Vajon miért ilyen fontos Szilvásy Györgynek, a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszternek, hogy Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelenlegi megbízott vezetője kinevezett főigazgatóvá váljon? Ez a kérdés a múlt péntek óta lapzártánkig megválaszolatlan: akkor ugyanis a jelölt nem kapta meg a támogatáshoz szükséges többséget a parlament nemzetbiztonsági bizottságában, miután az ellenzéki tagok elutasítása és az azonos számú szocialista igenek mellett az egyetlen SZDSZ-es tag, Gulyás József tartózkodott. Az ugyanakkor meghallgatott és az Információs Hivatal élére jelölt Hetesy Zsolt, illetve a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vezetésére kiszemelt Balajti László sikerrel vette az akadályt, ami persze jogilag nem is az: az előterjesztő Szilvásy a bizottsági eredménytől függetlenül is felterjesztheti kinevezésre az aspiránsokat a miniszterelnöknek. A szabaddemokrata képviselő az ülést követően a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy a jelölés a miniszteré, a jelölt múltbéli tevékenységére utalva ugyanakkor hozzátette: "17 évvel a rendszerváltás után olyan jelölttel érdemes a nyilvánosság elé lépni, aki nem kikezdhető".

Az elmúlt hónapokban ugyanis az idén 49 éves Laborc éppen szakmai múltja miatt került ellenzéki pergőtűzbe. Az idén június elején az NBH második emberéből előlépett megbízott vezető Moszkvában, a köznyelvben KGB-akadémiának nevezett állambiztonsági karon végezte tanulmányait. Ez az iskola sok, a rendszerváltás előtt barátinak minősülő ország hallgatóját okította (bár a Varsói Szerződésen belül az NDK-ban és Lengyelországban is volt hasonló intézmény), s hosszabb-rövidebb ideig sok magyar rendőr- és katonatiszt megfordult falai között (lásd keretes írásunkat a 17. oldalon). Laborc ugyanakkor egyes, nyilvánosan nem cáfolt sajtóhírek szerint túl sokat - mintegy hat évet - volt távol, így esetében nehezen képzelhető el az az ellenérvként hangoztatott állítólagos megoldás, hogy a külföldi diákokat annak idején hermetikusan elzárták az orosz hallgatóktól. Szilvásy érvelésében szerepelt az is, hogy ugyanezen moszkvai iskolában tanult egy másik, egyébként a Fidesz által kinevezett titkosszolgálati főnök is, Stefán Géza, a Katonai Biztonsági Hivatal vezetője. Ő maga azonban - Laborchoz hasonlóan - mintha nem lenne túl büszke az alma materra, a szolgálatok vezetőinek nyilvános életrajzából csak kettejüknél hiányzik tanulmányaik pontos helye és megnevezése (HVG, 2007. szeptember 29.).

A Magyarországgal szövetséges országok társszolgálatai informálisan nemtetszésüket fejezték ki Laborc jelölése miatt - állítják ellenzéki nemzetbiztonsági szakértők. Ilyen szándékkal keresték meg egyes hírek szerint Martinusz Zoltánt, a brüsszeli magyar NATO-misszió vezetőjét, bár ezt az érintett utóbb cáfolta. Mint ahogy Szilvásy is folyamatosan tagadja a külföldi neheztelés tényét, igaz, meglehetősen általánosan, a magyar titkosszolgálatok nemzetközi megbecsültségére hivatkozva. Igaznak bizonyult a Magyar Hírlap azon értesülése, miszerint a Varsói Szerződés szétesésekor Laborc amolyan "búcsútalálkozót" szervezett Lovasberényben a szocialista tábor titkosszolgálati tisztjeinek. Kövér László minisztersége idején kellett Laborcnak távoznia - hivatalosan közös megegyezéssel - a hírszerzéstől. (Igaz, nem bukott nagyot: az idő tájt a Fidesz-vezetők legbelső köréhez tartozó Simicska Lajos által irányított adóhatósághoz került vezető beosztásba.) Ennek ellenére Kövér a jelek szerint engesztelhetetlen: Laborc kapcsán már idén júniusban egy nemzetbiztonsági bizottsági ülésen úgy nyilatkozott, "nem lenne szabad, hogy előforduljon a nemzetbiztonsági szolgálatok környékén sem".

A bizottsági kudarcot Szilvásy mindenesetre a személye elleni ellenzéki támadásként értékeli. Érzékelteti azt is: Laborc azért is lehet vörös posztó a Fidesz szemében, mert az általa levezényelt NBH-átszervezés (amelynek hivatalos indoka az ésszerűsítés volt) megszüntette a belső információk ellenzéki irányba történő kiszivárgását. Nem tudni, mennyire a személyes presztízs és mennyire az átszervezés miatt az NBH-főnök iránt érzett hála az oka, de Szilvásy mintha a végsőkig hajlandó lenne kitartani jelöltje mellett. Lapzártánk idején úgy tűnt, ha az aspiráns átmegy a NATO-szabványok szerinti különleges átvilágításon, amelynek elvégeztetésére a katonai szolgálatokat felügyelő Szekeres Imre honvédelmi minisztert kérte fel Szilvásy, akkor a miniszter fel is terjeszti kinevezésre. Más kérdés, hogy az átvilágításon nem lehet megbukni: az csak biztonsági kockázatokat jelez.

A ragaszkodással ugyanakkor Szilvásy egyre lehetetlenebb helyzetbe lavírozza magát, pedig a Laborc-ügy kapcsán már eddig is belefutott néhány ütésbe. Kedd reggel a Nap-kelte című tévéműsorban például maga panaszolta el, hogy hiába igyekezett a háttérben egyeztetni az ellenzéki szakpolitikusokkal, másnap nyilvánosságra került a beszélgetés tartalma. Az SZDSZ-es bizottsági tagnak pedig - mint Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista alelnöke a múlt héten elmondta - a támogatás reményében amolyan különtalálkozót szerveztek Laborccal, hiába. A hét elején - mint kiderült - a Katonai Biztonsági Hivatal éppen a vezetők közös iskolai múltjára hivatkozva összeférhetetlenség okán visszautasította az átvilágítást, amit Szekeres Imre miniszter - mintha mit sem tudna - pont erre a szolgálatra testált rá.

Szilvásy számára már csak rossz megoldás van. Ha sikerül átpréselnie a jelöltjét, az egész NBH-ra rávetülhet a politizáltság, illetve a KGB-kapcsolat árnyéka. Ha az átvilágítás eredményére hivatkozva vonja vissza Laborcot, az számára óriási blamázs, csakúgy, mint az, ha Gyurcsány kér új jelölést. Egyetlen kiskapu azért kínálkozna a presztízsveszteség nélküli visszavonulásra: ha az NBH-főnök úgy döntene, hogy - megköszönve az eddigi miniszteri bizalmat - nem kíván kinevezett főigazgató lenni.

TÖMÖRY ÁKOS