Az aktív közel-keleti orosz szerepvállaláshoz való visszatérés jeleként értékelték elemzők Basar Aszad elnök minapi négynapos moszkvai látogatását, amelynek középpontjában az Oroszország és Szíria közötti haditechnikai együttműködés felújítása állt. Aszad moszkvai útja előtt kiszivárgott, hogy Oroszország Iszkander-E (SS-26) típusú harcászati rakétakomplexumokat és Igla (SZA-18) hordozható légvédelmi rakétákat kínál eladásra Szíriának, amit mind Izraelben, mind az Egyesült Államokban nemtetszéssel fogadtak. Az újonnan kifejlesztett Iszkander-E - amelynek első példányai az orosz hadseregben is csak az idén jelennek meg - 50-280 kilométer hatótávolságú, viszonylag nagy találati pontosságú önjáró rakétarendszer, amellyel elérhetnék a Negev-sivatagban lévő dimonai nukleáris központot és minden izraeli nagyvárost, kivéve a vörös-tengeri Eilatot, továbbá török, ciprusi és iraki - ottani amerikai - célpontokat is támadhatnának. A vállról indítható Igla föld-levegő rakéta a kilencvenes évek közepe óta az egyik legkeresettebb orosz fegyver, kis mérete és egyszerű kezelhetősége miatt igen népszerű a terroristák körében is.

Az Iszkanderek és Iglák eladásáról folyó orosz-szír tárgyalások miatt diplomáciai csatornákon Izrael és az USA is figyelmeztette Moszkvát - az izraeli-orosz feszültség jele volt például, hogy január elején hazarendelték Moszkvából az izraeli nagykövetet -, mire a fegyverszállításokról szóló döntést Moszkvában elnapolták. A The Jerusalem Postnak adott közelmúltbeli interjújában ugyanakkor Vlagyimir Putyin orosz államfő nem mondta azt, hogy a kérdés lekerült volna a napirendről, hangsúlyozta viszont, Moszkva a katonai erőegyensúly fenntartására törekszik a Közel-Keleten, és nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően gondoskodik arról, hogy az általa eladott fegyverek ne juthassanak terroristák kezébe. Moszkva persze aligha tud e tekintetben megnyugtató garanciákat nyújtani, miközben Szíria előkelő helyet foglal el azon az amerikai külügyminisztérium által készített feketelistán, melyen a tömegpusztító fegyvereket előállító és a terrorizmust államilag is támogató országok szerepelnek.

Az orosz-szíriai kapcsolatok fölmelegedését a két ország kölcsönös érdekeltsége magyarázza: Putyin az utóbbi időszak sorozatos külpolitikai kudarcai után szeretné megerősíteni Oroszország világhatalmi pozícióit, a növekvő nemzetközi elszigeteltségben lévő Szíria pedig abban bízik, hogy az arabok a közel-keleti rendezési folyamatban profitálhatnak az amúgy jó izraeli-orosz viszonyból. Moszkva és Damaszkusz közeledését azonban gazdasági megfontolások is ösztönzik. A beszűkült belföldi kereslet miatt az orosz hadiipari lobbi mindent megtesz a hagyományos fegyverpiacok megtartásáért, illetve visszaszerzéséért. Szíria esetében a két állam közötti, ötéves haditechnikai együttműködési program az arab ország légvédelmének orosz segítséggel történő modernizálását irányozza elő. A hosszú távra szóló megrendelésekért cserében Putyin látványos ajándékkal lepte meg vendégét: Aszad vizitje alkalmából bejelentették, Moszkva elengedi Damaszkusznak a Szovjetunióval szemben felhalmozódott - egyébként nehezen behajthatónak látszó - 13,4 milliárd dolláros adóssága csaknem háromnegyedét.