Olli Rehn

Régi motoros a brüsszeli arénában: a Helsinkiben politikatudományból diplomázott és Oxfordban doktori fokozatot szerzett Rehn 2004-es biztosi kinevezését megelőzően, 1998-2002 között az akkori finn biztos, Erkki Liikkanen kabinetfőnöke volt, 1995-1996-ban pedig képviselő az Európai Parlamentben. Előtte és utána odahaza a kormányfőnek adott tanácsokat a tántoríthatatlan EU-hívőként a jórészt euro-szkeptikus tagságot tömö-rítő Centrum Pártból kilógó, a pártelnökségért vívott harcban emiatt 2002-ben alulmaradt politikus. A szelíd modorú, intellektuális finn szívesen emlékszik arra, amikor 1990-ben választási megfigyelőként Debrecenben járt. Civilben nagy focirajongó: első osztályú ifjúsági játékos volt, s egészen a nemzeti futballszövetség elnöki pozíciójáig vitte. Brüsszeli kollégái néha kilesik, hogy az irodája előtti folyosón dekázgat. Ird ide

HVG: Skandináv liberálisként - aki pozíciójánál fogva szoros kapcsolatban áll olyan muszlim országokkal, mint Törökország vagy Bosznia - mit gondol, miként kellene kezelnie Európának a veszélyesbe fordult karikatúraháborút?

O. R.: Meg kell próbálnunk megakadályozni a probléma eszkalációját. Az erőszakot az EU nem tolerálhatja, egyértelmű szolidaritást kell mutatnunk Dániával, Franciaországgal és az ügyben érintett más tagállamainkkal. A szólásszabadság alapvető európai érték, elveinkért pedig szilárdan kiállunk. Ugyanakkor a szólásszabadsággal felelősen kell élni, mások vallási meggyőződését tiszteletben kell tartani. Miközben vissza kell szorítanunk mindenfajta fundamentalizmust, hidakat kell építenünk az iszlám mérsékelt erői felé. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök - Zapatero spanyol kormányfővel együtt - mérsékletre szólította fel a heveskedőket, Abdullah Gül török külügyminiszter pedig kezdeményezte, hogy a kérdést vitassa meg az iszlám országok konferenciája.

HVG: Vajon e politikai gesztusok nyomnak többet a latban, vagy az, hogy a tavaly október óta csatlakozási tárgyalásokat folytató török kormány - dacára az önök kérésének - még mindig nem változtatta meg a szólás szabadságát erősen korlátozó büntető törvénykönyvet? A "törökség jó hírének megsértéséért" több újságíró is bíróság előtt áll Ankarában...

© Dudás Szabolcs

O. R.: A szólásszabadságban nincs kompromisszum, ez nyilvánvaló. Fontos fejlemény, hogy Ankarában - heves belpolitikai viták nyomán és Európa követelésére - nemrégiben ejtették az Orhan Pamuk író ellen felhozott vádakat. De az is igaz, hogy Törökországban még legalább húsz újságíró, író, illetve kiadó áll hasonló büntetőeljárás alatt. Arra számítunk, hogy az ankarai kormány rövidesen világos eligazítást ad a török igazságügyi szerveknek, miszerint jogszabályaikat az emberi jogok európai konvencióját is tekintetbe véve kell alkalmazniuk. Erdogan miniszterelnök már jelezte, hogy nemsokára módosítják a büntető törvénykönyvet, amely most túl tág értelmezési lehetőséget nyújt az ügyészeknek és bíráknak.

HVG: Lapunk megjelenésekor ön előreláthatólag Belgrádban tárgyal. Milyen üzenetet visz a szerb kormánynak, miután két hete figyelmeztette őket: ha a háborús bűnökkel gyanúsított Ratko Mladicot nem adják át gyors tempóban a hágai Nemzetközi Törvényszéknek, az EU felfüggeszti a Szerbia és Montenegróval tavaly ősszel megkezdett társulási tárgyalásokat?

O. R.: Barroso bizottsági elnökkel azt fejtjük ki Belgrádban, hogy Szerbiának egyértelműen az EU-ban a helye, de ennek feltétele, hogy Szerbia is az európai jövőt válassza a nacionalista múlttal szemben. Belgrádnak meg kell találnia és át kell adnia Hágának Mladicot, és segítenie kell abban, hogy ugyanez történjen a boszniai szerb Radovan Karadzsiccsal is.

HVG: Nem gyengült az EU nyomásgyakorló ereje azután, hogy tavaly októberben előbb megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal, mint hogy Zágráb produkálta volna az akkor még körözött Ante Gotovina tábornokot?

O. R.: Pikáns kérdés, de úgy vélem, épp ellenkezőleg. A tárgyalásokat azután nyitottuk meg, hogy Carla del Ponte, a hágai törvényszék főügyésze úgy ítélte meg, Zágráb kellőképpen együttműködött vele. Nem volt okunk, hogy pápábbak legyünk a pápánál. A tény, hogy néhány héttel a tárgyaláskezdés után Gotovinát megtalálták, bizonyítja, hogy Zágráb megbízható partner.

HVG: Horvátországnál maradva: a 2009-es csatlakozás - ebben reménykedik Zágráb - jogi és politikai akadályává válhat, hogy az EU most hatályos nizzai szerződése legföljebb 27 tagállamra alkalmazható szavazati rendszert tartalmaz. Ráadásul kimondja: amint az országok száma eléri a 27-et, az Európai Bizottság tagjainak száma a tagállamoké alá csökken, tehát például Magyarország vagy az ön hazája is elveszítheti brüsszeli biztosát. Miképpen kezelhető az ebből fakadó ellenérdekeltség?

O. R.: A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy ha Horvátország teljesíti a feltételeket, akkor uniós tag lehet, következésképpen át kell hidalnunk azt az - Európai Parlament határozatában is leszögezett - problémát, hogy Horvátország nem csatlakozhat a nizzai szerződés alapján. A megoldást az uniós alkotmánytervezet elfogadása kínálja. Azt remélem, hogy erre az osztrák elnökség a júniusi kormányfői csúcstalálkozóig megfelelő ütemtervet készít, az idei év második felében pedig a finn elnökség konkrét javaslatokkal szolgál, s így talán a jövő év végére helyreáll az EU intézményes befogadási képessége.

HVG: Két hete ön hozta nyilvánosságra az EU új Balkán-stratégiáját, amiben az eddiginél erősebb egymás közötti kapcsolatokra, regionális együttműködésre szólítja fel a térség országait. Egyesek így arra gyanakszanak, hogy az unió a beláthatatlan jövőbe akarja kitolni csatlakozásukat...

O.R.: Tudom, hogy Horvátországban némelyek olyan összeesküvési elméleteket gyártanak, melyek szerint Brüsszel újból össze akarja tákolni a régi Jugoszláviát. Képtelenség. A Balkán országai között most elvileg több mint harminc bilaterális egyezmény van érvényben, de csak féltucatnyi működik közülük. Ki kellene alakítani egy egészséges szabad kereskedelmi övezetet, ami a gazdasági integráció és a működőtőke-beáramlás talaja lenne.

HVG: A montenegrói népszavazás és a koszovói státusrendezés nyomán az idén két új független ország jelenhet meg Európa térképén. Miképpen reagál az unió erre a lehetőségre?

O. R.: Ez az év a Nyugat-Balkánt illetően tele van nagy kérdőjelekkel. Az Európai Bizottság maradéktalanul támogatja Martti Ahtisaari finn ENSZ-megbízott abbéli erőfeszítéseit, hogy még az idén megszülessen a megállapodás Koszovó végleges helyzetéről. Belgrádi látogatásomon arra is megkérem majd a szerb kormányt, hogy legyen konstruktív ezeken a tárgyalásokon. A koszovói albánok előtt pedig világossá teszem, hogy a kisebbségi jogok védelme nélkül nem számíthatnak a helyzet rendezésére.

HVG: Ön májusban jelentést készít Románia és Bulgária csatlakozási felkészültségéről, aminek alapján a kormányfők júniusban döntenek, hogy e két tagjelölt jövőre vagy csak egy évvel később léphet-e be az EU-ba. Tavaly is erőteljesen szóvá tették a korrupciót, a szervezett bűnözést, az emberi jogok megsértését. Ön aligha lesz könnyű helyzetben, például annak fényében, hogy a minap egy román férfi Svédországban menekültstátust kapott.

O. R.: Az év elejétől március végéig tizenöt különböző - brüsszeli és tagállami szakértőkből álló - tényfeltáró delegációnk vizsgálja a romániai helyzetet. Nem értékelnék semmit, mielőtt olvastam volna a jelentéseiket. Az utóbbi évben sokat javult a román igazságügy, fejlődött a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, de nem világos, hogy mennyi a gyakorlati eredmény, mert hát az a lényeg. A román hatóságok érzékelhetően sokat tesznek azért, hogy elérjék a 2007-es belépési célt, de ha a jogállamiság e kritikus területein nyilvánvaló felkészületlenséget látunk, tétovázás nélkül fogjuk javasolni a bővítés egyéves halasztását.

HVG: Figyelembe veszi azt a vizsgálatot is, amelyet az Európai Parlament indított a jogellenes CIA-telepek esetleges romániai és bulgáriai működésének feltárására?

O. R.: Elveim szerint senki sem bűnös, amíg ezt rá nem bizonyították. Kerülném a spekulációkat ezen a kényes területen. Egyébként sem alkalmazhatunk kettős mércét: egyet a tagállamokra, egy másikat pedig a tagjelöltekre.

HVG: Az európai jobboldalon jó néhány politikus kifejezte már a román belépéssel szembeni ellenérzéseit. Számít-e arra, hogy még ha pozitív lesz is az ön jelentése, és júniusban a kormányfők elfogadják, egyes tagállami parlamentek megtagadják a csatlakozási szerződés ratifikációját?

O. R.: Európában komolyan vesszük a demokráciát, ezért a választott parlamenti képviselők állásfoglalása nem másodrendű kérdés. Ugyanakkor remélem, hogy az EU kormányai a saját cselekedeteiket is komolyan veszik. A 25 tagállam egyöntetűen aláírta Románia és Bulgária csatlakozási szerződését, ami egyben a ratifikáció ígéretét is magában foglalja. A kormányfők kötelessége, hogy mind a 25 tagállamban garantálják a csatlakozási szerződés parlamenti jóváhagyását.

HVG: A munkaerő szabad áramlását akadályozó ellenállás jelzi, hogy az EU régi tagállamaiban nehezen barátkoznak még a legutóbbi bővítéssel is. Ön úgy fogalmazott: jobbak vagyunk a bővítésben, mint annak "kommunikálásában". Hol volt a hiba?

O. R.: Ha a kormányfők egyhangúlag hoznak döntéseket, márpedig a bővítésekkel ez mindig így van, ki is kell állniuk értük a nyilvánosság előtt. Meggyőzőbben kell elmagyaráznunk az európai közönségnek a bővítések céljait, a sikereket és a gondokat. Ez ügyben nagyon számítok Magyarország segítségére - bármilyen kormány kerül is hatalomra a választások után -, hiszen Magyarország bővítési sikersztori mind gazdasági, mind politikai értelemben.

KOCSIS GYÖRGYI

Olli Rehn

Régi motoros a brüsszeli arénában: a Helsinkiben politikatudományból diplomázott és Oxfordban doktori fokozatot szerzett Rehn 2004-es biztosi kinevezését megelőzően, 1998-2002 között az akkori finn biztos, Erkki Liikkanen kabinetfőnöke volt, 1995-1996-ban pedig képviselő az Európai Parlamentben. Előtte és utána odahaza a kormányfőnek adott tanácsokat a tántoríthatatlan EU-hívőként a jórészt euroszkeptikus tagságot tömörítő Centrum Pártból kilógó, a pártelnökségért vívott harcban emiatt 2002-ben alulmaradt politikus. A szelíd modorú, intellektuális finn szívesen emlékszik arra, amikor 1990-ben választási megfigyelőként Debrecenben járt. Civilben nagy focirajongó: első osztályú ifjúsági játékos volt, s egészen a nemzeti futballszövetség elnöki pozíciójáig vitte. Brüsszeli kollégái néha kilesik, hogy az irodája előtti folyosón dekázgat.