Bécs, IV. kerület. A 30 ezres lakosság 20 százaléka külföldi. Főleg törökök. Fizetésnapokon hosszú sorok kígyóznak a török Vakif bank kerületi fiókja előtt, kizárólag férfiak. Az élelmiszerbolt kaszszájánál türelmetlen ácsorgás: fiatal fejkendős nő egy szót sem ért a pénztáros szavaiból, végül közös erővel válogatják ki pénztárcájából a kifizetendő összeget. Ha a "töröknél" vásárol, ott a műanyag bicikliktől a bárányhúson át a fladenbrotig, a jellegzetes lapos, kerek fehér kenyérig mindent megvehet - és közben benézhet a török utazási irodába a sarkon.

Az osztrák főváros 23 kerületéből ötben a lakosság közel egynegyede külföldi. A csúcsot Ottakring tartja 25,1 százalékkal, már ami a törököket illeti, itt van a turisztikai látványossággá nemesedett Brunnenmarkt nevű nyitott bazárszerű utcai piac. Hasonló életképekkel találkozni Salzburgban vagy a tőle nem messze fekvő Halleinben, amelyet a köznyelv gyakran Kis-Isztambulként emleget.

Május elejéig Ausztriában a "multikultúra" problematikus, de kezelhető jelenségeként beszéltek a helyi török világról. A kormány kirakatértékű iszlám konferenciát szervezett, a televízió Cseréljünk családot című műsorában egy bécsi dialektusban beszélő, kemény stílusú, előítéletes, de az egyenruha alatt melegszívű rendőrnőt költöztettek be egy kulturált, rendezett, mindazonáltal hagyományait őrző török családba. Az egyhetes együttlét végére oldódott a kölcsönös bizalmatlanság, barátság szövődött a két világ között. A parlament elnöke, Andreas Khol elzarándokolt Telfsbe, a tiroli falucskába, ahol gratulált a toleráns helybélieknek, mert elismerték (igaz, indulatos csatározások után) a falu muszlimjainak "vendégjogát" egy minaret felépítéséhez (HVG, 2205. december 3.).

A közelmúltban azonban a néppárti belügyminiszter, Elisabeth Prokop hangot váltott. Egy tiroli lapnak elpanaszolta, hogy az ausztriai muszlimok 45 százaléka nem óhajt integrálódni a társadalomba, márpedig aki nem igazodik, annak nincs helye Ausztriában. A drámai adat forrásaként a főbelügyér egy akkor még titkolt tanulmányra hivatkozott, elkészítésére ő adott megbízást 2005 nyarán a londoni merényletek nyomán. Elvégre a brit fővárosban a szigetországban született muszlimok gyilkoltak.

A 228 oldalas tanulmányt egy német jogászprofesszor és iszlámszakértő, Mathias Rohe és csapata írta, kétszer ezer fős minta kikérdezésével - osztrák szociológusok szerint súlyos módszertani hibákkal. Maga Rohe is kitáncolt Prokop mögül, mondván, ő nem használta elemzésében az "integrálódni nem akaró" kifejezést. Továbbá azt is konstatálta, hogy az osztrákok 40 százaléka is elutasítja a vallásos muszlimok integrálódását.

"Választás előtti heccről van szó" - magyarázza a HVG-nek Carla Arnima Baghajati, a muszlim közösséget tömörítő Iszlám Hitközösség munkatársnője, aki a 340-400 közöttire becsült ausztriai muszlimok közül 160 ezerre teszi a törökök számát. A 160 imaházat és mecsetet működtető szervezet elismeri az osztrák alkotmány elsőbbrendűséget, elfogadja, hogy az iszlám közösségeken belül hátrányos helyzetben vannak a nők, az integrációs nehézségeket azonban nem elsősorban vallási, hanem szociális, társadalmi kérdésnek tekinti.

Az iszlám szervezet és a bécsi önkormányzat finanszírozza a Solmit (Solidarisch Miteinander Verein) elnevezésű iszlám vallási gimnáziumot, ahol 202 gyerek tanul havi 160 euróért, a 10-18 éves tanulók 80 százaléka török. "A szülők nagy része még nálunk is a munkások közül kerül ki, a 404 »gondviselőből» tíznek van felsőfokú végzettsége - mondja a HVG-nek Ludwig Sommer iskolaigazgató. - A tanítás németül folyik - a már többségében itt született gyerekek is komoly nyelvi nehézségekkel küszködnek - , de az iszlám előírása szerint folyik az étkeztetés, heti két órában iszlám vallást tanítunk, és a tanulóknak biztosítjuk a mindennapi ima lehetőségét. A fejkendő viseletében az iskola megengedő, a leánytanulókra bízza, hogy hordani akarják-e vagy sem."

A törökök második generációjával, azaz a legfeljebb 30 éves korosztállyal foglalkozik az ismert török emberjogi aktivista, Bülent Öztoplu. Ifjúsági egyesülete, az Echo egy éve anyagi gondokkal küszködik, mivel a bécsi önkormányzat leállította a finanszírozását, mondván, nem ért egyet az egyesület irányvonalával. Legalábbis így fogalmaz a HVG-nek Öztoplu, aki akváriumban úszó halakhoz hasonlítja a második-harmadik generációs, 80 százalékban osztrák állampolgár török ifjakat. A "szüleik 30 éve eljöttek Törökországból, amely azóta rengeteget változott. Az ausztriai törökök olyan illúziókat táplálnak a csak a nyaralásból ismert óhazával szemben, olyan értékeket feltételeznek vallásosságról, a leányok ártatlanságáról, a családi idillről - természetesen szembeállítva a nyugati dekadenciával -, amelyek már nem léteznek. Integrációjukat megnehezíti a befogadást elutasító osztrák társadalom, de a szülők első generációja is, amely a család szétesésétől tartva szintén gátolja a nyitási folyamatot." Anyagi és erkölcsi támogatás híján nem csupán a nyelvi lemaradás konzerválódik, de a képzetlenség is. Az "ifjú törökök" Öztoplu szerint legjobb esetben szakmunkásságig viszik, már a számítástechnikába sem igen tudnak bejutni.

Történelmi tény, hogy a hatvanas évek végén Ausztriába jött török vendégmunkások általában elmaradt falvakból, roppant alacsony iskolázottsággal érkeztek, sokáig nem is gondoltak tartós maradásra. Segédmunkásnak álltak, és innen csak nagyon kevesen jutottak feljebb. Gyermekeik egyharmada hasonlóképpen nem tudta, nem tudja befejezni az általános iskolát, rosszul beszéli a német nyelvet, így apáik státusát örökli. Sőt mivel ma már jóval kevesebb a segédmunka, sokan naphosszat dologtalanul ődöngenek. És mert kevesen csináltak karriert, a fiataloknak nincs integrálódott példaképük. A kevés kivétel közé tartozik a Rapidban focizó, válogatott Muhammet Akagündüz, aki orvosi egyetemre is járt, de a zöld gyepen éles helyzetekben ma is imádkozik. "50 százalékban török, 50 százalékban osztrák vagyok - mondja a 28 esztendős, 9 éves kora óta Ausztriában élő csatár -, de 100 százalékig muszlim. Integrálódottnak érzem magam, asszimilálódni viszont nem akarok." Rengeteg török kis- és nagyfiú rúgja a labdát a kijelölt városi fémketrecekben Akagündüz sikereiről álmodva.

Az ausztriai muszlimok fele 25 évesnél fiatalabb, közülük nagyon sok érzi magát kirekesztettnek, ők a legfogékonyabbak a radikális iszlám tanokra. Különösen a törökökre igaz ez, akik - az egykori Jugoszláviából Ausztriába érkezett hitsorsosaikkal ellentétben - nincsenek "elájulva" az osztrák életmódtól, csak 7 százalékuknak tetszik nagyon (a bosnyákok 43 százalékának), 65 százaléknak nem különösebben, 28-nak pedig egyáltalán nem. Nem rokonszenves nekik, ahogy az osztrákok gyereket nevelnek, ahogy szerintük feladták a családi összetartás elvét, a szomszédság és az öregek tiszteletét. A házasodó ifjak fele még a harmadik generációban is az övéi közül akar választani, sokan Törökországból hoznak maguknak feleséget. Nagy a csábítás a befelé fordulásra, amit a radikális vallási vezetők intenzíven sulykolnak is. A lányokat szüleik sokszor eltiltják a tornaórától, "lengén" nem mehetnek úszni sem. A felmérés szerint a török iskolások általában nemigen barátkoznak osztrák gyerekekkel - ami egyébként valószínűleg nem elsősorban rajtuk múlik.

Vannak olyan iskolai osztályok, ahol majdnem mindegyik gyerek külföldi, miközben az integrálódást segítő tanárok számát 1300 fővel csökkentette az oktatási minisztérium. Pártállástól függően van, aki 30 százalékos külföldi felső határt sürget osztályonként, van, aki azt szorgalmazná, hogy már óvodáskortól intenzívebben tanítsák a külföldieknek a német nyelvet, van, aki buszoztatná a gyerekeket Ottakring és az elegáns Döbling között. A bécsi önkormányzat 2006-tól - papíron - megnyitotta az olcsó bérű városi lakásokat a rászoruló külföldiek előtt, de a lakáskiutalásban roppant óvatos, nem akarja, hogy párizsi példára gettósodjon a főváros. A külföldiektől legnépesebb Vorarlberg egyebek között nyelvtanulási kötelezettséget tartalmazó integrációs szerződést írat alá mindenkivel, aki a tartományban akar letelepedni.

A madridi, londoni robbantások, a hollandiai gyilkosság, a dániai karikatúrabotrány, Törökország uniós felvételének osztrák elutasítása óta nőtt a muszlimokkal szembeni idegenkedés Ausztriában, ahol pedig az iszlám 1912 óta az állam által elismert vallás. "Előnytelen körülmények hatására - fogalmaz az agyontámadott Rohe-tanulmány - a távolságtartás ellenségeskedésbe torkollhat." Amire mintegy válaszképpen így fogalmaz Öztoplu: "Én elsősorban attól szeretném megszabadítani a török fiatalokat, hogy áldozatnak érezzék magukat, megértetve velük, hogy a saját kezükbe tudják venni a sorsukat."

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS