HVG

A még ma is kiterjedt tanyavilággal rendelkező hat alföldi megye közül kettőben emelkedett a külterületen élők száma a rendszerváltás után: Hajdú-Biharban 17,5 ezer helyett 19 ezren, Csongrádban 17 ezer helyett 19 ezren éltek az évtized elején szórványtelepüléseken. Csökkent ugyanakkor (68 ezerről 66 ezerre) a pusztai népesség Bács-Kiskunban, ahol az országban mindmáig a legnagyobb (12 százalékos) arányban élnek "tanyasiak". Az ugyancsak csökkenő számú külterületi lakossággal rendelkező Szabolcs-Szatmár-Beregben 3,7, Békésben 5, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2,9 százalék volt a KSH szerint a külterületiek számaránya a legutóbbi (2001-es) népszámláláskor. A legjelentősebb tanyás városnak továbbra is Kecskemét számít, amelynek 108 ezer polgára közül 13 ezer él távoli szórványokon. A tanyavilágban a hagyományos őstermelők mellett az utóbbi évtizedekben a farmertanyákat kiépítő újgazdagok és az olcsó menedékhelyet kereső újszegények is megjelentek, az utóbbiak szálláshelyeit az alföldi városok "szétszórt lumpennegyedének" nevezte már évtizedekkel ezelőtt Romány Pál agrártörténész, 1975-1980 közötti mezőgazdasági miniszter. Egy, a Duna-Tisza közén folyó szociológiai vizsgálat adataiból egyébként az derül ki, hogy a Cegléd és Szeged között található 52 ezer homokhátsági tanya 2 százalékában máig nincs villany, 55 százalékából pedig hiányzik a vezetékes víz is. A külterületeken burkolt utak nem épülnek, a helyi áfészboltok megszűntek, a tanyavillamosítási programok leálltak - vonta meg az utóbbi évtizedek mérlegét a Magyar Tudományos Akadémia Csatári Bálint geográfus vezette kutatócsoportja, arra is figyelmeztetve, hogy a rendszerváltás után bevezetett kislistás választások óta alig van képviseletük a külterületieknek az önkormányzatokban. Az alföldi tanyavilág népessége az utóbbi fél évszázad alatt egyébként a hatodára, 1,1 millióról 177 ezerre fogyatkozott, a csökkenés üteme 1990 óta azonban csak feleakkora, mint korábban.