni a rakétatámadásoknak, és úgy tűnt, egyelőre elutasítja a több politikus által is követelt komolyabb gázai katonai hadműveletet.

Nem csoda, hiszen a hadsereg és a kormány is komoly presztízsveszteséget szenvedett, amikor pár nappal korábban 19 palesztin civil vesztette életét egy tüzérségi találat nyomán. Az áldozatok között gyerekek és nők is voltak, és az állítólag a rakétatámadásokat korábban nem igazán támogató klán életben maradt tagjai bosszút esküdtek. Izrael bocsánatot kért a "technikai hibáért", de megvédte taktikáját, hogy tüzérségi erőt vet be a palesztin rakétakilövők ellen.

Egyre több izraeli érzi azonban úgy, hogy a hadsereg fellépése túl sok polgári áldozattal jár. A legnagyobb példányszámú tel-avivi napilap, a Jediót Ahronót párhuzamot vont a gázai offenzíva és a nyári libanoni háború között. "Mintha mindezt már láttuk volna korábban, de nem tanultunk belőle semmit" - utalt az újság arra, hogy a 34 napos libanoni háború során a Hezbollah 4 ezer rakétát lőtt ki Izraelre, az izraeli bombázásoknak pedig főként civil áldozatai voltak.

A palesztin militánsokkal szembeni katonai fellépéssel kapcsolatos kérdőjelek csak felerősítik a libanoni háború kudarca miatt a hadsereget ért bírálatokat. Egy novemberi felmérés szerint évtizedek óta nem volt olyan rossz a hadsereg megítélése, mint most: a megkérdezettek több mint fele csekélynek vagy közepesnek mondta a katonák által nyújtott biztonságot. A válaszadók fele kétségbe vonta a hadsereg szavahihetőségét, holott évekkel ezelőtt a fegyveres testület élvezte leginkább a zsidó állam polgárainak bizalmát.

A hadsereg iránti támogatás erózióját szakértők szerint az is jelzi, hogy sokan kétszer is meggondolják a - fiúknak és lányoknak egyaránt kötelező - katonai szolgálatot. Egyre több sorköteles fiatal keres kibúvót vallási vagy egészségügyi okokra hivatkozva.

"Az 1973-as jom kippúri háború óta nem emlékszem arra, hogy olyan kétségbeesés lett volna úrrá a hadseregen, és annyira megkopott volna a vezető tábornokok iránti bizalom, mint most" - írta a Háárec című napilap katonai elemzője. Nevüket vállaló tábornokok - mint Ejal Ben-Reuven vezérőrnagy - is elismerik, hogy a hadsereg olyan súlyos válságba jutott, mint az 1973-as, negyedik arab-izraeli háborúban, amikor Egyiptom és Szíria meglepetésszerűen meg tudta támadni az országot. Akkor két tábornokot is menesztettek, és a 34 napos háború miatt most is már két tábornok kényszerült távozni.

Először Udi Adam vezérőrnagy, a Hezbollah elleni hadműveleteket irányító parancsnok mondott le szeptember közepén - egy hónappal a tűzszünet életbelépését követően -, miután a közvélemény, de még tartalékos katonák is a távozását követelték. Az izraeli hadsereg gerincét jelentő tartalékosok ezrei tüntettek az utánpótlás akadozása, a kiképzés hiányosságai és a frontvonalakon tapasztalható zűrzavar miatt. Másfél hete pedig Gal Hirsch dandártábornok, a libanoni határt védő egység parancsnoka nyújtotta be lemondását, mert egy készülő katonai vizsgálat őt is felelősnek találta abban, hogy a Hezbollah július 12-én el tudott rabolni két izraeli katonát - és ezzel kirobbant a háború.

Hirsch távozása botrányos volt, mivel a főtiszt lemondólevelében részben elismerte ugyan a felelősségét, de közvetve a feljebbvalóit is bírálta. Mindez azért is igen kényes Dan Haluc vezérkari főnök számára, mert eddig is érték kritikák a libanoni háború rossz kezelése miatt. Ráadásul a Hirsch felelősségét megállapító bizottság - amelynek tagjait Haluc nevezte ki - a vezérkari főnököt is bírálja. "A hadseregben a felelősség annál a személynél kezdődik, aki az élen áll, különösen stratégiai kérdésekben" - olvasható az egyébként a katonaság minden szintjét bíráló jelentésben, amelyet egy tartalékos vezérőrnagy készített. Az illetőt Haluc máris következtetéseinek felülvizsgálatára szólította fel.

Az első jelentésből egyébként az derül ki, hogy kellő odafigyeléssel megakadályozható lett volna a két izraeli katona elrablása. Csakhogy nem vették figyelembe a hírszerzés figyelmeztetéseit, miszerint a Hezbollah egyre eltökéltebben akar foglyokat ejteni. A határ mentén járőröző katonák pedig a tervekkel ellentétben nem kaptak elegendő védelmet. A jelentésben az is szerepel, hogy a Dél-Libanonból 2000-ben történt egyoldalú izraeli kivonulás után az egymást követő kormányok szinte mindenáron el akarták kerülni a konfrontációt, ezért forrásokat is elvontak az északi frontról.

Bárhogy végződjenek is az újabb vizsgálatok, az Olmert-kormány tekintélyét igencsak aláásta, hogy alig két nappal a büntető izraeli légitámadások megindítása után a hadsereg hírszerzése kétségbe vonta a kitűzött célok gyors elérésének lehetőségét: a két katona kiszabadítását és a Hezbollah rakétaarzenáljának a felszámolását. Az elemzés - számolt be a The Washington Post az izraeli külügyminisztérium tisztségviselőire hivatkozva - arra jutott, hogy a széles körű légitámadásokkal, de visszafogott szárazföldi erővel indított támadás száz napnál rövidebb idő alatt semmiképpen nem lehet eredményes.

A háború első napjainak tapasztalataiból a katonai hírszerzés megállapította: a kormány úgy indított háborút, hogy nem tudta, miként fejezi majd azt be. A harcok során a kormány héttagú háborús kabinetje folyamatosan - ha nem is konszenzussal - a támadások kiszélesítésére szavazott a légi kampány mellett érvelő Haluc javaslatai alapján. Politikai elemzők a hadsereg felső vezetésének átszervezésére számítanak, aminek során a vezérkari főnök is repülhet. Egyelőre azonban furcsa lenne, ha Olmert elmozdítaná Halucot, hiszen a kormányfő győztes háborúról szónokol. Arról nem is beszélve, hogy a lemondásokat a Hezbollah az Izrael feletti győzelem újabb bizonyítékának tekintené.

KERESZTES IMRE