A magyarországihoz hasonló kicsi és nyitott pénzpiacok nagyban függnek a külföldi pénzintézetek és alapok döntéseitől. Az év közepéig a hazai piac az országkockázathoz képest jelentős kamatfelárat hozott: a külföldi befektető akár a négy-ötszörösét is megkereshette itt annak, mint ha dollárban vagy euróban tartotta volna bankbetétben vagy állampapírban megtakarítását. Csakhogy ez a különbség a magyarországi kamatcsökkentések és az amerikai kamatemelések következtében egyre jobban szűkül. Igaz, a hazai 6 százalékos jegybanki alapkamat még most is jóval fölötte van az egyesült államokbeli 3,5 százaléknak, az euróövezeti 2 százaléknak, és meghaladja a régió átlagát is. Ugyanakkor a magas költségvetési hiány és a közelgő választások miatt egyre nehezebben jósolható meg a magyarországi alapkamat jövőbeli alakulása. Ezzel is magyarázható, hogy az állampapír- és bankbetétpiacon is kiegyenesedett a hozamgörbe; minden időtávban 6 százalék alá esett a hozamvárakozás. A 2005-re bejelentett áfacsökkentés viszont mérsékli az inflációt, ami további teret hagyna a kamatcsökkentésre. Nem véletlen, hogy az elemzők egy része az év végére 5,5 százalékra várja a magyar jegybanki alapkamatot.

Azok a külföldi befektetők, akik Magyarországon fialtatják pénzüket, egyelőre mégsem indultak meg komolyabb mértékben a dollárbefektetések irányába, ami a jövőbeli várakozásokkal magyarázható. Ha ugyanis valaki emelkedő hozamok mellett fektet egy bizonyos állampapírba, akkor - ha a hozamemelkedés a befektetése után is megmarad - veszteséget szenved el, hiszen a magasabb hozamszinten csak akkor veszik meg tőle kötvényét, ha enged az árfolyamból. Hasonló okból nem hagyják itt a magyar piacot, ugyanis amíg lefelé megy a kamatláb, addig a korábban - még magasabb hozammal - vett befektetésük folyamatosan felértékelődik. Igazán nagy rohamra akkor számíthatunk, ha Amerikában megáll a kamatemelési, Magyarországon pedig a kamatcsökkentési hullám. Ekkor ugyanis a tőke a fejlődő piacokról átpártolhat az USA-ba.