Nem járt rosszul, aki az utóbbi hónapokban az európai tőzsdéken a nagy telefontársaságok papírjaiba fektette a pénzét. A telefonrészvények árfolyam-emelkedése annak köszönhető, hogy az új évezred első éveiben a távközlési cégek sikeresen csökkentették a kilencvenes évek második felében, a csúcstechnológiai befektetési láz mámorában végrehajtott beruházások és akvizíciók miatt felgyűlt adósságaikat. Ráadásul a három legnagyobb - a brit BT Group (a volt British Telecom), a France Telecom és a Deutsche Telekom - élén új vezérek szabták át a stratégiát.

HVG

Ám a nagyok - fogyókúrát kísérő - útkeresése, valamint a szabályozás lazítása következtében erőre kaptak a riválisaik is. Az Európai Bizottság december elején nyilvánosságra hozott jelentése az EU tagállamaiban 4,6 százalékosra becsülte a telekommunikációs szektor tavalyi növekedését, ami jócskán felülmúlja a makrogazdaság általános konjunktúráját. Az ütemet a széles sávú internetszolgáltatás és az ehhez kötődő digitális adatátvitel, valamint a mobiltelefon-szolgáltatás diktálta, amelyek növekedését 11,5, illetve 7 százalékra taksálta a dokumentum. Folytatódott viszont a vonalas hangátvitel visszaszorulása és ezen belül is az egykori állami monopóliumok térvesztése, noha - állapítja meg a brüsszeli dolgozat - utóbbiak részesedése a helyi hívások piacán több tagországban még mindig rendkívül magas, Franciaország és Németország pedig nem is siet liberalizálni távközlési szektorát.

A hagyományos, vezetékes hangátvitel a londoni Ovum piackutató cég becslése szerint Európa nyugati részén a tavalyi 27,8 milliárd dollárnyi bevétellel szemben 2007-ben már csak 22,8 milliárdnyit hoz majd a szolgáltatóknak. A piac szűkülését több tényező okozza. Egyrészt a verseny miatt a cégek csökkenteni kényszerülnek a tarifákat. Másrészt mivel az előfizetők még így is drágállják a telefonálást, mind többen pártolnak át az interneten keresztüli hívásokat kínáló szolgáltatókhoz, amelyek különösen a jól fizető vállalati kuncsaftokat próbálják elhódítani.

Az e kihívásokra adható válasz receptje az európai társaiknál gyorsabban reagáló amerikai telefontársaságoktól származik. Ennek lényege olyan komplex információtechnológiai (it) csomagok összeállítása - ha kell, beruházásokkal, felvásárlásokkal téve szert a szükséges eszközökre -, amelyek a különböző telekommunikációs szolgáltatások egyvelegét kínálva kelnek versenyre a riválisokkal, elsősorban a távközlési versenybe is beszálló kábeltévé-társaságokkal.

A tengerentúli példát elsőként a BT követte, amely három év alatt 27 milliárdról 8 milliárd fontra szorította le adósságállományát, és a holland Ben Verwaayen irányításával radikális profiltisztítást hajtott végre. Leválasztotta magáról egyebek között az O2 mobiltársaságot is, ám nem hagyott föl a mobilszolgáltatással, amelyet most - bérleti díj ellenében - a Vodafone hálózatán végez. Verwaayen ugyanakkor felfuttatta a széles sávú internetelérést; tervei szerint idén nyárra a brit lakossági és üzleti előfizetők 99,6 százaléka olyan központra csatlakozik majd, amely képes erre a szolgáltatásra.

A BT stratégiájának lényege egy olyan távközlési kínálat összeállítása, amely vezetékes vagy mobilhálózaton, hagyományos vagy drót nélküli interneten (wlan) keresztül egyaránt képes a hang- és adatátvitelre. A már idén tavasszal indítani tervezett, Bluephone fantázianevű szolgáltatás keretében olyan készüléket kínálnak, amellyel az előfizető tetszése szerint képes használni a vezetékes telefonvonalat, a mobilhálózatot vagy éppen a wlan-hozzáférést is, természetesen mindig ugyanazzal a hívószámmal. Ezzel a trükkel a BT szeretne minél több megrögzött mobilost visszacsábítani saját hálózatába - becslések szerint Nagy-Britanniában a mobilhívások mintegy 30 százalékát tradicionális vonallal is rendelkező otthonokból, illetve munkahelyekről bonyolítják le.

A telefontársaságból it-szolgáltatóvá válás receptjét követte a BT akkor is, amikor nemrég 965 millió dollárért megvette a multinacionális vállalatok telekommunikációs hálózatait működtető amerikai Infonet Services céget. A brit távközlési óriás hét évre szóló, 1 milliárd dollárra taksált szerződést kötött az Unileverrel az élelmiszer- és háztartás-vegyipari konszern globális kommunikációs hálózatának továbbfejlesztésére és működtetésére, idén január végén pedig hasonló megállapodásra jutott az amerikai Bristol-Myers Squibb gyógyszercég kommunikációjának internetalapúvá tételéről; ez az üzlet 500 millió dollárt fialhat a BT-nek.

Bár sokan még ma is az állami óvintézkedésekkel körülbástyázott, csak részben privatizált szolgáltató mintapéldányának tartják a France Telecomot (FT), a stratégiaváltás - a korábban az ugyancsak francia Thomson elektronikai cég szénáját rendbe tevő Thierry Breton irányításával - ott is megkezdődött. Az amerikai telefontársaságokéhoz, valamint a BT-éhez hasonló komplex csomagok összeállítását vetíti előre, hogy a francia cég magába olvasztotta két leányvállalatát, a korábban tőle függetlenül működő Orange mobil- és Wanadoo internetszolgáltatót. Az előbbi busás nyereségével az FT tetemes, a három évvel ezelőtti csúcsponton mintegy 70 milliárd eurós adósságállományát csökkenti, az utóbbi segítségével pedig a széles sávú internetelérés megteremtésébe fektet be, nemcsak Franciaországban, hanem - a DT-vel rivalizálva - a szintén új utakat kereső egykori monopólium, a Telefónica felségterületén: Spanyolországban is.

Az FT - miközben ostrom alatt álló vonalas üzletágát az előfizetési díjak három év alatt 23 százalékos emelésével szeretné jövedelmezőbbé tenni - január végén azt is bejelentette, hogy 564 millió eurót ajánl a hollandiai székhelyű Equant általa még meg nem vásárolt 46 százalékáért. Harmadik leányvállalatának magába olvasztása - a BT stratégiájához hasonlóan - egy újabb ígéretes piaci szegmenst fedhet le: a multinacionális cégeknek nyújtott komplex telekommunikációs szolgáltatásokét.

"Csak így tovább" - biztatta Gerhard Schröder német kancellár január második felében a Deutsche Telekom (DT) vezetőit és munkatársait. Az alkalom jubileumi volt: tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a DT privatizációja, akkor dobták piacra az azóta magasságokat és mélységeket megjárt "T-részvényt". Az évforduló ünneplésére Berlinben összegyűltek előtt az elismerést megfogalmazó mondatot mindazonáltal úgy fejezte be a német kormányfő, hogy "legyenek még jobbak".

Az intelem több szempontból is érthető volt. Egyrészt a német állam még mindig résztulajdonosa - ha csak 23 százalékban is - a DT-nek, amely az elmúlt években nem kényeztette el a kincstárat osztalékfizetéssel. Az idén viszont az előzetes hírek szerint másképp lesz: részvényenként 60 eurócent körüli osztalékra számíthatnak a tulajdonosok. Jövőre pedig még rózsásabbak a kilátások, mivel az idei üzleti évre 4 milliárd euró fölötti nyereséget terveznek.

A DT tehát ugyancsak túljutott a korábbi évek nehézségein, ennek azonban nagy ára volt, amit elsősorban azok fizettek meg, akik elvesztették állásukat. Az ezredforduló óta a ma 240 ezer embert foglalkoztató telefonóriás (a dolgozók mintegy egyharmada a cég külföldi érdekeltségeinek munkatársa) csaknem 50 ezer munkahelyet szüntetett meg, illetve szervezett ki; a DT többségi tulajdonában lévő Matáv Rt. tavaly ősszel 2600 fős leépítést jelentett be 2006-ig.

A leépítések leginkább a cég németországi vezetékes üzletágát, a T-Comot érintették, ami nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy itt szenvedte el a legnagyobb veszteségeket a DT. Különösen a helyi beszélgetések piacán esett vissza: e téren ma már alig több mint kétharmados a részesedése, a többit elvitték az orra elől a liberalizálás óta piacra lépett új cégek, amelyek elsősorban kedvezőbb áraikkal csábították el az ügyfeleket.

A piac átalakulását mutatja, hogy míg a nagy sebességű digitális előfizetői vonalak (DSL) számát sikerült növelni, tavaly - a cég történetében először - csökkent az analóg, illetve ISDN-vonalak száma: a 2003-as 48,7 millióról 47,9 millióra. Azt, hogy a vezetékes telefonálásból egyre kevésbé lehet megélni, a DT üzleti stratégiája is mutatja: nyilván ezért integrálták vissza a konszernbe a T-Mobile mobilszolgáltatót, és ezért fáradoznak most a T-Online internetszolgáltató részvényeinek visszaszerzésén. A T-Online-papírok birtokosainak DT-részvényeket ajánlanak cserébe: egy Online-részvény előreláthatólag 0,45-0,55 DT-papírt ér majd. A törekvések érthetőek: mind a T-Mobile, mint a T-Online növelni tudta előfizetői számát 2004-ben.

Nem ül a babérjain a többi nyugat-európai telefontársaság sem. A Telecom Italia mobilcégéből, a TIM-ből szeretné - 21 milliárd euróért - kivásárolni a többi részvényest, noha elnöke, Marco Tronchetti Provera alig kilenc hónapja még logikátlannak nevezte ezt a lépést. Azóta viszont - érvelt a tranzakció bejelentésekor - meggyőződött arról, hogy az iparági trend a hagyományos és a mobilhálózatok konvergenciája. Társaitól eltérő utat kutat viszont a holland KPN, amely az amerikai UnitedGlobalCom tulajdonában lévő, 15, zömmel európai országban - köztük Magyarországon - 9 millió előfizetővel rendelkező UPC kábeltársaság hálózatára szeretne rácsatlakozni, ám ezt egyelőre nem hagyja neki a holland távközlési hatóság, az Opta. A KPN ugyanis még tovább szeretne lépni a telefontársaságok számára a legnagyobb konkurenciát jelentő kábelcégekkel vívott küzdelemben, és behatolna az ellenfél területére: audio- és videoszolgáltatást indítana. Ezt DSL-vonalon tenné, ám amíg a jelenlegi infrastruktúráját nem teszi alkalmassá a videoátvitelre, addig az UPC-ét szeretné használni, amelyet azonban - szemben a telefontársaságokkal - még semmi nem kötelez arra, hogy (csatlakozási díj fejében) megnyissa hálózatát a riválisai előtt.

NAGY GÁBOR, WEYER BÉLA / BERLIN