"(...) Oh hát ilyen nagy az Eszme, mondd Vladimir Iljics, ilyen? (...) / Oh felelj hát, aki vajszivü voltál s mégis rettenetes, mert tudtad, mi az Eszme, / Hogy az Eszme kegyetlen, hogy az Eszme a jóság, de mert jót akar, azért annyira kegyetlen, / Mert, ami eredendő: a rosszal kell megküzdenie, minden kor mélyén a sötéttel, ahogy foltjait legyőzi a nap (...)"

*

"S a végső jószándék Te vagy, ezt jól gondold meg ott, ki kell hát tartanod. - S vaj' emlékszel-e rá? / Hogy álmaidban átölelte két kezed egy öregember... / Én voltam az. - E rossz városnak akkor vége volt. - Itt nincs feltámadás, - gondoltam én. / S e város íme újra él... de nem folytatom. Ezt elmondja más. Felálltam akkor ott / És messze néztem újra földön és egen. / S hogy hová mentem el az éjben aztán, ma már nem tudom."