Vajon hoz-e komoly bevételt az uniós tagországok államkincstárainak s pénzfehérítést a július 1-jén életbe lépett új, az EU-n belüli külföldi befektetésekre szabott kamatvizsgáló csomag? Ausztriában már az idén 100 millió euró nagyságrendű adóbevételre számítanak, a befektetési tanácsadók viszont adókikerülési módszerek sokaságát alkották meg.

Már július 1-je előtt azt ajánlották azoknak az ügyfeleiknek, akik egy cent adót sem szeretnének fizetni, létesítsenek személyes befektetési vállalkozásokat, magyarán adóparadicsomi postafiókcégeket, netán alapítványokat, amelyek mentesek a kamatadó alól. A befektetőnek azonban mérlegelnie kell, megéri-e neki a vállalatalapítás, amelynek alapköltsége 2 ezer dollár, évi fenntartási költsége pedig további ezer - mondta a HVG-nek egy bécsi nagybanki tanácsadó. Megoldás az is, hogy - mivel a kamatadó csak a fix kamatozású értékpapírokat sújtja - a befektetéseket áttegyék olyan konstrukciókba, amelyekre a sarc nem vonatkozik. Ennek a - pénzügyi zsargonban nagypapáztatásnak (grandfathering) nevezett - módszernek az a lényege, hogy már kiüresedett, 2001. évinél nem régebbi, de 2002-esnél nem frissebb kibocsátású kötvényekbe csomagolják át az újakat (e két év előírásai alapján ugyanis megúszható a kamatadó).

A trükköknek se szeri, se száma. Ha például a befektetendő pénzt az adóztatás alá nem eső életbiztosításban helyezi el egy osztrák bank mondjuk Liechtensteinben, majd a biztosító pénzkezelésre visszaadja az összeget a banknak, már adott is az adómentesség. De egyre népszerűbbek a bankok szingapúri és hongkongi leánybankjai is, ahová feltehetően jó ideig nem ér még el a kamatadóztató keze. Terjedőben van az is, hogy az információátadást vállalt országok bankjai a kamatadóztató verziójú országokban mozgósítják leánybankjaikat, a HVB például Luxemburgban kínál átfogó szolgáltatást ügyfeleinek.

Ausztria vélhetően az új rendszer egyik nyertesének mondható. Az információs kötelezettség miatt az Ausztriában élők külföldön elhelyezett befektetései hazavándorolnak - ennek érdekében a takarékpénztárak óriási propagandát fejtettek ki -, ugyanakkor a banktitok megőrzése miatt sok külföldinek megéri 15 százalékos kamatadót Ausztriában fizetni, s a pénzt továbbra is ott tartani. Érzékelhető volt ez már az Ausztriába az otthoni adószigor miatt átvándorolt német pénzek esetében, ezek összegét ma 50 milliárd euróra teszik, s a tendencia további növekedést mutat.

A pénzintézetek - ebben egyetértenek a szakértők - remekül felfegyverkeztek az adóharcra. Mégsem dőlhetnek kényelmesen hátra, mert nem csupán a fináncokkal kell megküzdeniük. Svájc egyik legnevesebb bankjánál, a Julius Bärnél például az a malőr történt nemrég, hogy a Kajmán-szigeteki adóoázisba kihelyezett pénzek tulajdonosairól a bank egy alkalmazottja listát készített, és eljuttatta a Cash című hetilapnak.