Csőre töltötte a hatósági áramár fegyverét a kormány. A parlament a héten megszavazta Podolák Györgynek, az Országgyűlés gazdasági bizottsága szocialista alelnökének egyéni képviselői indítványát a villamosenergia-törvény módosításáról, így a gazdasági miniszter újra visszakapja az áramtermelő cégeknél 2004. január elsején eltörölt hatósági ármegállapítás jogát. Ezáltal a legnagyobb négy, magánkézben - többségében külföldi tulajdonban - lévő társaság, az AES-Tiszai Erőmű Kft., a Dunamenti Erőmű Rt., a Csepeli Áramtermelő Kft. és a Mátrai Erőmű Rt. kiugrónak minősített nyereségét az idén összesen 16 milliárd forinttal, kevesebb mint felére csökkenthetnék.

HVG

Legalábbis a Magyar Energia Hivatal (MEH) kalkulációi szerint ekkora érvágásra számíthatnának a cégek, ha visszatérítenék őket a lényegében az 1995-ös privatizációs szerződésben rögzített, saját tőkére vetített - az akkori banki kamatokhoz igazodó - 8 százalék körüli profitplafonhoz. 2004-ben ugyanis a négy cég nyeresége összességében meghaladta a 23 milliárd forintot, átlagos profitrátája pedig a 22 százalékot. Az előrejelzések szerint a tavalyi évet is hasonló eredménnyel zárták, miközben a banki hozamok az idén - 10 éves megtérüléssel kalkulálva - 6-8 százalékot garantálnak.

Egyelőre kérdéses, hogy a megtakarított pénzből a fogyasztók áramszámláját csökkentené-e a kormány, vagy az állami tulajdonú áram-nagykereskedő cég, a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) idei 50-60 milliárd forintra taksált veszteségét faragná-e le. Az erőművek által szabott, egyebek között a gázárdrágulás miatt magas termelői áramárat ugyanis az MVM nem pörgetheti tovább egy az egyben a fogyasztói árakban, hanem, a kormány szociálpolitikáját finanszírozva, kénytelen maga "lenyelni".

A törvénymódosításért kardoskodó szocialisták szemét - a javaslatot a gazdasági bizottság MSZP-s tagjai egyhangúlag támogatták - aligha a kipécézett erőműtársaságok zsíros profitja csíphette, hiszen ez 2002 óta már feltűnhetett volna. Sokkal inkább a szelet akarták kifogni Orbán Viktor vitorlájából azután, hogy a Fidesz-elnök tavaly novemberben a parlamentben a "luxusprofitról" és az áramár letöréséről beszélt (HVG, 2005. december 10.).

Az állóvizet valójában az Európai Bizottság tavaly november 9-én bejelentett vizsgálata kavarta fel. Kiderült: górcső alá veszik a magyarországi erőművekkel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket (lásd keretes írásunkat a 95. oldalon). A kínos helyzetet a kormány inkább elhallgatni igyekezett, a Fidesz azonban nyomban meglovagolta az ügyet, és az erőművek "luxusprofitját" az előrehozott kampány részévé tette. Az MSZP - a MEH támogatásával - az előremenekülés mellett döntött.

A brüsszeli vizsgálatra hivatkozva az energiahivatal pánikszerű gyorsasággal levelet írt a szóban forgó erőműveknek, valamint az MVM-nek. Ebben, a szerződések újratárgyalására vonatkozó követelés veszélyét és a honi politikai hangulatot érzékelve, a termelői árak csökkentését javasolta. Ez utóbbival a brüsszeli vizsgálat következményeit - a szerződések felbontásával járó jogvitákat, kártérítési pereket - nem háríthatják ugyan el, rövid távú politikai haszon azonban mindenképpen bezsebelhető, ha a sarokba szorított cégeket sikerül rábírni némi árengedményre. A lényegről, azaz az EU által is forszírozott szerződésmódosításokról amúgy sem akarnak hallani a cégek. A Mátrai Erőmű Rt. vezérigazgatója, Valaska József szerint nem sok értelme lenne éppen most átírni a megállapodásokat, hiszen nem tudni, mikor és milyen döntést hoz az ügyben Brüsszel, és 2007-től amúgy is piacnyitásra kell készülniük a cégeknek. Alighanem a kormány se bánná, ha a szerződések macerás átalakításának, netán felbontásának az ódiumát az EU-ra háríthatná.

Politikai villámhárításként viszont az idén - egyszeri gesztusként - hajlandók a zsebükbe nyúlni a cégek. Közülük az MVM kettő, a Mátrai Erőmű Rt. és a Csepeli Áramtermelő Kft. ajánlatát elfogadhatónak tartja - mondta Kocsis István, az MVM vezérigazgatója a HVG-nek. A német RWE többségi és az MVM kisebbségi tulajdonában lévő Mátrai az idei évre hozzávetőleg 4,2 milliárd forint értékű engedményt tett. A másik "önkéntes", a csepeli erőmű ajánlata pedig 1,1 milliárd forinttal csökkentené az MVM idei költségeit. Az amerikai tulajdonú AES-Tiszai Erőmű viszont csupán 300 milliós árengedményre lenne hajlandó, amit az MVM kevesell. A negyedik cég, a Dunamenti Erőmű Rt. 2,6-3 milliárd forint körüli kedvezményt körvonalaz ugyan, csakhogy azt az MVM szerint elfogadhatatlan feltételekhez köti. Kuhl Tibor, a Dunamenti Rt. vezérigazgatója fordítva látja: szerinte az MVM szabott teljesíthetetlen feltételeket. Megállapodás hiányában a két utóbbi, kevésbé engedékeny cég a HVG értesülése szerint arra számíthat, hogy esetükben a hatóság határozza majd meg az árat, míg a többieknél a hatósági tarifában figyelembe veszik a felajánlott árengedményt.

A hatósági áras "csodafegyverhez" szükséges parlamenti szavazatok összegyűjtése mindazonáltal nem volt egyszerű. Már csak azért sem, mert a koalíciós társ álláspontja nem volt egészen koherens. Az egyébként liberalizációpárti Kóka János gazdasági miniszter tavaly december elején például ráharapott a hatósági ár lehetőségére, és az áramtermelő cégekkel folytatott tárgyaláson annak kilátásba helyezésével próbálta árcsökkentésre rábírni a társaságokat. Idén januárban viszont az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt ezzel épp ellenkező bejelentést tett: tervei szerint az árampiac százszázalékos megnyitását - vagyis a hatósági árak eltörlését - az EU által meghatározott 2007. július 1-jéről jövő év januárra hoznák előre. A múlt heti parlamenti vitán az SZDSZ nevében Szalay Gábor képviselő mindenesetre jelezte, pártja nem támogatja a "versenypiac kerekének visszafordítását", ám arról szó sem esett, hogy a garantált áramátvételi szerződésekkel ringbe szálló erőműveknél nemigen beszélhetünk valódi versenyről - legfeljebb csak abban, melyikük tud a maga számára jobb tarifát kiharcolni. Mindenesetre az SZDSZ-ből kiszavazó két képviselő voksa elegendőnek bizonyult a többség megszerzéséhez. Az extraprofit megszüntetését felvető Fidesz számára nem maradt más, mint tartózkodni a a szavazástól, miközben a rivális fölözte le a politikai hasznot.

MINK MÁRIA