Annak ellenére, hogy élete során szinte minden felnőtt legalább egy idegen nyelvet tanult az iskolában - 53 százalékuk pedig még egy másodikba is belekóstolt -, elenyészően kevesen tudnak más nyelven megszólalni, mint azon, amit még kisgyermekként sajátítottak el. Ezt az "örök igazságot" számos felmérés bizonyította az elmúlt években (HVG, 2004. május 22.), egy friss kutatás azonban arról tanúskodik, hogy a kép még annál is lesújtóbb, mint amilyennek eddig látszott. A korábbi vizsgálatok ugyanis a megkérdezettek önbevallása alapján mérték a nyelvtudást, márpedig sokan hajlamosak túlértékelni ismereteiket, ha "csak úgy" kérdezik őket. Az a felmérés azonban, amelyet a közelmúltban a Nemzeti Felnőttképzési Intézet megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, valamint a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete készített, már egy objektív mérce - az Európa Tanács hatszintű nyelvtudásmérési rendszere, amely szerint egy múlt szerdai kormánydöntés értelmében a jövőben a hazai nyelvvizsgarendszert is átalakítják - alapján, gyakorlatilag minden megkérdezettet levizsgáztatva vette számba a magyarok tudását (ezerfős, országos reprezentatív mintán).

A vizsgálat szerint a 15-44 évesek 45 százaléka egyáltalán nem beszél semmilyen idegen nyelven, s használható nyelvtudása is csak egy viszonylag szűk körnek van. Tényleges angoltudásról 17 százalék esetében lehet beszélni, a német nyelvnek a 45 év alattiak tizede van a birtokában, s további 4 százalék beszél elfogadható szinten valamilyen más idegen nyelven.

Sovány vigasz, hogy az érintettek sem elégedettek az eredményekkel. A legnagyobb csoport (38 százalék) szorgalmazza és "hajtja" is a nyelvtanulást, s ebben a család, az iskola, a munkahely is ösztönzőleg hat rájuk. Őket nevezi a kutatás a nyelvtanulók sikercsapatának, míg egy másik, nem jelentéktelen tábort (30 százalék) a támogatásra szorulóknak. Utóbbiak azok, akik motiváltak ugyan a nyelvtanulásban, de hátterük, anyagi lehetőségeik vagy a szabadidejük nem teszi lehetővé, hogy valóra is váltsák vágyaikat. Az ő megnyerésükhöz kellene - mint az a kutatásról rendezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen elhangzott - olyan stratégiát kimunkálni, amely hatékonyan ösztönzi a nyelvtanulásra ezt a társadalmi összetételében meglehetősen heterogén csoportot (elsősorban 25-35 éves, pályájuk elején álló, illetve éppen családalapítással elfoglalt fiatalok tartoznak ide). Azok, akiket semmi nem motivál a nyelvtanulásra, viszonylag kisebbségben vannak (15 százalék). A "vesztesek", akiket - például koruk, alacsony iskolai végzettségük okán - valószínűleg már semmivel nem lehet rávenni a nyelvtanulásra, szintén hasonló nagyságú tábort (18 százalék) alkotnak.

A helyzet rossz, de nem reménytelen. Azt, hogy már a közeljövőben is jelentős előrelépés történhet, jelzi: a megkérdezettek több mint negyede tervezi, hogy egy-két éven belül nyelvvizsgát tesz. Biztató az is, hogy minden harmadik vizsgára készülő nem a hasznosítható papír miatt vagy kényszerből vág neki a megméretésnek, hanem egyszerűen mert fontosnak tartja, hogy jól ismerjen egy nyelvet. Minden negyedik nyelvvizsgázó persze azzal is kalkulál, hogy ezáltal jobb állást kaphat.

Nyelvvizsgával egyébként jelenleg a 15-44 évesek 14 százaléka rendelkezik, a kutatás azonban arra is rámutat, hogy az oklevél semmire sem garancia. A korábban felsőfokú vizsgát szerzettek fele például ma csak középfokú papírt kaphatna, egytizedük pedig - kellő tréning híján - csak alapfokon beszéli az egyszer már elsajátított idegen nyelvet.