A Mohamedről szóló dán karikatúrákkal szembeni, e hét elejéig 11 halálos áldozatot követelő erőszakos tüntetések legfőbb oka - mutat rá több elemző -, hogy a muszlimok egy része úgy véli, a Nyugat folyamatosan megsérti az iszlámot, kezdve a női fejkendőviseletről folyó vitáktól egészen a Korán megszentségtelenítéséről szóló esetekig. Eleve a hitük elleni támadásként értelmezik Irak 2003-as amerikai invázióját, és ebbéli meggyőződésüket csak erősítette a bagdadi Abu Graib vagy a kubai Guantanamo Bay amerikai börtöneiben a muszlim foglyokkal szembeni zaklatás és kínzás körüli botrány. Ráadásul a 2001. szeptember 11-ei merényletek után a Mohamed turbánját bombaként ábrázoló egyik gúnyrajz egyesek szemében még azt az üzenetet is közvetíti, a muszlimok mind terroristák.

Nem igazán értik ugyanakkor számos muszlim országban, hogyan működik a nyugati demokrácia, amely a lehető legnagyobb személyi szabadságot biztosítja az egyén számára, beleértve akár a vallás kigúnyolását is. Sok helyütt például kétkedve fogadják - írta a londoni The Economist -, hogy a dán kormány törvény hiányában nem avatkozhat be egy független és magántulajdonban lévő lap, történetesen a karikatúrákat először, szeptemberben publikáló Jyllands-Posten ügyébe. Hiszen például Jordániában, Malajziában és Jemenben is őrizetbe vették a rajzokat közlő újságok szerkesztőit, a lapok szerkesztőségeit pedig bezárták.

Tiltakozni azonban könnyebb, mint szembenézni a társadalmi kihívásokkal - véli számos mérsékelt muszlim. "Miért kell erőszakosan fellépni a gúnyrajzok ellen?" - tette fel a kérdést a Reuters hírügynökség számára Abdul Razak Baginda malajziai elemző, aki szerint a dán lap részéről elhangzott bocsánatkérés elegendő elégtétel lenne. "A muszlimok miért nem inkább kormányaik ellen tüntetnek, amelyek az alapvető egészségügyi és lakhatási feltételeket sem biztosítják" - tette hozzá.

Állítólag az érzelmek felkorbácsolásában kulcsszerepet játszott az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) december 6-ai mekkai csúcstalálkozója, amelyen egy dán muszlim küldöttség 43 oldalas dokumentumot mutatott be az esetről. Így aztán az eredetileg a terrorizmusnak és az iszlámon belüli szunnita-síita szektaharcoknak szentelt konferenciát a dán rajzok uralták. Az OIC-ba tömörült 57 muszlim ország közel felében az emberek nagy része kevesebb mint napi két dollárból él.

A rajzok - mutatott rá a The New York Timesnak Szari Hanafi, a bejrúti Amerikai Egyetem professzora - kiváló lehetőséget teremtettek az arab kormányok számára, hogy a közvélemény előtt visszavágjanak a Nyugatnak, amely állandó nyomást gyakorol a térségre a demokratikus reformok érdekében. "Ez az a demokrácia, amelyről beszélnek. Ez kell nektek?" - közvetíthették a diktatórikus kormányok üzenetüket népük felé. Nyilvánvaló, hogy a térség társadalmi és gazdasági problémái okozta feszültség levezetésére is alkalmasak a nyugati követségek elleni támadások.

Sok iráni és arab elemző egyetért azzal, hogy Teheránban és Damaszkuszban hivatalosan is szították az erőszakos tüntetéseket. Irán napirenden akarja tartani a Nyugat-ellenességet, egyfajta ostromállapotot - vélekedett Ali Ansari londoni Irán-szakértő.

Egyre jobban konfrontálódik a Nyugattal az atomprogramja miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé utalt Teherán, talán nem véletlen, hogy Irán éppen hétfőn jelentette be, felújította az urándúsítási kutatásait. Ráadásul a gyúnyrajzok keltette felháborodás alkalmas "válsághelyzetet" teremt arra, hogy Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök elterelje a figyelmet a hazai gazdasági helyzet okozta elégedetlenségről. Szíria is a nemzetközi közösség nyomása alatt áll a volt libanoni kormányfő, Rafik Hariri meggyilkolása ügyében, amelynek éppen február 14-én volt az egyéves évfordulója.

Egyes elemzők azon is elmélkedtek, hogy az egyiptomi alapítású, de pániszlám Muszlim Testvériség - amely hetven országban képviselteti magát - szintén tüzelte a tüntető muszlim csoportokat. Valójában azonban a Gázai övezetben a világi Fatah állt az élre, nem a Hamász, amely magát a Testvériség gázai szárnyának tekinti. A mozgalom által szervezett tüntetések - Marokkótól Jordániáig - általában békések voltak, egyiptomi szóvivője pedig "piszkos játékkal" vádolt meg néhány kairói politikust, akik szerinte a tavalyi választáson a legnagyobb ellenzéki párttá emelkedett Muszlim Testvériséget akarják befeketíteni.

Az európai szélsőjobboldali mozgalmak is megpróbálják a maguk javára fordítani a karikatúrák okozta vitát - figyelmeztetett Javier Solana, az Európai Unió (EU) külügyi biztosa. Franciaországban például a felmérések szerint a Jean-Marie Le Pen veterán szélsőjobboldali vezetőnél is népszerűbb Philippe de Villiers a múlt pénteken azt javasolta, hazájában csak akkor engedélyezzék mecsetek építését, ha a muszlimok biztosítják a nemek közti egyenlőséget és a vallás megválasztásának szabadságát. Az Európa- és bevándorlásellenes Mozgalom Franciaországért (MPF) párt vezére egyúttal harcot hirdetett "a francia társadalom fokozódó iszlamizálása" ellen. Követelését a muszlimok provokációnak tekinthetik, hiszen az iszlám elhagyása számos muszlim országban halálbüntetéssel járó blaszfémia.

A karikatúrabotrány erősíthette azokat is, akik hisznek Oszama bin Ladennek, miszerint ő csak az iszlám értékeit védi a nyugati betolakodókkal szemben, akik nem tisztelik a muszlimokat. Az általa meghirdetett dzsihád ennélfogva jogos önvédelem, és nem a Nyugat elleni támadás. Egy török diplomata azt is elismerte, hogy a rajzok megjelenésére adott erőszakos reagálások nem teremtenek Európában kedvező légkört Törökország EU-csatlakozása ügyében.

"Ami a leginkább zavar, hogy eközben szó sem esik a szólásszabadságról" - írta a Londonban megjelenő al-Hajat arab lap kommentátora, Dzsihad al-Khazen. Viszont a muszlim világban a Nyugatról, a nyugati világban az iszlámról alkotott kép könnyen tovább torzulhat, mintha csak a civilizációk összecsapását jósolók próféciája válna valóra. A tiltakozások globális jellege pedig megmutatta, hogy a mobiltelefonok, az internet és a műholdas tévécsatornák hogyan forrasztanak egybe sértett muszlim közösségeket.