A kis hal megeszi a nagyot. A múlt héten bejelentették, hogy az SBC Communications Corp. 16 milliárd dollárért megvásárolja az AT&T telefontársaság részvényeit. Az ügylet értékben jóval elmarad az utóbbi évek nagy távközlési-informatikai vállalatfelvásárlásaitól - két hónappal ezelőtt, a Sprint és a Nextel egyesülésekor például 35 milliárd dollárnyi részvény cserélt gazdát -, szimbolikus jelentősége mégis sokkal nagyobb azokénál. Ezúttal ugyanis eltűnik a világ valaha létezett legnagyobb monopóliumának utolsó darabja, és ezzel lezárul az amerikai telefónia első, több mint egy évszázados nagy korszaka. Ez utóbbi - gazdaságtörténészek szerint - akkor vette kezdetét, amikor 128 évvel ezelőtt Alexander Graham Bell két társával megalakította a Bell Telephone Companyt, amely rövid idő alatt helyi telefontársaságok vállalatcsoportjává nőtte ki magát, élén az összeset tulajdonló és az interurbán szolgáltatásokat nyújtó anyavállalattal, az AT&T-vel. Az 1930-as évek végére az AT&T-n keresztül bonyolították le az amerikai távolsági hívások 98 százalékát, ráadásul e cég gyártotta a telefonkészülékek 90 százalékát. Monopóliumát a nyolcvanas évek elején elégelte meg a kibontakozni alig képes, akkor még csak potenciális konkurencia, amikorra a "Ma Bell" néven emlegetett távközlési behemót már keresztül-kasul bedrótozta az Egyesült Államokat, és 1 millió foglalkoztatottal a világ legnagyobb vállalata volt.

1984-ben aztán - nem várva be a valószínűleg ugyanoda vezető bírósági döntést - önként feldarabolta magát. Elemzők akkor a távolsági szolgáltatásokat megtartó AT&T-nek jósolták a legnagyobb jövőt, míg a hét helyi szolgáltatóról azt gondolták, hogy a nyomott árak könnyen a csőd szélére sodorhatják őket. Ám a hét "Baby Bell" - talán éppen a veszélyeztetettség okán - nyomban terjeszkedni kezdett a vezetékes telefóniánál jóval nagyobb profitot ígérő területeken: az adatátviteli és a videoszolgáltatásokban, majd a mobiltelefóniában, valamint az internetes piacokon. Mára a három Baby Bell egyesüléséből létrejött, texasi székhelyű SBC 41 milliárd dolláros forgalmával lekörözte a 31 milliárdot forgalmazó AT&T-t, amelynek sem a mobil-, sem a kábeles szolgáltatásokban nem sikerült megerősítenie pozícióját, és egyre hátrább szorult a távolsági beszélgetések szabaddá vált piacán kibontakozott öldöklő versenyben is.

Az új SBC-AT&T konglomerátum 72 milliárd dolláros forgalmával, 210 ezer foglalkoztatottjával - bár közülük legalább tízezernek a munkahelye megszűnik a frigy miatt - az amerikai fogyasztói kommunikációs piac legnagyobb szereplője lesz, 15 százalékos részesedéssel. Hogy milyen néven, az még kérdéses. Az AT&T a nyolcvanas évek közepén még a világ egyik legismertebb márkaneve volt, hírnevét egyebek mellett az 1996-ig tulajdonában volt Bell Labs kutatóintézet is öregbítette, amelynek munkatársai közül 11-en kaptak Nobel-díjat. Még 2000-ben is 25 milliárd dollárra taksálták a márkanév értékét, két évvel később már csak 16 milliárdra, 2003-ban viszont már föl sem került az Interbrand cég által összeállított listára. A profitjuk zömét immár a nem vezetékes technológiákkal megkereső nagy távközlési vállalatok egyébként a jelek szerint nem ragaszkodnak a drótkorszak egykor öröknek tűnt neveihez: a Bell szó, amely két évtizeddel ezelőtt Amerikában még egyet jelentett a telefonálással, a ma létező hat Bell-utódvállalat közül már csak egyetlenegynek a nevében szerepel.