A magas forint- és az alacsony eurókamatok miatt nemigen feltételezhető, hogy a magyar állampolgárok óriási tömegben tartanák külföldön betétben és más kamatozó befektetésben pénzüket. Mégsem zárható ki, hogy jó páran óvatosságból - vagy például mert vagyonukat szeretnék az adóhivataltól minél messzebb, biztonságban tudni - élnek ezzel a lehetőséggel. Ha az EU-n belül Ausztriát, Belgiumot vagy Luxemburgot választották pénzük menedékéül, számolniuk kell azzal, hogy hét év alatt - ez évtől kezdve - 15 százalékról fokozatosan 35 százalékra növekvő forrásadót vonnak le a megtakarítás után származó kamatjövedelemből. Ez a három ország ugyanis úgy döntött, inkább extra adót vet ki a kamatokra, semhogy jelentsen a külföldi betétesek ilyen jövedelméről.

A hosszú évek véres vitái során kialakított, július 1-jétől életbe lépett uniós verdikt szerint ugyanis ha egy uniós állampolgár egy másik tagországban fix kamatozású jövedelemre tesz szert, akkor ezt vagy nem titkolhatja el saját adóhatósága elől, vagy ha mégis, akkor ennek meg kell fizetnie az árát. A titok felfedésének módja, hogy a bankok és a pénzügyi szervezetek tájékoztatják saját adóhatóságukat ügyfeleik takarékbetétben, kötvényben, befektetési alapban - s ki tudja, még miféle konstrukciókban - elhelyezett pénzei kamatáról, az meg továbbítja az adatot azon tagállam adóhatóságához, ahol a betétes állandó lakhelye van.

A banktitkára kényes három ország csak akkor adta be a derekát a forrásadóztatásra, amikor ugyanezt vállalták a velük a banki szolgáltatásban konkuráló unión kívüli európai országok, mindenekelőtt Svájc, továbbá a szuperbankrendszerű miniállamok, Andorra, Monaco, Liechtenstein és San Marino is. Így ugyanis már nem kellett attól tartani, hogy e külsőkhöz menekül az unióból elriasztott tőke.

A kamatjövedelemre kirótt adó 25 százaléka a vendéglátó országot, 75 százalék pedig azt a tagállamot illeti, ahol a külföldi él (nem az állampolgárság, hanem az állandó lakhely számít). Az uniós irányelv azonban azt is rögzíti, hogy ez a szabályozás nem teremthet senki számára hátrányosabb helyzetet pusztán azért, mert pénzét egy másik tagállamban tartja, ezért a levont adó teljesen vagy részben visszajár azoknak, akiknél otthon nulla százalék, illetve a külföldinél alacsonyabb a kamatadó. Miután Magyarországon ez egyelőre nulla százalék, a magyar államnak teljes egészében vissza kellene térítenie azt a forrásadót, amelyet a három tagállam valamelyikében kivetettek anyaországi lakhelyű kliensek betéteire. Más kérdés, hogy mindez hiábavaló, ha nem lehet azonosítani a pénzüket külföldön kamatoztató személyeket. Bár az adólevonásról szóló igazolásokat az érintett magánszemélyek is bemutathatják a magyar adóhatóságnak, nem lenne meglepő, ha egy részük lemondana erről, inkább bennhagyva jogos jussát az államkasszában.

Sok még a nyitott kérdés az uniós irányelv miatt életbe lépő adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán is - hangsúlyozták a HVG által megkérdezett magyarországi bankoknál, amelyek még csak elkezdték, befejezni azonban nem tudták az elektronikus adatközléshez szükséges fejlesztéseket. Bár az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal június 26-án kiadott egy iránymutatást arról, mit tartalmazzanak az uniós adóhatóságok közötti adatcseréhez szükséges, első alkalommal jövő év március 20-áig esedékes banki jelentések, alighanem újabb egyeztetésekre lesz szükség.

"Az ördög a részletekben bújik meg" - jellemezte a helyzetet Kerekes Margit, a Raiffeisen Bank Rt. vezető munkatársa, példaként a befektetési alapokból származó jövedelem megosztását hozva fel. Az uniós irányelvet honosító magyar jogszabály, az adózás rendjéről szóló törvény melléklete szerint ugyanis ha egy úgynevezett európai befektetési alap eszközeinek több mint 40 százaléka kamatozó állampapírokban, kötvényekben, jelzáloglevelekben fekszik, akkor az alap hozamából - vagy a vétele és eladása közötti árfolyamnyereségből - az erre jutó részt kamatjövedelemként kell jelenteni. A Raiffeisen és a HVB Bank Hungary Rt. szakértői szerint azonban nem tisztázott például, hogy az alapban keletkezett jövedelemből miként kell kiszámítani a kamatrészt. Ehhez részletes, példákkal is illusztrált adóhatósági tájékoztatót tartanak szükségesnek. Az OTP Bank Rt. a részletek pontosításáig - s amíg nem zárulnak le a Bankszövetség égisze alatt megkezdett, az adóhatósággal és a pénzügyi felügyelettel folyó egyeztetések - a náluk többezresre becsült ügyfélcsoport értesítését is elhalasztja. Az ügyfelek részletes tájékoztatásával egyelőre a Raiffeisen is kivár, mivel úgy vélik, hogy bankoknak - szem előtt tartva a versenysemlegességet - egységes szövegű levélben kellene megegyezniük. A CIB Bank Rt. viszont kiküldött már egy levelet az általa érintettnek vélt klienseinek.

A magyar kamatszintből hasznot húzó külföldiek, akiknek száma banki becslések szerint akár több tízezer is lehet, egyelőre nem menekítik ki pénzüket a banktitkon ütött rés miatt. A megkérdezett pénzintézetek ugyanis nem tapasztaltak rendkívüli mértékben sem számlazárást, sem pénzkivételt július 1-je előtt, de utána sem.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS, PAPP EMÍLIA