Szudánnak azonnal meg kell állítania az arab milíciákat, amelyek a nyugati Dárfúr körzetben módszeresen támadják a fekete-afrikai törzseket - nyilatkozta a múlt csütörtökön Colin Powell amerikai külügyminiszter, aki két héten belül már másodszor figyelmeztette erélyesen Szudánt. Washington azonban tartózkodott attól, hogy népirtással vádolja Kartúmot, mert akkor a nemzetközi jog szerint az ENSZ tagállamainak be kellene avatkozniuk.

Az Egyesült Államok egyelőre csak egy Szudánt elítélő BT-határozat elfogadásával próbál nyomást gyakorolni az afrikai országra; a tervezet pusztán fegyvervásárlási embargót és utazási tilalmat helyez kilátásba. A Szudán elleni általános szankciókat ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsának több tagja - így a vétójoggal rendelkező Kína és Oroszország is - ellenzi, mondván: a Kartúmmal való együttműködés hasznosabb.

Szisztematikusan üldözik és irtják a fekete-afrikai törzseket, felgyújtják falvaikat, rabszolgasorsra juttatják a gyermekeket, megfertőzik a vízforrásokat és tömegével erőszakolják meg a nőket - hangoztatják már hónapok óta emberjogi szervezetek, rámutatva, hogy mindezt a Dzsandzsavid arab milícia tagjai - a kartúmi kormány támogatásával - követik el. Egyre több áldozat számol be megaláztatásairól, holott e törzsek körében a nemi erőszak általában tabutéma. A vallomások alapján a Human Rights Watch New York-i székhelyű emberjogi szervezet június 22-ei jelentésében azt írta, hogy a nők megerőszakolása az etnikai tisztogatás eszköze.

Az arab fegyveresek nem titkolják, céljuk az, hogy megbontsák a fekete törzsek etnikai hátterét. Szudánban ugyanis - mint sok arab kultúrában - a gyermek származását az apa hovatartozása szabja meg. A The Washington Post által idézett megerőszakolt nők elmondták, hogy támadóik "fekete rabszolgáknak" nevezték őket, akiknek a bőre "túl sötét", és "világos gyereket" kell szülniük. A nomád, állattenyésztő arabok és a letelepedett afrikai törzsek közötti etnikai feszültség a földek birtoklása miatt korántsem új keletű. A szárazság és az elsivatagosodás azonban délebbre űzte a lovas és tevés portyázókat, akikkel szemben az afrikai törzsek tavaly februárban lázadtak fel.

A kartúmi kabinet cáfolta, hogy segítené az arab milíciákat, egyúttal együttműködést ígért a rend helyreállításában, hogy a segélyszervezetek bejuthassanak a veszélyövezetekbe. Ám a területileg hatalmas dárfúri körzetbe csak mintegy hatezer rendőr kiküldését helyezte kilátásba, ráadásul a kormányt már azzal is vádolják, hogy arab fegyvereseket öltöztet rendőri egyenruhába. Eddig 30 ezer ember halt meg, legalább egymillióan zsúfolódtak össze mintegy száznegyven, rosszul ellátott táborban, és 200 ezren menekültek el a szomszédos Csádba. Az ENSZ szerint összesen kétmillió ember szorul azonnali segítségre. A világszervezet jelenleg a legsúlyosabb humanitárius katasztrófának nevezte a Dárfúrban kialakult helyzetet.

Jan Egeland, a világszervezet humanitárius akciójának szervezője szerint a kért 350 millió dollárnak csak a 40 százalékát kapták meg - az USA, a legnagyobb donor 117 millió dollárt adott eddig, és további 150 milliót ígért decemberig. A segélyszervezetek még a szeptemberben beálló esős évszak kezdetéig szeretnék eljuttatni az élelmiszert a rászorulóknak, ami hosszú évek óta a legkomolyabb logisztikai kihívás a humanitárius közösség számára. Egeland szerint repülőgépekre, helikopterekre és mintegy 300 teherautóra lenne szükség, méghozzá minél gyorsabban, mert a szakértő úgy vélte, már el is kezdődött a csapadékosabb idő: július elején három járművet sodort el egy hirtelen jött ár.

A dárfúri válság uralta az Afrikai Unió (AU) múlt heti, háromnapos csúcstalálkozóját is. A kontinens gondjaival megbirkózni képtelen Afrikai Egységszervezet utódaként két éve 53 tagállammal létrejött, a földrész konfliktusainak rendezésében aktív szerepet ígérő AU 300 békefenntartó Szudánba vezényléséről döntött. Feladatuk a szervezet már korábban elküldött 60 megfigyelőjének a védelme.

A dárfúri misszió azonban szembeállítja Szudánt a szervezettel. Míg az AU jelezte, hogy katonái nem fogják tűrni, ha polgárokat bántalmaznak, Kartúm nyomban közölte, a békefenntartók kizárólag a megfigyelők biztonságáért felelősek. Elemzők szerint az AU kis csapata aligha lesz képes arra, hogy a hatalmas térségben biztonságot teremtsen, de az erőszakról készülő beszámolóknak már komoly diplomáciai súlyuk lehet.

Egyelőre azonban az AU is tartózkodott attól, hogy népirtásnak nevezze a dárfúri válságot, ehelyett a Dzsandzsavid semlegesítésére és a vérontás felelőseinek vád alá helyezésére szólította fel Szudánt. A szervezet ugyanakkor tárgyalásokat kezdeményezett, amelyek a tervek szerint a napokban kezdődnek Etiópiában. Csakhogy a fekete-afrikai lázadócsoportok közölték, nem mennek el a tárgyalásokra, ha a kormány nem fegyverzi le az arab csapatokat, és nem tartja tiszteletben az áprilisban kötött tűzszünetet.

A nyugat-szudáni dárfúri krízis veszélyezteti a tőle független, észak-déli konfliktus lezárását célzó erőfeszítéseket. A kartúmi kormány és a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg (SPLA) között 21 év óta tartó polgárháború lezárásáról májusban írtak alá megállapodást. De John Garang, az SPLA vezetője vasárnap úgy fogalmazott, hogy a dárfúri polgárok elleni, államilag szervezett támadások megakadályozhatják a tervezett egységkormány létrehozását. Garang régóta szimpatizál a nyugat-szudáni fekete törzsekkel, melyek szószólói - a déliekhez hasonlóan - a központi ügyekbe való nagyobb beleszólást és a források igazságosabb elosztását követelik.

A dárfúri konfliktus tükörképeként emlegetik az észak és dél határán fekvő, Nílus menti Shilluk területen kialakult helyzetet. Fegyveres milíciák az utóbbi hetekben-hónapokban százezer embert űztek el otthonaikból, falvaikat felperzselték. Elemzők szerint azért, hogy a stratégiailag fontos térségben biztosítsák a csapatok mozgását.

Délen pedig ismét magára talált az ugandai Úr Ellenállási Hadserege (LRA), amely az utóbbi két hónapban több mint száz embert mészárolt le, és ezreket üldözött el. Az anglikán egyház egyik helyi vezetője, Paul Yugusuk szerint a dél-szudáni bázisokkal rendelkező ugandai lázadókat a kartúmi kormány továbbra is támogatja, amit persze szudáni tisztviselők cáfolnak. Az Uganda északi részén 18 éve fellázadt LRA Kelet-Afrikában összesen 1,6 millió ember otthonából történő elkergetéséért felelős. A szudáni és az ugandai kormány korábbi megállapodása szerint ugyan az ugandai hadsereg a határon túl is a lázadók nyomába eredhet, de ez utóbbiak újabban az üldözésüket korlátozó vörös vonaltól északra működnek.

KERESZTES IMRE