Az orosz bürokrácia és a századok óta híres orosz közalkalmazott, a csinovnyik az első számú haszonélvezője a legfőbb orosz exportcikkek, a földgáz, a kőolaj és a különféle nyersanyagok évek óta tartó drágulásának. Vlagyimir Putyin államfő több mint hat évvel ezelőtti hatalomra jutása óta 11-szeresére nőtt az államirányításra fordított összeg, miközben a szociális kiadások csak háromszorosukra emelkedtek. A kiadásnövekedés legnagyobb része a közalkalmazottakra jutott: a csinovnyiksereg létszáma 2001-ben 1,1 millió, 2005 végén pedig már több mint 1,5 millió volt. Jövőre minden korábbinál nagyobb ütemű kiadásnövekedés várható: a költségvetési törvényjavaslatban 821 milliárd rubellel (1 rubel = 7,50 forint) szerepelnek az államigazgatási kiadások, ami egy év alatt közel 50 százalékos növekedés.

A bürokraták számának és befolyásának látványos növekedése annak ellenére következett be, hogy Putyin eleinte éppen az állam túlzott hatalmának a mérséklését, a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek jogkörének a szélesítését szorgalmazta. Az elnök által kezdeményezett adminisztratív reform azonban 2004-re teljesen eltért az eredeti céloktól, és sorra alakultak meg az egymással vetélkedő - a minél több alkalmazottért és költségvetési pénzért harcoló - szövetségi szintű hivatalok. A célok módosításának hátterében részben a terrorista támadások - a 2004. februári moszkvai metrórobbantás, az augusztusi repülőgép-robbantások, majd a szeptemberi beszláni iskolai dráma - álltak, mivel Putyin úgy döntött, hogy a társadalom nyugalmát és a politikai elit hatalmát fenyegető újabb véres merényleteknek csak a hatalom centralizálásával lehet elejét venni. Jevgenyij Gontmaher, a moszkvai Társadalmi Kutatások Intézetének tudományos vezetője szerint az is hozzájárult a kudarchoz, hogy a Kreml nem tudta, mit akar. "A reform pont az ellenkező eredményhez vezetett, mert a hatalom nem oldotta meg a legfontosabb kérdést: nem határozta meg, meddig terjedjen az állam társadalmi és gazdasági szerepe. Az apparátus pedig szinte önkéntelenül igyekezett kihasználni a bizonytalanságot, és behatolt minden szférába" - mondta nemrég újságíróknak a kutató.

Az államgépezet befolyásának növekedéséhez az is hozzájárult, hogy a politikai centralizálást gazdasági központosítás kísérte. Az Oroszországban felszínre hozott olaj és gáz nagyobb részét immár ismét állami tulajdoni többségű vállalatok termelik ki, és erősödik az állami jelenlét az autó-, illetve repülőgépgyártásban, valamint a fémiparban is. Ennek hatására folyamatosan nő az állami, illetve önkormányzati vállalatoknál dolgozó alkalmazottak száma, arányuk 2005 végére elérte a 62 százalékot. "Piacgazdaság helyett immár államkapitalizmus van Oroszországban. A gazdasági életbe való aktív beavatkozáshoz kiegészítő forrásokra és újabb állami alkalmazottakra van szükség" - vélekedett Mihail Dmitrijev, a Stratégiai Kutatások alapítvány elnöke.

Összefüggést fedezett fel az olaj világpiaci árának alakulása és az oroszországi csinovnyikok számának változása között a moszkvai Trojka Dialog nevű kutatóintézet. Tanulmányukból kiderül: az utóbbi tíz évben rendre visszaesett vagy stagnált a közalkalmazottak száma, amikor mérséklődött a szénhidrogének világpiaci ára. Ám az 1998-as oroszországi gazdasági válság előtt, illetve az utóbbi négy évben - a gyors áremelkedések idején - gombamód szaporodtak a bürokraták. Részben az államigazgatási kiadások elszabadulásával magyarázható, hogy tavaly annak ellenére is lassult az orosz gazdasági növekedés, hogy az olajárak magasba szöktek. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter szerint, ha 2000-ben 1 dollárral emelkedett az orosz olaj hordójának világpiaci ára, az 0,2 százalékos GDP-növekedést eredményezett. Ugyanekkora áremelkedés azonban 2005-ben már csak 0,06-os százalékos GDP-bővülést hozott. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy a növekedés fenntartásához immár nem elég a magas olajár, állandó emelkedés szükséges. Az utóbbi hetek olajárcsökkenésének hatására az orosz tőzsdeindex máris visszaesett: az olajipari részvények két hét alatt 20 százalékot veszítettek értékükből, az RTSZ tőzsdei mutató pedig 8 százalékot esett.

A közalkalmazottak számának gyors növekedése egyébként nem járt a hatékonyság javulásával, és nem mérséklődött a korrupció sem. Az Indem moszkvai társadalomkutató intézet felmérése szerint az orosz üzletemberek tavaly 316 milliárd dollárnak megfelelő kenőpénzt fizettek, míg az átlagemberek 3 milliárd dollárnyi rubelt dugtak egyebek mellett az egyetemi vezetők vagy a katonai sorozást intéző illetékesek zsebébe - tízszer többet, mint öt évvel korábban.

Hivatalos források sokallják ugyan ezeket a számokat, ám az illetékesek is elismerik, hogy nem sikerült visszaszorítani a korrupciót. Alekszandr Bukszman orosz főügyészhelyettes a napokban elmondta: korábban sosem látott mértéket ölt a vesztegetés, s az sem javított sokat a helyzeten, hogy évente több ezer rajtakapott közalkalmazott kerül börtönbe. A múlt héten például több mint tíz magas rangú csinovnyiknak kellett távoznia, mert kiderült, éveken át szemet hunytak afölött, hogy az egyik legnagyobb bútorkereskedő cég, a Tri Kita a vámszabályok megsértésével importált. Más, hasonló botrányok előszele is érződik: a napokban derült ki, hogy miközben Moszkva valamennyi elektronikai áruházában roskadoznak a polcok a legkorszerűbb tévék alatt, hivatalosan egyetlen folyadékkristályos képernyőt sem importáltak.

A kormányzás eredményességével sincs minden rendben. A Világbank épp a múlt héten állapította meg, hogy az orosz állam hatékonysága a madagaszkárival, a pakisztánival, illetve a tanzániaival vetekszik. Az Orosz Tudományos Akadémia és a német Friedrich Ebert alapítvány által közösen végzett felmérés szerint pedig az orosz bürokraták elismerik, hogy elsősorban saját érdekeik vezetik őket. "Oroszországban a bürokraták immár nem egyszerűen közalkalmazottak - áll a háromszáz csinovnyik véleményét is tükröző tanulmányban -, külön kasztot képviselnek, amely nem az államért, hanem önmagáért létezik."

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA