Biztos győzelmet aratott a francia elnökválasztás második fordulójában az apai ágon magyar származású Nicolas Sarkozy. A bűnözés elleni kemény fellépést és a bevándorlási szabályok szigorítását előtérbe helyező belügyminiszteri ténykedésének köszönhetően nemcsak a szélsőjobboldali választók egy részét állította maga mellé, hanem sok elbizonytalanodott baloldali szavazót is, akiket fő ellenfele, a szocialista Segolene Royal nem tudott meggyőzni. Sarkozy a biztonság megerősítése mellett az elődje, Jacques Chirac által elodázott reformok végrehajtását ígérte, de már az ősszel komoly ellenállásba ütközött. Novemberben a szakszervezetek a nyugdíjrendszer átalakítása miatt sztrájkoltak, megbénítva az ország vasúti forgalmát, valamint a párizsi agglomeráció tömegközlekedését, miközben tucatnyi egyetem működését blokkolták a felsőoktatási reform ellen tüntető diákok. A növekvő szociális elégedetlenség közepette a Francois Fillon vezette kormány mozgástere egyre szűkült: a bevételeket évi 15 milliárd euróval csökkentő adócsomag kényszerpályára állította a költségvetést, az euró erősödésének kedvezőtlen hatásai miatt pedig borús növekedési előrejelzések láttak napvilágot. A média figyelmét rendszeresen magára vonó, hiperelnöknek nevezett Sarkozy látványosan aktivizálta a francia diplomáciát az EU-ban, és nyitott az USA felé.