A magyar törvényhozók alapfizetése - amely a mindenkori köztisztviselői illetményalap hatszorosa - január 1-jén nőtt 198 ezerről 210 ezer forintra. A frakciótisztségekért, bizottsági tagságokért járó pótlékokkal azonban egy poszthalmozó képviselő bruttó fizetése könnyen 700 ezer forint környékére emelkedhet, amit adómentes költségátalányok egészítenek ki (a fővárostól 200 kilométernél messzebb lakók például közlekedésre több mint 300 ezret kapnak, és bizonyos esetekben a szállásköltségekbe is beszáll 105 ezer forinttal az Országgyűlés).

A ciklus elején és végén, illetve a naptári évek kezdetén leadott vagyonnyilatkozatban a képviselők kötelesek minden más jövedelmüket is nyilvánosságra hozni. Ez is jelzi, hogy a magyar törvényhozók nem feltétlenül főállású politikusok, sokan eredeti szakmájukat gyakorolják, míg mások gazdasági tisztségeket vállalnak cégeknél. Az utóbbit viszont már korlátozza a törvény: az 1997-es összeférhetetlenségi szabályok szerint 10 százaléknál nagyobb állami részesedésű vagy többségi önkormányzati cégben nem vállalhatnak posztot, s tiltólistán vannak a koncessziós, a frissen privatizált és a közbeszerzési szerződéssel rendelkező vállalkozások is. Az egyszerű magáncégek - némi egyszerűsítéssel: az állammal nem üzletelők - viszont szabadon "alkalmazhatnak" képviselőket, s a társaságokat semmi sem kötelezi arra, hogy az általuk ilyen-olyan jogcímen fizetett politikusok listáját közzétegyék. Maradnak forrásként a képviselői vagyonnyilatkozatok, ám apró trükkökkel - például egy cég közbeiktatásával - már elérhető, hogy a bevallásokból se derüljön ki semmi.