HVG

Tíz válóper közül hét esetben a nők kezdeményezik a házasság megszüntetését Magyarországon. Négy évtizeddel ezelőtt még szinte teljesen kiegyenlített képet mutatott a bontóperek statisztikája: 1963-ban az akkor kimondott válásokat fele-fele arányban kezdeményezték a terhessé vált kapcsolatot megszüntetni óhajtó férfiak, illetve nők. Ez az arány a nyolcvanas évek elejére 60:40 százalékra módosult a nők javára, 2004-ben pedig már 17 353 nej szánta el magát a házassági kötelék megszüntetésére, miközben az urak csak 7282 alkalommal kérték ugyanezt. A válóperek gyakorisága földrajzi térségenként is nagyot változott. Egy emberöltővel ezelőtt (1970-ben) még négyszer annyi frigyet érvénytelenítettek például Budapesten, mint a konvencionális párkapcsolatokhoz erősen ragaszkodó Vas megyében (a fővárosban 38, Szombathelyen és körzetében mindössze kilenc válás jutott akkoriban 10 ezer lakosra), tavalyelőtt ugyanez az arány viszont már 26:21-re szűkült. A rendszerváltás óta különben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bizonyulnak a leginkább stabilnak - legalábbis a statisztikák szerint - a házasságok (ott 16-19 "bontást" regisztráltak évente ezer helybelire vetítve), miközben a legtöbben Baranyában (24-28) és Komárom-Esztergom megyében (25-29) váltak el. A válások száma országos szinten mintegy 50 százalékkal emelkedett itthon 1990 óta, amikor ezer házasságkötésre még csak 375 bontóper jutott, a tavalyelőtti 563-mal szemben. Az "ágy és asztal" közösségének állam általi megszüntetése nyilvánvalóan még gyakoribb volna Magyarországon, ha a párok egyre nagyobb hányada a házasság helyett nem a papír nélküli, élettársi közösséget választaná (ezek mértékére jellemző, hogy 1975-ben az összes újszülöttnek 6, jelenleg viszont már 34 százaléka származik ilyen, egykor vadházasságnak nevezett szabad párkapcsolatból).

HVG