Lassan-lassan egyre több olyan adat válik nyilvánossá, amely nincs állam- vagy szolgálati titokká minősítve, ám valamely állami szervezet mégis szívesen elhallgatná. Igaz, a hivatalok többnyire nem önszántukból teszik közzé ezeket, gyakran perelni kell értük: legutóbb a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vesztett pert a Társaság a Szabadságjogokért (Tasz) nevű szervezettel szemben. Pedig a Tasz nem is dokumentumokat kért, hanem egy listát azokról az iratokról, amelyeknek minősítését 2005-ben az NBH megszüntette. A hivatal ezeket az adatokat nem volt hajlandó megadni, persze lehet, hogy elsősorban az nem tetszett neki, hogy a jogvédők kíváncsiak voltak, ki, mikor, milyen jogszabály alapján titkosította az adott dokumentumokat. A Tasz perre vitte a dolgot, első fokon vesztett, ám másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla a múlt héten arra kötelezte az NBH-t, hogy 90 napon belül adja ki a listát. Pedig az NBH főigazgatójának még a titoktalanított iratokkal kapcsolatban is van egy különleges jogosítványa: nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva megtagadhatja ezek kiadását. Az ítélőtábla ezt el is ismerte, ám egyúttal azt is megállapította, hogy e jogkörét a főigazgató nem alkalmazhatja parttalanul.

Nemcsak az NBH-tól kérte a megszüntetett minősítésű dokumentumok listáját a Tasz. Biztosra mehettek a jogvédők, mert az állam- és szolgálati titokról szóló törvény több lehetőséget is kínál a minősítés törlésére. Elviekben 90 évre is lehet ugyan titkosítani egy dokumentumot - legutóbb például a Gripen-ügyekben vizsgálódó bizottság 45 évre titkosította teljes jelentését, benne saját javaslataival -, ám az államtitkot tartalmazó dokumentumokat három-, a szolgálati titkot tartalmazókat ötévente felül kell vizsgálni. Az állami szervezetek lerázó válaszai változatosak voltak. Az igazságügyi tárca például hosszú listát küldött volt belügyi iratokról, a Miniszterelnöki Hivatal viszont egyszerűen azt közölte, hány titkosítást szüntetett meg.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is a pervesztesek közé került. A jelentéseit úgy tekintette, mint amelyek a kormányzati döntés-előkészítéshez szükséges dokumentumok, s az államigazgatásban az ilyeneket akár évtizedekre titkosítani lehet. Az ítélőtábla szerint azonban a jelentések nem tartoznak a döntés-előkészítő iratok közé, ezért a verdikt lényegében azt mondta ki, hogy a Kehi jelentéseit ezen az alapon nem lehet eltitkolni. Hasonló a helyzet az államigazgatási szervek által megrendelt különböző tanulmányokkal is: ezeket is szeretnék döntés-előkészítésnek nyilvánítani, hogy ne jusson el a nyilvánossághoz. "Ezzel nem értünk egyet, döntés-előkészítő anyag szerintünk az, amelyet az adott hivatal a saját működése során készít, a külsősök által írt anyagok nem tartoznak ide" - ismertette a Tasz álláspontját a HVG-vel Schiffer András.

A kormányzati bizonytalanságot jelzi az új titoktörvény körüli, évek óta tartó huzavona is. A jelenlegi számtalan sebből végzik, s többek között nemzetközi kötelezettségek miatt is szükség lenne újra. A 2005-ben elkészült változat eljutott a részletes vitáig a parlamentben, ám a tiltakozások hatására nem szavaztak róla. Új tervezetet 2006 őszére ígért a kormány, s idén nyáron már civil szervezetekkel több körben meg is vitatta. Aztán leállt az egyeztetés, "augusztus óta nem tudjuk, mi történt a tervezettel" - mondta Schiffer. A HVG információi szerint a titoktörvény-tervezet jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt van: november 15-én tárgyalta az államtitkári értekezlet, s lapzártánk után kerül a kormánykabinet elé. Ha az rábólint, akkor következik a kormány.

A tervezet legnagyobb újdonsága, hogy nem lesz titokköri jegyzéke. A jelenleg hatályos törvény 151 pontban sorolja fel, mely adatokat lehet titkosítani, s a tervezetnek is volt olyan változata, amely több mint 400 ilyet tartalmazott, idén nyárra aztán ez lecsökkent 246-ra. A törvény-előkészítők a jelek szerint végül elfogadták a civilek javaslatát, hogy nem érdemes ilyen listát készíteni, csak a tényleges titkokat kell minősíteni. Az államigazgatásban továbbra is nagy a titkosítási hajlam. Zala Mihály, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet (NBF) vezetője például a nyáron a Népszabadságban évente százezres nagyságrendűre becsülte a legmagasabb - államtitok szintű - minősítések számát.

A törvény csúszása problémákat okozhat a nemzetközi kapcsolatokban is, ugyanis az NBF-ről szóló törvény 2008. január 1-jén a hatályát veszti, s e szervezet "kiesése" miatt Magyarország nem kezelhet minősített NATO- és uniós adatokat. Ezért most átmeneti törvénymódosítással egy év haladékot kapna: 2008. december 31-én szüntetnék meg a felügyeletet.

RIBA ISTVÁN