2005. április. 13. 00:00 Utolsó frissítés: 2005. április. 13. 18:26 Vélemények

Tisztulás, újulás, átvilágítás?

A történelmi egyházak hozzáállása az átvilágításhoz 2001-ben - az unitáriusok kivételével - eredendően elhibázott volt. Akkori döntésüket ilyen vagy olyan, de leginkább nagyon is egyéni érdekek motiválhatták. A református zsinat 2001. május 10-ei elutasító döntése történelmi tény. Sokan mondták és írták már akkor, hogy ez súlyos problémák árnyékát vetíti előre. Így is lett.

A mostani református megnyilatkozásokban az olvasható, hogy 2001-ben "támogatták az önkéntes átvilágítást". A probléma ott van, hogy ezt nem kellett támogatniuk, hiszen az minden állampolgárnak, hívőnek és nem hívőnek, magánemberként szíve joga volt akkor is, és az most is. Viszont tény, hogy a választhatóság feltételeként megszabott, egyházon belül kötelező átvilágítást - a Dunamelléki Református Egyházkerület törvénytervezetét! - titkos szavazással zsinatilag leszavazták, az átvilágítást nem tették kötelezővé senki számára sem, s az átvilágításukat el nem végzőket mentesítették minden jogkövetkezmény alól. Hasonló döntést hoztak a katolikusok, az evangélikusok s a Mazsihisz is. Mi végre akkor a mostani sok egyházvezetői csúsztatás és ködösítés? Talán arra számítanak, hogy emlékezetkiesésben szenved mindenki?

Sokan látják úgy egyházon belül: jobb, ha maga az egyház megy elébe a problémának, mert mások úgyis megteszik a maguk lépéseit. Hisz nincs olyan rejtegetett bűn, ami ne kerülne napvilágra. S persze jó pár egyházi ember is évek óta komoly alapossággal kutatja az ügynökkérdést. Komolyan gondolhatja bárki, akár kormánypárti, akár ellenzéki vagy egyházi oldalon, hogy az egyház múltja fehér (fekete!) folt maradhat, s ki lehet hagyni az egyházat az egész társadalmat érintő átvilágításból?

Egyébként most nem az a fő kérdés, hogy egyes nevekben mennyire hiteles, pontos vagy pontatlan, netán ártó szándékú egy-egy közzétett kalózlista, akár a 219 nevet tartalmazó, amit nyilván nem ellenzéki és egyházbarát érdekeltségi körök raktak fel a netre, kihagyva szövetségeseiket, s megtévesztésül biztosan odavetve pár ártatlant, ismert jobboldali embert. Ez elítélendő, de az elsődleges szempont most a következő: az egyház mindaddig zsarolható lesz ilyen-olyan koncepciózus listákkal, amíg rejtegetnivalója van! A cél tehát annak elérése, hogy az egyház ne legyen zsarolható. Ezért kell a nyílt szembenézés a múlttal, az önvizsgálat, a bűnök megvallása, a konzekvenciák levonása.

A politikai és egyházi berkekben látni kellene, hogy éppen az ellenőrizhetetlen, szamizdatos kalózlistagyártás elkerülésére, az ártatlanul meghurcoltak védelmében kell a törvény, s abban természetesen benne kell lennie az egyháziak átvilágításának is. Mihelyt lesz törvényi szabályozás - s annak jogi és etikai következményeivel egyházon belül őszintén szembenéznek -, az egyház nem zsarolható különböző pártpolitikai és egyéb szintekről. Az egyházaknak éppen saját erkölcsi hitelük miatt kellene támogatniuk az átvilágítást, hogy a hívő emberek testvérként tudjanak a jövőben is egymás szemébe nézni!

PÁPAI SZABÓ GYÖRGY

(A szerző református lelkész)

hvg360 Lenthár Balázs 2025. január. 09. 19:30

Századfordulós bűnügyek – Az országbíró titokzatos halála

Az alig tíz éve egyesült Budapest első szenzációs bűnügye volt Mailáth György országbíró meggyilkolása, hiszen a korabeli magyar állam legfőbb közjogi méltóságainak egyike vált bűncselekmény áldozatává. A minden információmorzsára éhes közérdeklődés komolyan hátráltatta a nyomozói munkát, amit a sajtó is csak nehezített, ugyanis a legvadabb feltételezéseket is tényként tálalta. Századforulós bűntényekről szóló sorozatunk első része.