Az elnökválasztás második fordulójának megismétlése, azaz Viktor Juscsenko győzelme óta az előző rezsim második magas rangú politikusa vetett véget önkezével életének Ukrajnában. Március 4-én Kijev melletti villájában halva találták Jurij Kravcsenkót, aki Leonyid Kucsma elnöksége alatt 1995 és 2001 között töltötte be a belügyminiszteri posztot. Még össze sem számlálták a Juscsenkóra és ellenfelére, Viktor Janukovics akkori kormányfőre leadott szavazatokat, amikor december 27-én öngyilkos lett Heorhij Kirpa közlekedési és távközlési miniszter, aki egyes feltételezések szerint a tárcája rendelkezésére álló tetemes állami forrásokat felhasználva kulcsszerepet játszott a Kucsma által támogatott Janukovics kampányának finanszírozásában.

Még több, Kucsma számára kellemetlen titkot tudhatott Kravcsenko, mindenekelőtt tisztában lehetett a 2000 őszén eltűnt, illetve meggyilkolt Georgij Gongadze ellenzéki újságíró halálának körülményeivel. A Gongadze-ügy és az annak nyomán kirobbant utcai tiltakozó megmozdulás-sorozat annak idején nagyban erodálta a kommunista riválisával szemben 1999 végén még nagy fölénnyel újraválasztott Kucsma hatalmát, és hozzájárult a szétforgácsolt ellenzék összefogásához is. Az ukrán kormányőrség egykori tisztje, Mikola Melnyicsenko által Kucsma irodájában készített és nyilvánosságra hozott hangfelvételek ugyanis arra engedtek következtetni, hogy Kucsma utasítására vagy legalábbis sugallatára bántak el a kellemetlenkedő Gongadzéval.

Állítólagos búcsúlevelében Kravcsenko azt írta, "Kucsma elnök politikai intrikáinak az áldozata lettem", amiben sokan újabb bizonyítékát látják annak, hogy a Gongadze-ügy szálai egészen Kucsmáig vezetnek. Az exelnök mindenesetre kijelentette: áll a vizsgálat elé, és kész tanúvallomást tenni a főügyészségen, ahová egyébként a múlt péntekre Kravcsenko is idézést kapott. Hidegvérű viselkedése persze érthető, hiszen elemzők szerint ha lehetett félnivalója, hát éppen attól, hogy kitálal az egykori belügyminiszter, akinek a volt államfő - a Melnyicsenko-féle hangszalagok tanúbizonysága szerint - azt javasolta, juttassák csecsen túszejtők kezére Gongadzét. Miután a potenciális koronatanú örökre elhallgatott, Kucsma büntetőjogi felelősségre vonása megnehezült. Igaz, Olekcsandr Turcsinov, az ukrán biztonsági szolgálat újdonsült főnöke sietett megnyugtatni a nyomozás eredményességében kétkedőket, hogy a folytatáshoz elegendő, amit Kravcsenko hátrahagyott. Kijevben ennek ellenére sokan továbbra is úgy vélik, a békés hatalomátadást megelőzte valamiféle alku Juscsenko és Kucsma között, a Gongadze-ügyben a teljes igazság már csak ezért sem fog soha kiderülni.

Ha a legrosszabbat megússza is Kucsma, a visszavonult elnöknek bőven lesz része megaláztatásban. Ezt mutatta például az a minapi kormányzati döntés, amely hatályon kívül helyezte a Juscsenko beiktatása előtt négy nappal, még a Mikola Azarov vezette ügyvivő kabinet által hozott - kifejezetten Kucsma személyére szabott - határozatot a leköszönő államfőnek nyújtandó kedvezményekről. Az elnök jogállásáról szóló törvény parlamenti elfogadásáig az első ízben 1994-ben államfővé választott Kucsma ily módon megfosztatott attól a kiváltságtól, hogy ugyanolyan fizetést kapjon, mint hivatalban lévő utóda, vagy hogy élete végéig térítésmentesen használhassa állami rezidenciáját és két szolgálati autóját a velük járó népes személyzettel együtt. A radikális megnyilatkozásairól ismert Julia Timosenko miniszterelnök most sem hazudtolta meg önmagát, amikor mindehhez még azt is hozzátette: Kucsma sorsa nem a kormányra, hanem a "kompetens bűnüldöző szervekre" tartozik.

A múlttal való gyökeres szakítás szándéka jellemezte Timosenko február elején felesküdött kormányának a debütálását is. Az új kabinet egyik első intézkedéseként kezdeményezte a Krivij Rih-i (ismertebb orosz nevén: Krivoj Rog) ércbányászati és kohászati kombinát, a Krivorizssztal tavaly nyári privatizációjának az érvénytelenítését, ami Juscsenko kampányának egyik központi eleme volt. Az ukrajnai magánosítás értékelése és annak politikai következményei körül kibontakozott vitában persze legott kiütköztek a tavaly őszi "narancssárga forradalom" pozíciókhoz juttatott győztesei között meghúzódó törésvonalak is. Február derekán Timosenko bejelentette, háromezer vállalat privatizációs ügyletének bírósági felülvizsgálatát indítványozza a kormány, amivel akkora nyugtalanságot keltett az ukrán vállalkozói szférában és a külföldi befektetők berkeiben, hogy Juscsenkónak kellett lehűtenie a kedélyeket.

Az ukrán külpolitikában gyökeres irányváltást jelző február végi brüsszeli vizitje előtt, zágrábi sajtóértekezletén Juscsenko leszögezte, néhány tucatnyi óriáscég esetében lehet csak utólagos revízió alá venni a privatizáció körülményeit, és ez nem szabály lesz, hanem kivétel. Az elnök hangsúlyozta, hogy a kilencvenes évek magánosítási folyamatát egészében nem lehet kétségbe vonni, és az üzleti életben csak annak lehet félnivalója, aki az akkori törvényeket semmibe vette. A tulajdon újrafelosztása tabu tehát Juscsenko számára, amely máris feszültséget okoz közte és Timosenko között, aki a minap egy tanácskozáson a lehetséges államfői ambícióit firtató félig tréfás kérdésre válaszolva közölte: bőven megfelel neki a kormányfői poszt is, s két elnöki cikluson keresztül óhajt Juscsenkóval "tandemben dolgozni".

Az új hatalomba veti reményét a társadalom. A kormány nem fukarkodik a népszerű lépésekkel: Timosenko február utolsó napján egyszerre harangozta be például a kormány két készülő törvényjavaslatát. Az egyik 18 hónapról 12-re csökkentené a kötelező sorkatonai szolgálatot, a másik pedig nagyságrendekkel mérsékelné egy sor, Ukrajnában egyáltalán nem gyártott fogyasztási cikk, ruhanemű és élelmiszer beviteli vámját. Egy múlt hét végén publikált reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek kétharmada vagy biztos abban, hogy Juscsenko valóra váltja programját, vagy pedig reméli, és csupán kevesebb mint a negyedük vélekedik ezzel ellentétesen. Ugyanez a felmérés azt mutatja, hogy dacára ellentmondásos megítélésének, Timosenko nyugodtnak érezheti magát a miniszterelnöki székben, mivel a válaszadók 57 százaléka egyetértett a kinevezésével.

Az Ukrajna súlyos megosztottságáról tanúskodó őszi politikai krízishez képest meglepően egyértelműnek látszó támogatást ugyanakkor könnyen felválthatja a kiábrándulás. Elemzők legalábbis ezt a következtetést vonják le abból, hogy milyen felfokozott várakozásokkal tekintenek az ukrán választópolgárok a Juscsenko-Timosenko páros kormányzása elé. A kívánságlistát az életkörülmények javítása, a társadalombiztosítási ellátások, a bérek és nyugdíjak emelése, továbbá a munkahelyteremtés vezeti, mögöttük szinte másodlagos fontosságúnak tűnik a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, ami pedig a választási kampány fő témája volt. Vagyis az új ukrán kormányzatnak egyszerre kell szembenéznie a tavaly 12 százalékos gazdasági növekedés lelassulásával, az államháztartás mérlegének megbillenésével és az utóbbi években bővülő reáljövedelmekkel "elkényeztetett" lakosság emelkedő szociális igényeivel.

VIDA LÁSZLÓ