Jára Cimrman, a 19-20. század fordulóján élt cseh fenomén számtalan ötletével írta be magát a nemzetközi tudománytörténetbe. Először is tökéletesítette Edison égőjének foglalatát. De a világjáró polihisztor az atomfizikában is villogott: Max Planck elsősorban az ő tanácsai alapján dolgozta ki kvantumelméletét. A rádiumot felfedező Curie házaspárnak csak közvetett módon volt segítségére: ő cipelte le a hátán a pincéjükbe a kísérletezéshez szükséges 45 zsák szurokércet. Tudomány és zene összekapcsolódott az életében: Cimrman éppen Ferdinand von Zeppelin gróffal repült annak léghajóján, amikor Varsó közelében a jármű kényszerleszállást hajtott végre. Míg a többiek szereltek, Cimrman megalkotta hétórás, Köles című operettjét, amelyet aztán elküldött egy bécsi pályázatra. A zsűrit alkotó zeneszerzők a legenda szerint szégyenszemre szétlopták a kottát. Ez és nem más a magyarázata annak, hogy a Köles dallamai oly kísértetiesen hasonlítanak Johann Strauss, Lehár Ferenc vagy Kálmán Imre műveinek egyik-másik melódiájára.

A Köles című rekonstruált maratoni operettből adott elő egy egyfelvonásos részletet a minap a polihisztor emlékét ápoló és életművét kutató prágai Jára Cimrman Színház Budapesten. A Fogadó az erdei tisztáson című - egy vendég nélküli vendéglő kivételesen izgalmas napjáról szóló - operettet a cseh kultúrát népszerűsíteni hivatott Bohémia fesztivál keretében mutatták be a budapesti Millenáris Parkban. A szereplők ezúttal is a 37 éve működő színház szokásos koreográfiáját követték: e szerint először tudományos előadások hangzanak el Cimrmanról, a színház alapítói, Ladislav Smoljak és Zdenek Sverák színészek hosszú kutatómunkája alapján. Ezután előadnak egy bohózatszerű egyfelvonásost a polihisztor ismert vagy újonnan előkerült darabjai közül, melyekből jelenleg is 14 van repertoáron Prágában. Ezeket a cseh kritika néha bárgyúnak és infantilisnek minősíti ugyan, mindazonáltal őrületesen népszerűek, és általában többórás sorban állásra kell felkészülnie annak, aki részesülni kíván a Cimrman-kultuszban. Sveráknak és Smoljaknak köszönhető, hogy Jára Cimrman neve egyáltalán bekerült a cseh kultúrtörténetbe. Ők találták meg egy vidéki nyaralóban az életművet: színdarabokat, zeneműveket, terveket. A Cimrman-kutatás immár nemzetközi. Vörös István író, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem cseh tanszékének vezetője derítette ki például, hogy amikor Csontváry Kosztka Tivadar festővel egy isteni hang azt közölte, "te leszel a világ legnagyobb festője, nagyobb Raffaelnél", akkor ezt a jóslatot az éppen arra járó Cimrman súgta Csontváry fülébe.

De miért van az, hogy a "cimrmanológusokon" kívül senki sem foglalkozik a zsenivel? Talán nem is létezik? "Ugyan melyik 20. századi író lenne képes ilyen nagyságrendű művet létrehozni?" - horkantak fel Sverák és Smoljak tíz évvel ezelőtt A mi Jára Cimrmanunk című cikkükben, a Prágai Tükörben, a Csehországban kiadott közéleti és kulturális lapban. Ezzel szemben a Cimrman létezésében kételkedők gyanúját az a tény is táplálhatja, hogy sem fénykép, sem festmény nem maradt fenn a reneszánsz emberről, csupán 136, egymástól igen különböző árnykép.

Az osztrák anya és cseh apa gyermekeként a 19. század második felében Bécsben született titán életéről is igen keveset tudni. Kultikus figurája - színpadon való első megidézése, 1967 óta - mégis beágyazódott a cseh köztudatba. Operettmelódiáit sláger gyanánt fújják a csehek. A volt Csehszlovákia területén pedig sok helységben található emléktábla, mely szerint arra járt - vagy éppen meg sem fordult arrafelé - a híres vándorzseni.

A Cimrman Színház csapata és a hozzájuk csatlakozó kutatók kiválóan tudnak lebegtetni. A színpadon a polihisztor természetesen a cseh kultúrtörténet sokáig félreismert zsenijeként szerepel, míg a színházon kívül Sverák és Smoljak időnként elismerik, hogy Cimrman kitalált hős. "Amikor az 1960-as években elkezdtünk darabokat írni, féltünk a kritikáktól. Azért hívtuk életre Cimrmant, hogy ha megbukunk, ráfoghassuk a hibákat. Az előadásokon viszont tombolt a nép, és Cimrman híresebbé vált, mint mi magunk" - fedte fel a titkot Zdenek Sverák a budapesti előadás előtt rendezett kerekasztal-beszélgetésen. E népszerűséggel magyarázták azt is, hogy a csehszlovákiai szocializmus kultúrpolitikája megtűrte a Cimrman Színházat. Igaz, állandóan költöztették őket, sőt a cenzúra egyszer arra is javaslatot tett, hogy célszerű lenne az összes Cimrman-darabot egyetleneggyé összeolvasztani. Az is tény persze, hogy a bohókás színház nem politizált, és a monarchiabeli humort élesztette újra. "A Cimrman Színház 1968 után mégsem jöhetett volna létre, csak az 1968-as prágai tavasz előtti liberális hangulat segítette megszületni" - emlékezett vissza Ladislav Smoljak a beszélgetésen. A népszínházak hangulatát felidéző társulat darabjai nem mindenkinek a tetszését nyerték el. Az előadások egyik fő kritikusa Ludvík Toman, a csehszlovák kultúrpolitikában befolyásos rendező és dramaturg volt, aki szerint a "Cimrmanok" laikusok, és egész művészetük nem több, mint diáktréfa.

"Nem csupán diákcsíny vagy intellektuális tréfa, hanem olyasvalami is, amiben csodálatosan kikristályosodik az önirónia és a tréfa tipikusan cseh képessége" - írta viszont Jirí Menzel a cseh Tyden című hetilapban hét évvel ezelőtt. "A cseh nyelvnek már önmagában is morbid humora van, amit jól illusztrálnak egyes ételnevek is: egy krinolinféleséget például »vízihullának« hívnak. A gegeket halmozó, kicsit abszurd színdarabokban a nyelvi humor pedig duplán hat" - véli a már idézett Vörös István. Ő a tipikusan cseh humort látja életre kelni abban is, hogy Sverákék a közönséggel nem pusztán el tudták hitetni, hogy élt valaha országukban ez a jeles polihisztor, de meg is tudták nyerni a cseheket ahhoz, hogy partnerek legyenek a játékban, és olykor egyéni kutatásaikkal is bővítsék a Cimrman-legendát.

SINDELYES DÓRA