Történelmi lépésre szánta rá magát az Európai Unióba készülő első, muszlimok lakta állam, Törökország: megkezdte adását az első török nyelvű keresztény tv, a Türk 7. A felnőttkorában keresztény hitre áttért török asszony, Fatma Ünlü és egy régóta Törökországban élő ír állampolgár, David Middleton által megálmodott projektet tökéletesen sikerült időzíteni. Az Ankara és Brüsszel közötti csatlakozási tárgyalások egyik fő témája ugyanis éppen a vallási és a kisebbségi jogok érvényesülése.

A brüsszeli dokumentumokban hosszasan részletezett jogok - amelyek szélesítését Ankara a 2004. decemberi brüsszeli csúcstalálkozón vállalta - a gyakorlatban eddig főleg két csoportot érintettek, a kurdokat és a keresztényeket. A kurdok már eddig is több döntésnek örülhettek, például nemcsak a török állami tévé- és rádióadók, hanem - hosszú egyeztetések után - a kurd vidéken működő kereskedelmi csatornák is megkezdték kurd nyelvű műsorok sugárzását.

A kereszténykérdés ennél keményebb diónak bizonyult. Ankara eddig is sok mindent ígért e közösségnek, de a reformok csak döcögve valósultak meg. Elemzők szerint ennek egyik oka a hagyományosan rossz török-görög viszony, de szerepe van benne annak is, hogy a kelet-nyugati szakadék mélyülésével párhuzamosan megerősödött és gyanakvást keltett Törökországban a különböző egyházak hittérítő tevékenysége.

Ankara szerint ezek az új hittérítők a brüsszeli határozatokat pajzsként maguk előtt tartva, harciasan nyomulnak előre. Tavaly a kormány illetékes államtitkára, Mehmet Aydin - aki egyébként a hittudományok professzora - egy képviselői kérdésre kijelentette: a kormány nem ártalmatlan vallási ügynek, hanem kimondottan politikai kérdésnek tekinti a törökországi keresztény hittérítők tevékenységet. Az államtitkár szerint ezek az egyházak bomlasztani akarják a török nemzeti egységet, kételyeket ébresztve erkölcsi válságba akarják sodorni az iszlám hitű török ifjúságot.

Az utóbbi időben egyébként nagyon sok új létesítménnyel bővült a törökországi keresztény hálózat. Ezt a tényt egy, az Ankarai Kereskedelmi Kamara által támogatott, független tanulmány is megerősíti. Az elemzés szerint ma már közel háromszáz templom és imaház, több tucat alapítvány, hét újság, hat folyóirat, számos kiadó, valamint öt rádió áll a keresztények szolgálatában.

Az unió szerint azonban ez még mindig nem elég, több lehetőségre és működőképesebb intézményrendszerre lenne szükség. Az említett brüsszeli csúcs óta kiadott újabb országelemzésekben hangsúlyozzák: az eddig biztosított jogok még mindig nem jelentik azt, hogy Törökországban a törvények teljes mértékben garantálják a nyugati értelemben vett vallási és lelkiismereti szabadságot. Hasonló kritikát kapott Ankara legfontosabb stratégiai szövetségesétől, az Egyesült Államoktól is. A szabadságjogokról minden évben közzétett washingtoni külügyminisztériumi elemzés szerint az ankarai kormány sok helyütt megnehezíti a keresztény hittérítők munkáját, a török médiában egyre többször lehet hallani "keresztényellenes" véleményt, híreket, és szisztematikusan megakadályozzák, hogy nem muszlim török állampolgárokat nevezzenek ki a kormányhivatalok vagy a hadsereg vezető beosztásaiba.

A törökök valóban különös érdeklődéssel figyelik a keresztény hittérítők tevékenységét. Ebben szerepet játszik az is, hogy az unióellenes nemzeti mozgalmak és sajtójuk sokszor gátlástalanul próbálnak helyi konfliktusokat szítani a keresztényekkel. Az új keresztény tévé hírére azonban - a lapok szerint - közömbösen reagált a közvélemény. A tévét létrehozó csoport azt tekinti a műsorok egyik fontos feladatának, hogy elmagyarázzák a kereszténység lényegét a nem keresztény törököknek. Így az új csatorna talán segít eloszlatni az alaptalan félelmeket és előítéleteket is.

DEMIRKAN TARIK