Eggyel több mandátum lett a Bundestagban, a kérdések száma viszont nem csökkent - ez az eredménye a vasárnap megtartott drezdai pótválasztásnak, amellyel formálisan is befejeződtek Németországban az előrehozott parlamenti választások. A drezdai 160-as képviselői körzetben azért kellett két héttel elhalasztani a választást, mert közvetlenül a szeptember 18-ai, országos voksolás előtt meghalt a szélsőjobboldali NPD egyébiránt a mandátumra teljesen esélytelen képviselőjelöltje. A 219 ezer szavazásra jogosult drezdai pontosan ugyanolyan feladvány elé állította a politikusokat, mint két héttel korábban az ország egésze: egyik oldalra sem mondott sem határozott igent, sem határozott nemet. Az egyéni képviselői helyet a kereszténydemokrata CDU jelöltje, Andreas Lammel nyerte el 37 százalékkal, a 32 százalékot szerzett szociáldemokrata (SPD) Marlies Volkmer és a Baloldali Párt képviseletében induló és 19,23 százalékot gyűjtő Katja Kipping előtt.

Vagyis győzött a CDU - mondják a jobboldal vezető politikusai vasárnap este óta, itt az ideje, hogy Gerhard Schröder kancellár és az SPD belássák vereségüket, és végre úgy üljenek le a koalíciós tárgyalásokra, hogy tudomásul veszik, Angela Merkel, a CDU elnöke lesz az új német kormány feje. Ugyanakkor a pártlistákra leadott szavazatokat tekintve (a német választópolgárnak, hasonlóan a magyarhoz, ugyancsak két szavazata van: egy az egyéni jelöltre, egy pedig a pártokra) a szociáldemokraták végeztek az első helyen: 27,9 százalékuk három és fél ponttal több, mint a 24,4 százalékot elért CDU eredménye. A Baloldali Párt itt is harmadik lett, 19,7 százalékkal.

Az SPD tehát nem nagyon ugyan, de győzött, és a szociáldemokraták vezető politikusai is ugyanazt mondták vasárnap este, mint a választások óta eltelt két hét során: az SPD a legerősebb párt, ők kapták a legtöbb szavazatot a pártlistákon. Az más kérdés - teszik hozzá -, hogy a CDU és bajor testvérpártja, a CSU a parlamentben közös frakciót alkotnak, a koalíciós tárgyalásokat tehát egyenrangú felek kompromisszumkereséseként kell kezelni.

Egy árnyalatnyi különbség azonban már kihallatszott Franz Müntefering SPD-elnök szavaiból. Eddig ugyanis az SPD - hasonlóan a CDU Angela Merkelhez való ragaszkodásához - axiómaként kezelte, hogy Gerhard Schröder legyen a nagykoalíciós kormány kancellárja, a két párt álláspontja közötti különbség csupán annyi volt, hogy a személyi kérdéseket az SPD csak a közös program elfogadása után akarta tisztázni. "Azon vagyunk, hogy Gerhard Schröder legyen a kancellár, mert ez lenne a legjobb megoldás az ország számára, de az ilyen tárgyalások során mindig az egész konstellációt, a kormány nagyságát, összetételét is nézni kell" - nyilatkozta a drezdai eredmény ismeretében Müntefering. Ez a "de" akár azt is jelentheti, hogy az SPD esetleg kész feladni Schrödert, ha kellő értékű ellentételezést - például több fajsúlyos minisztériumot - tud magának kiharcolni az új kormányban. Ez persze még egyáltalán nem biztos, hogy az uniópártok és a szociáldemokraták nagykoalíciójából fog összeállni. Hiszen a lapzártánk után, szerdán esedékes második tárgyalási fordulót mindkét fél még mindig szigorúan előzetes egyeztetésnek, szondázásnak nevezi, és a tényleges koalíciós tárgyalások megkezdéséről való döntés jogát fenntartják a pártok vezető grémiumai számára. Merthogy a CDU- CSU azért még nem adta fel végleg azt a reményt, hogy a konzervatív-liberális FDP mellé sikerülhet becsábítani harmadiknak egy kiskoalícióba a zöldeket. Akik mindazonáltal még szilárdan tartják magukat, mondván, szó sem lehet arról, hogy asszisztáljanak a CDU-CSU s különösen az FDP neoliberális, radikálisan piacközpontú politikájához.

A drezdai pótválasztással 614 tagúra bővült parlamentben 308 szavazat kell a kancellár megválasztásához. Ennyivel pedig sem a jelenleg hivatalban lévő szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció (273 mandátum), sem a keresztény-liberális blokk (287 mandátum) nem rendelkezik. Abban pedig az elmúlt egy héten sem történt változás, hogy az 54 mandátumos Baloldali Párt arra hivatkozva, hogy őket választóik a jelenlegi politika elutasításával bízták meg, senkivel nem kíván együttműködni, miközben persze a velük való bármiféle tárgyalást a többi párt is kizárja.

A mandátumok számának vizsgálata mindazonáltal azt mutatja, a német választók többsége valahol a középtől balra képzeli el az ország politikai irányvonalát, ám ennek ellenére megvan az esély arra - nem kis részben az SPD és a Baloldali Párt vezetői közötti személyes ellentétek okán -, hogy jobboldali kancellárja legyen Németországnak. Lehet, hogy Gerhard Schröder már a pótválasztási forduló előtt megérzett ebből valamit, amikor egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján kedvencét, Rilkét idézte. Mégpedig a melankolikus hangulatú Őszi nap sorait: "Uram, eljött az időd! Hosszú volt a nyár. / Vesd hát ki árnyékod a csupasz napórákra, / S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ." E hét hétfőjén pedig a politika nyelvére is lefordította búcsúhangulatát: egy tévényilatkozatában azt mondta, nem az ő személyéről van szó, a döntést átengedi a pártvezetésnek. Ezt pedig megfigyelők egyöntetűen úgy értékelték, akár a visszavonulásra is kész Gerhard Schröder.

WEYER BÉLA / BERLIN