Az 1975-90-es polgárháború utáni újjáépítés vezéralakjának tartott Rafik al-Hariri volt libanoni kormányfő elleni hétfői merényletet - a sors furcsa fintoraként - Bejrút elegáns belvárosában követték el, amelynek újjávarázsolása talán az áldozat életének fő műve volt. A pusztítás a polgárháború rémképeit idézte fel: fél futballpálya nagyságú területen törmelék borított mindent, többfelé autók égtek, a robbanás helyén hatalmas kráter keletkezett. A detonációnak akkora ereje volt, hogy az egy kilométerre lévő épületek ablakai is kitörtek, és a robajt a főváros külső peremén is hallani lehetett.

A volt miniszterelnök autókonvoja elleni merénylet profi módon történő végrehajtására utal, hogy ismerték Hariri útvonalát. Az exkormányfő állítólag több autóoszlopot is közlekedtetett, hogy megtévessze esetleges támadóit. Saját kocsija páncélozott volt, sőt olyan radarrendszerrel is el volt látva, amely zavarta a rádiójeleket, hogy ötszáz méteres körzetben még mobiltelefonnal se lehessen működésbe hozni a pokolgépet. Ám mindezek hatástalannak bizonyultak a feltehetően egy hatalmas mennyiségű robbanóanyaggal megrakott autóban várakozó öngyilkos merénylővel szemben. A támadásban legalább 13-an vesztették életüket - köztük Hariri több testőre -, és több mint százan megsebesültek.

A 60 éves Hariri a polgárháború 15 évvel ezelőtti befejezése után ötször volt az ország miniszterelnöke, és üzletemberként új színt hozott az addig a frakcióvezérek uralta libanoni politikába. Nemcsak kormányfőként, de befektetőként is országa, elsősorban pedig Bejrút újjáépítésén fáradozott - vegyes sikerrel. A főváros megszépült ugyan, és visszatértek a befektetők az egykor a "Közel-Kelet Svájcának" nevezett országba, amely azonban vészesen eladósodott.

A robbantást - a katari al-Dzsazira televízióban bemutatott videofilm szerint - egy eddig ismeretlen iszlámista szervezet, a Levantei Csoport a Győzelemért és a Szent Háborúért vállalta magára, utalva a térség ókori nevére. A libanoni hatóságok már át is kutatták a közleményt feltehetően beolvasó - palesztin illetőségű - férfi bejrúti otthonát, és dokumentumokat foglaltak le. A csoport szaúdi ügynöknek nevezte Haririt, akinek azért kellett meghalnia, mert együttműködött a rijadi rezsimmel. A volt kormányfő hosszú éveket töltött a sivatagi királyságban, ahol nemcsak állampolgárságot szerzett, de mesésen meggazdagodott. A Forbes amerikai gazdasági magazin a világ leggazdagabb embereiről készített 2003-as listáján Hariri 3,5 milliárd dolláros vagyonnal szerepelt.

Az eddig szintén ismeretlen Levantei al-Káida Szervezet kedden az al-Káida által eddig többször is használt internetes oldalon cáfolta, hogy a hálózatnak köze lenne a merénylethez. Bár Libanonban könnyen terjednek az összeesküvés-elméletek, biztonsági szakértők szerint a merénylet kivitelezése annyira kifinomult volt, hogy azt aligha valamelyik libanoni csoport, netán üzleti rivális követte el, sokkal inkább egy külső hatalom titkosszolgálati segédlettel.

A szíriai gyámkodás megszüntetését követelő libanoni erők úgy vélik, Szíriának állhat érdekében az ország destabilizálása, hogy megindokolhassa jelenléte fenntartását Libanonban, amihez nemcsak politikai, de gazdasági érdekei is fűződnek. Nem biztos azonban, hogy Damaszkusz nyerhet a merénylettel, amely csak felerősítheti a Libanonból történő szír kivonulás nemzetközi követelését. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) már Emile Lahúd Szíria-barát libanoni elnök mandátumának tavalyi meghosszabbításakor egyhangú határozatban ítélte el a szír katonai jelenlétet Libanonban, és most - lapzártánk után - a merénylet kapcsán ismét összeül a BT.

A Szíria-barát libanoni csoportok Izraelre mutogatnak, hiszen szerintük a zsidó államnak jól jöhet Szíria befeketítése és további megbüntetése - a tavalyi, inkább csak jelképes értékű amerikai kereskedelmi és repülési szankciók után. A szír katonák Libanonból történő kivonása kétségkívül előnyt jelentene Izraelnek, hiszen így gyengülne az Irán és Szíria által támogatott libanoni Hezbollah síita szervezet, amelyet a zsidó állam már veszélyesebbnek tart biztonságára nézve, mint a palesztin iszlámista szervezeteket, például a Hamászt. Szakértők szerint azonban az exkormányfő elleni merénylet nem vall Izraelre, ráadásul miért éppen most, amikor remény mutatkozik az áttörésre az izraeli-palesztin viszonyban (lásd Bizalomerősítés című írásunkat).

Az Egyesült Államok a merénylet elítélését arra használta fel, hogy felszólította Szíriát Libanon függetlenségének helyreállítására. Washington a 2001. szeptember 11-ei merénylet után egyre komolyabb nyomást gyakorol Damaszkuszra, hogy vessen véget a Hamász támogatásának, és számolja fel tömegpusztítófegyver-programját. Bár Szíria bizonyos mértékig együttműködik az Egyesült Államokkal az al-Káida elleni küzdelemben, a 2003-as iraki háború óta csak romlott az amerikai-szír viszony, mert Washington szerint Szíria átengedi területén az Irakba igyekvő külföldi iszlámista fegyvereseket. Szíria amerikai megszorongatása egyúttal jelzés is lehet a nagyobb ellenség, a Damaszkusz mögött álló Irán számára is.

A merénylet kisebbfajta politikai válságot okozott Libanonban: a hadsereget riadókészültségbe helyezték, a katonák ellenőrző pontokat állítottak fel Bejrútban, ahol megjelentek a járőrök is. Hariri hívei tüntetéseken fejezték ki haragjukat, Bejrút elnéptelenedett, Szidónban, a volt kormányfő szülővárosában pedig bezártak a boltok, és autógumikat gyújtottak fel. Ellenzéki politikusok - így a drúz Valid Dzsumblatt vagy a keresztény Amin Dzsemajel volt elnök - Szíriát és a Damaszkusz-barát libanoni kormányzatot tették felelőssé anélkül, hogy konkrétan Szíriát vádolták volna a merénylettel.

Hariri viszonya nem volt mindig felhőtlen Libanon patrónusával, Szíriával, de diplomáciai érzéke révén kerülte a nyílt összeütközést Damaszkusszal. Tavaly októberben azonban éppen az után mondott le a kormányfői posztról, hogy Basar Aszad szír elnök közölte vele: azt szeretné, hogy a bejrúti parlament alkotmánymódosítás révén tegye lehetővé Lahúd elnök mandátumának három évvel történő meghosszabbítását. A lemondás után Hariri korántsem távozott a politikai életből, továbbra is országa egyik legbefolyásosabb politikusa maradt, aki csatlakozott a Libanonban állomásozó 14 ezer szír katona kivonását követelő ellenzékhez.

Szakértők egyelőre nem tartanak attól, hogy a vallásilag rendkívül tarka Libanonon a polgárháborúhoz hasonló káosz lesz úrrá, annál is kevésbé, mivel a Szíria-kérdés nem feltétlenül a három nagy - szunnita, síita, keresztény - felekezet mentén osztja meg a társadalmat. A merénylet mindazonáltal aligha történhetett volna kényesebb időszakban: két hónap múlva ugyanis parlamenti választás lesz, amely már a merénylet előtt is a szír gyámkodásról szóló népszavazásnak ígérkezett. A merénylet minden bizonnyal növelni fogja a máris hősként kezelt volt kormányfő híveit.

KERESZTES IMRE