Az iszfaháni nukleáris üzem dolgozói hétfőn zárt láncú tévén keresztül láthatták, amint maszkot viselő fehér ruhás társaik belehelyezik egy berendezésbe a szakzsargonban csak sárga tortának nevezett nyers uránércet. A Reuters újságírója - helyi és külföldi riporterek kisebb társaságában - a helyszínen győződhetett meg a munka újraindításáról és arról is, hogy a közép-iráni város mellett lévő létesítményt többtucatnyi légvédelmi rakéta védi.

Beváltotta tehát hetek óta ismételgetett fenyegetését Teherán, hogy folytatja a tavaly novemberben felfüggesztett uránátalakítást - igaz, annak nem a legkényesebb részét újította fel, amelynek során az urán-hexafluorid gázból centrifugálás révén dúsított urán keletkezik. Az így tisztított urán az atomerőmű fűtőanyaga, további tisztításával pedig fegyverminőségű izotóp nyerhető. Irán cáfolja azokat a főként amerikai vádakat, hogy nukleáris programjának célja atomfegyver készítése, és azt állítja, alternatív energiaforrásként van szüksége az atomenergiára, hogy kőolaj- és földgáztartalékait fenntarthassa az export számára.

Mégsem igazán bízik a Nyugat Teheránban, hiszen 2002-ben fény derült arra, hogy Irán 18 éven át titokban az atomsorompó-egyezmény értelmében publikálni köteles kísérleteket végzett. Ezért az Európai Unió három hatalma - Nagy-Britannia, Franciaország és Németország - 2003-ban tárgyalásokat kezdett Iránnal arról, hogy gazdasági és politikai ösztönzőkért cserébe Teherán végleg lemondjon a nukleáris fűtőanyag készítéséről. Irán azonban végig ragaszkodott ahhoz, hogy joga van a fűtőanyag-előállítás teljes ciklusára, és egyúttal a tárgyalások elhúzásával vádolta az EU-hármast.

A trojka a hét végén végre letette ajánlatát, amelyet azonban Teherán "sértőnek és megalázónak" nevezett. A brit BBC szerint ez nem is csoda. Az okmány az iráni-európai kereskedelmi egyezmény felgyorsítását, Irán Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásának támogatását ígérte; segítséget ajánlott abban, hogy Teherán kifejleszthesse polgári célú nukleárisenergia-programját, és abban is, hogy a közép-ázsiai olaj fő tranzitútjává válhasson; továbbá együttműködést helyezett kilátásba a kábítószer-csempészet és a terrorizmus elleni harc terén. Ám a legfőbb vitapontban a hármak álláspontja jottányit sem változott: Iránnak végleg le kellett volna mondania arról, hogy saját maga dúsítson uránt, amihez viszont Teherán ragaszkodik. Ráadásul - a volt Clinton-kormányzat egyik vezető nukleáris szakértője, Robert Einhorn szerint - hiányzott az amerikai elkötelezettség az európai javaslat mögött, holott Washington az idén áldását adta a trojka próbálkozásaira.

A mézesmadzag mellett furkósbottal is operált az EU: lapzártánk utánra, keddre összehívta a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) igazgatótanácsának rendkívüli ülését. A szervezet Teheránt akár az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé citálhatja, amely szankciókat foganatosíthat Iránnal szemben. Ennek valószínűsége azonban jelenleg nem túl nagy. Irán ugyanis az IAEA felügyelete alatt kezdte újra a munkát az iszfaháni üzemben, és bár majd két évtizeden át valóban titkolódzott, eddig semmilyen konkrét bizonyíték nem került elő arra nézve, hogy atomfegyver készítésén munkálkodna.

A legfrissebb amerikai hírszerzési értékelés szerint egyébként Irán tíz-, nem pedig az eddig vélt ötévnyire van attól, hogy atomfegyverre tegyen szert. Washingtonnak azt sem lesz könnyű elmagyaráznia az IAEA és az ENSZ tagállamainak, hogy miért készül a kapcsolatok további javítására az atomsorompó-egyezményen kívüli Indiával és Pakisztánnal, amelyek a nemzetközi elvárások nyílt semmibevételével fejlesztették ki nukleáris fegyverüket, miközben Iránt - amely azt állítja, betartja az említett egyezményben vállalt kötelezettségeit - páriaként kezeli.

Európai diplomaták amiatt is elégedetlenségüket hangoztatták, hogy a pragmatikusnak tartott iráni nukleáris főtárgyaló, Haszan Rohani helyére az Ali Khamenei legfőbb vallási vezetőhöz közel álló, konzervatív Ali Laridzsani kerül. A váltás nyilvánvalóan annak következménye, hogy júniusban - meglepetésre - a keményvonalas Mahmúd Ahmadinedzsádot választották elnöknek, aki szombaton tette le hivatali esküjét és foglalta el hivatalát. A teheráni polgármesterként egyébként pragmatikus oldaláról is bemutatkozott új államfő beiktatási beszédében nem utalt közvetlenül a nukleáris kérdésre. Az elnökváltással azonban Teherán álláspontja aligha változik, hiszen az atomenergia teljes vertikumának birtoklása nemzeti kérdés mind a konzervatívok, mind pedig a reformerők szemében. Azt jelképezi, hogy a regionális hatalomnak számító Irán műszakilag képes az önálló nukleáris program végrehajtására.