"Valódi, svájci vagy angolszász értelemben vett privátbanki szolgáltatást nemigen végeznek Magyarországon" - ismerik el a hazai pénzintézetek szakemberei. A magánbanki tevékenység - klasszikus formájában - generációk közti vagyonmegőrzést és -átörökítést jelent a befektetések teljes körű kezelésével, valamint jogi, adó- és befektetési tanácsok nyújtásával. Az efféle tevékenység ugyanakkor drága dolog, s csak nagy indulótőke esetén kereshető elég pénz vele. Svájcban 0,5-1 millió dollár a minimális összeghatár, Magyarországon néhány tízmillió forint (lásd táblázatunkat), ám több bank is arra készül, hogy a limitet előbb-utóbb megemelje: a BNP Paribas Rt. és a HVB Bank Hungary Rt. terveiben például az 50 milliós határ szerepel.

Az alapösszeg nagysága szakemberek szerint azért lényeges, mert az ügyfél pénze nagyobb biztonságban van, ha elegendőféle termékbe - jellemzően részvénybe, állampapírba és befektetési alapba - fekteti azt. A háttérben persze ott áll a bank érdeke is: a kapcsolattartó szakember állandó bábáskodása drága dolog, ez csak elegendő nagyságú alaptőke forgatásával térülhet meg. Baranyai Dávid, a HVB Bank igazgatója szerint a magyar bankok egy átlagos ügyfélen 85-90 ezer forintot keresnek évente, tehát a privátbanki szolgáltatásnak is minimum ennyit kell hoznia.

A magyar bankárok hosszan tudják sorolni, hogy versenytársaik miben maradnak el a klasszikus értelemben vett privátbanki kínálattól. "Riválisaink - állítja Baranyai - nem azt kérdezik, hogy az ügyfelek hová álmodják magukat tíz év múlva, vagy hogy miből lesz akkor pénzük gyereküket elitiskolába járatni, hanem inkább az általuk forgalmazott termékeket igyekeznek rájuk sózni." Az ügyfeleknek adó-, sőt ingatlan-tanácsadást nyújtó Raiffeisen Bank Rt. főosztályvezetője, Bálint Attila szerint a privátbanki szolgáltatások egyik fő ismérve a jogi értelemben vett vagyonkezelés. Ez abból áll, hogy a bank anélkül igazgatja a rá bízott vagyont, hogy az egyes műveleteket külön engedélyeztetné, vagy akár egyeztetné az ügyféllel. Mellesleg az egyik legnagyobb vagyonkezelő Magyarországon jelenleg nem bank, hanem a Concorde Értékpapír Rt. A HVB-nél büszkén vallják, hogy náluk nincs ilyesmi. Szerintük ugyanis az ügyfelek szeretik tudni, sőt lehetőség szerint beleszólni abba, hogy a bank mikor mit és miért tesz a rábízott pénzzel. A világ kilencedik legnagyobb bankjának számító francia anyacégét maga mögött tudó BNP Paribas Hungaria Bank Rt. igazgatóhelyettese, Nagy Boldizsár az egyedi kondíciókat hiányolja a riválisok kínálatában. A BNP Paribas-nál - ahol nincs is lakossági üzletág, mióta azt 2003 közepén eladták a Magyarországi Volksbank Rt.-nek - egyedi árszabással dolgoznak.

A bankok egyébként sokféle extrával igyekeznek kuncsaftokat magukhoz kötni, leginkább az "egy csapathoz tartozás" érzését erősítő rendezvényekkel. A Raiffeisen divatbemutatókra, dzsesszklubba, golfpartikra, vitorlázásra és Szent István-napi tűzijátéknézésre invitálja ügyfeleit, a BNP Paribas évi négy-hat összejövetelt szervez magánbanki ügyfeleinek, előadásokkal, vacsorával, de volt már példa "szivar- és whiskytudományi" estre vagy a Francia Intézet által szervezett, tűzijáték-megtekintéssel egybekötött hajókázásra is. Ám a pénzintézetek legnépszerűbb rendezvényei a tőzsdéről, a kötvénypiacokról vagy a gazdaság általános helyzetéről tartott előadások.

A privátbanki kuncsaftok - állítják ezúttal egybehangzóan a pénzintézetek - jó háromnegyede férfi, általában 40-60 év közöttiek, jellemzően elit vállalatok igazgatói, illetve közepes vállalatok tulajdonos-vezetői, avagy kiemelkedő jövedelmű orvosok, ügyvédek. Olyanok, akik az elmúlt évtizedben - esetleg szabadságra sem menve - építgették saját cégüket, vagy tapostak előre a nagyvállalati ranglétra legfelsőbb fokáig. Időközben megvették a vagyonos életmódhoz illő házat, kocsit, és szeretnék gondtalanul élvezni az életet. Jóval kisebb arányt képviselnek a vagyonos hazatelepülők, a pénzt öröklők, illetve a szerencsejátékok nyertesei. Illegális eszközökkel szerzett pénzekről a bankárok - kevéssé meglepő módon - nem számoltak be, arról azonban igen, hogy az utóbbi időben már csak elvétve kényszerülnek ügyféljelölteket - a pénzek bizonytalan eredete miatt - elutasítani. A kuncsaftok a bankszakemberek elmondása szerint szinte kivétel nélkül konzervatív befektetési politikát - vagyis inkább lassú, de biztonságos növekedést - várnak el a bankoktól: megelégszenek 1-2 százalékos reálhozammal.

A magyar privátbanki piac ehhez képest rendkívül gyorsan bővül - legalábbis a pénzintézetek mindegyike 20-40 százalékos növekedésről számolt be, ami a portfóliók és a kuncsaftok számának gyarapodásán túl az újonnan elhelyezett pénzeknek is köszönhető lehet. Az új ügyfelek szerzésének felső korlátot szab, hogy Magyarországon - mint Baranyai kalkulál - csak mintegy 20 ezer olyan család lehet, amelyik 30 millió forint feletti pénz- és értékpapírvagyonnal rendelkezik, s számuk lassan emelkedik. A pénzintézetek növekedési kilátásaikat elsősorban arra alapozzák, hogy a bankbetétek hosszabb távon - a kamatok valamikor bekövetkező esésével - nem lesznek már annyira vonzóak, így e pénzek feltehetően részben náluk kötnek majd ki. Az uniós csatlakozással pedig szerintük nőni fog a külföldi tulajdonba kerülő vállalatok száma, s így a jelenlegi magyar tulajdonosok nagy összegekkel jelenhetnek meg a bankoknál.

SCHWEITZER ANDRÁS