Alig telt el néhány hét azt követően, hogy az Európai Bizottság (EB) jóváhagyta a magyar kormány által a Mátrai Erőmű Zrt.-nek megítélt 47 millió eurós (azaz közel 12 milliárd forint értékű) beruházási támogatást, a HVG arról értesült, hogy mégsem kezdődik el az új, 440 megawattos blokk építése. Legalábbis egyelőre biztosan nem. Holott már minden szükséges engedély megvan ahhoz, hogy az egyik elavult, 100 megawattos, széntüzelésű turbinát - amelynek a működési engedélye 2011-ben lejár - egy új, kombinált ciklusú gázturbinára cseréljék. A hazai villamosenergia-felhasználás 13-15 százalékát - valamint a magyarországi üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy hatodát - adó erőmű többségi tulajdonosa, a német RWE-csoport vezetősége azért döntött az összesen 669 millió eurós (mintegy 170 milliárd forint) beruházás elhalasztásáról, mert az EB szén-dioxid-kibocsátási kvótákról szóló döntése (egyéb bizonytalansági tényezők mellett) keresztülhúzta a számításait.

A környezetvédelmi tárca ugyanis az új beruházásban létesülő erőművek és üzemek számára a működés megkezdésétől számított hat éven keresztül ingyen adta volna a szükséges kvótamennyiséget, ám az EB megtiltotta, hogy a tagállamok 2012 utánra is vállaljanak ilyen kötelezettséget. A termelésbe újonnan belépők számára államilag megspórolt évi 2,2 millió tonnás hazai kvótakeret tehát csak 2012-ig használható fel. Az új blokk Visontán eredetileg 2012 júliusában állt volna üzembe, így - amint azt Valaska József, a Mátrai Erőmű Zrt. elnöke a HVG-nek elmondta - az EB-döntéssel új helyzet állt elő. Holott amennyiben nem kezdődik el a beruházás, az erőmű nem tud élni a 2013 és 2022 között adókedvezmény formájában igénybe vehető állami támogatással. A kormány szubvencióban is megnyilvánuló jóindulatát egyebek között az motiválta, hogy a hazai villamosenergia-igények biztosításához a mai 8800 megawattnyi termelőkapacitáshoz képest 2020-ra a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. előrejelzése szerint már 10 500 megawattra lesz szükség (HVG, 2007. augusztus 11.).

Az energiatermelés mennyiségi és minőségi szempontjai közötti konfliktust a klímaváltozás lassítását célzó globális összefogásról szóló, az EU területén 2005 januárjában életbe lépett kiotói jegyzőkönyv élezte ki. Ebben a fejlett világ országai vállalták, hogy 2008 és 2012 között átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid) kibocsátását az 1990-es állapothoz képest. Magyarország az 1985-1987-es emisszióhoz viszonyítva vállalt 6 százalékos csökkentést - akkor összesen 112,45 millió tonna szén-dioxidot engedett a légtérbe, azaz éves átlagban 37,48 millió tonnát, míg 2005 és 2007 között összesen 80,22 millió tonnát, ami évente 26,74 millió tonnát jelent. 2003-ban az EU nemzeti kibocsátási terv készítésére kötelezte a tagállamokat, amely ágazatokra és vállalatokra lebontva tartalmazza a kibocsátható kvótamennyiséget (az alapegység egy tonna légkörbe kerülő szén-dioxid). Ha az üvegházhatású gázokat kibocsátó cégek túllépik a nemzeti kibocsátási tervben számukra engedélyezett kvótát, a többletet a piacon kell megvásárolniuk. Viszont amelyik termelő kvótát takarít meg - azaz a számára engedélyezettnél kevesebb gázt bocsát a légkörbe -, a felesleget az európai piacon értékesítheti. Ennek nyomán megindult a szén-dioxid-kvóták európai kereskedelme, amelyben 2006 tavaszától a hazai vállalatok, illetve úgynevezett aukciós kvótákkal a magyar állam is részt vesznek. Csakhogy az EB bekeményített, és az ipar igényei iránt esetenként meglehetősen nagyvonalú - ezért a zöld szervezetek bírálatát is kiváltó - nemzeti kiosztási terveket felülbírálta. Idén áprilisban hozott határozatában a saját kibocsátás-előrejelzési módszerére, valamint a 2005-ös hitelesített adatokra hivatkozva különböző mértékben csökkentette az egyes tagországoknak kiosztható kvótát; Magyarország 30,7 millió tonnás igényét például 10,8 százalékkal, 26,9 millió tonnára vágta le.

A magyar kormány - Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Észtország és Litvánia társaságában - az EU luxemburgi bíróságán június 26-án megtámadta a határozatot, annak megsemmisítését kérve. Bár a lépésnek versenyképességnövelő és iparvédelmi motivációi voltak, Budapest egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az EB túllépte hatáskörét, amikor felülbírálta a nemzeti kiosztási tervekben rögzített adatokat és számítási módszereket. A kormányálláspont szerint az EB mérlegelési hibát követett el, amikor a magyarországi kibocsátás mértékének meghatározására - mint a bírósági keresetlevél fogalmaz - "nyilvánvalóan téves adatokat és alkalmatlan számításokat alkalmazott, amelyek szükségképpen a kibocsátás összmennyiségének hibás megállapításához vezettek". Az eljárás mintegy két-három évet vesz igénybe, így legkorábban 2009-ben születhet döntés, ám a bizottság határozata addig is érvényben van. "Magyarország számára két hozadéka lehet a pernek: ha a határozatot a bíróság megsemmisíti, akkor a 2009 utáni évekre újraosztják a kvótákat, továbbá az ítélet meghatározza azt is, milyen jogköre van az EB-nek a nemzeti kiosztási tervekkel kapcsolatban" - fejtette ki a HVG-nek Somssich Réka, az igazságügyi tárca európai uniós jogi főosztályának helyettes vezetője.

A magyar kiosztási tervet már az EB döntése előtt is érte bírálat, igaz, ellenkező előjellel. A "szennyező" iparágak képviselői már a január közepén elkészült dokumentum eredeti, Brüsszel által még nem csökkentett számaival kapcsolatban is jelezték a környezetvédelmi tárcának, hogy kevés a tervezetten kiosztható kvótamennyiség - mondta a HVG-nek Kelemen Ágnes, a minisztérium szakmai tanácsadója. Igaz, a zöld szervezetek azt is sokallották. Az EB határozatában szereplő csökkentés - bár nem egyformán érinti mindegyik szektort - biztosan kvótahiányt okoz az érintett iparágakban. Még akkor is, ha a vállalatok számára kiosztható kvóta valójában nem 10,8, csupán 3-4 százalékkal csökken, a többi az állam által bespájzolt mennyiségre vonatkozik. Ám a termelők jó része így is vásárlásra kényszerül - summázta a helyzetet a HVG-nek Poós Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium osztályvezetője.

Az uniós kvótapolitika egyik következménye, hogy az új szénüzemeltetésű erőművek építését fontolgató befektetők belátták, egyre kevésbé éri meg magas gázkibocsátású blokkokat építeni. A 2008-tól növekvő kvótaárak rákényszerítik őket, hogy környezetbarát termelésre álljanak át. Már létezik ilyen, szén-dioxid-leválasztó technológia, amelynek segítségével a melléktermék koncentráltan kinyerhető - mondta Valaska -, ám egyelőre nagyon drága, az erőműépítés mai költségeinek a duplájával kell kalkulálni, ráadásul a technológia egyelőre csak kisebb blokkokra alkalmazható. A Mátrai Erőmű elnöke szerint 2010-re talán 30 megawattos blokkhoz tudnak majd szén-dioxid-leválasztót gyártani, 2015-ig 300 megawattoshoz, és csak 2015 után jön el az igazán nagy teljesítményű, 500 megawattos, gázkibocsátás-mentes erőművek ideje. Egyébként a leválasztott üvegházhatású gáz szállíthatóságáról és a tárolás módozatairól is folyik még a szakmai vita, a szakemberek elsősorban a kimerült olaj- és gázlelőhelyek után maradt föld alatti üregek kihasználásában látnak erre lehetőséget.

A környezetkímélő technológiai megoldást az unió is támogatja; 2020-ig 15 nagy teljesítményű, széntüzelésű, már az új technológiával felszerelt referencia-erőmű építését finanszírozná részben vagy egészében. Magyarország 120 évre elegendő lignitkincs birtokában különösen érdekelt abban, hogy a befektetők környezetkímélő széntüzelésű erőműveket létesítsenek. Korántsem mellesleg, a hazai lignitkincs kihasználása mérsékelné az orosz importgáztól való függőséget is.

SÁGHY ERNA