Magyarországon egyetlen közgyűjtemény sem rendelkezik számottevő mennyiségű 18. századi erotikus, illusztrált könyvanyaggal. Érthető, hiszen e művek egykor tiltólistán voltak, csupán Mária Terézia indexe legalább 5 ezer könyvcímet (köztük Fekete néhány művét) tartalmazott. Miután a szabados könyvek szerzőire és kiadóira komoly büntetés - börtön, a nyomdagépek elkobzása - várt, általában hamis impresszummal nyomtatták ki azokat. A kiadási hely, sőt az évszám is erotikus vagy antiklerikális felhangokat hordozhatott: egy obszcén mű kiadási helyének a "Vatikán nyomdáját" megjelölni előrevetítette az egyházellenes pornográf tematikát. Voltaire Az Orléáni Szűz című művének - Fekete gróf hagyatékából ismert - magyar nyelvű fordításának kéziratban maradt címlapján pedig az szerepel, hogy nyomtattatott "Szabadoson".

Az általában Svájcban és Hollandiában kiadott könyveket klasszikus módszerekkel - például dupla fenekű hordóban - csempészték át a határokon, de az is előfordult, hogy lapokra szedték, és imádságoskönyvekbe rejtették. Mint Granasztói Olgától, az OSZK történészétől megtudtuk, mindebben a határon könnyebben átengedett magyar főurak is részt vettek. De a terjesztésben fontos szerepe volt a házalóknak is. Az akkoriban született "másodvonalbeli könyvek" kifejezés pedig arra utalt, hogy a magánkönyvtárak, könyvkereskedések polcain - így a pesti Weingand és Köpf boltjában - a második sorban helyezték el ezeket a köteteket. Itt aztán a klasszikusokkal hamarosan egy sorba kerültek az őket utánzó, ám a filozofálás nélküli pőre malackodásban kimerülő művek, amelyeknek a szerzőit a "csatornák Rousseau-iként" is emlegették.