HVG

2004 decemberében egy népszavazás szilárdította meg végérvényesen Gyurcsány Ferenc kormányfő pozícióját az MSZP élén. A vasárnapi "háromigenes" referendum ezzel szemben a vég kezdete lehet a miniszterelnök számára. A Nyugat-Európához való csatlakozásról évtizedeken át csak álmodozó magyarok az Európai Unióba történő belépést 2003-ban mintegy 300 ezer fővel kevesebben szavazták meg, mint ahányan a hétvégén a Fidesz akcióját támogatták. A vasárnapi referendum úgy ütötte ki az Új Magyarország nevű kormányprogram szimbolikus elemeit, mint egy golyó a kuglifigurákat.

A közvélemény-kutatók legnagyobb meglepetésére a népszavazáson nagyjából annyian vettek részt (a választópolgárok 50,5 százaléka), amennyit a nagyobb intézetek előzetesen mértek. A kormánypártok által még elviselhetőnek minősített 2 millió helyett azonban nem kevesebb mint 3,3-3,4 millió személy nyilvánította ki, hogy nem kér a továbbiakban a vizitdíjból, a tandíjból és a kórházi napidíjból. A szavazáson részt vett 4,06 millió állampolgár 82-84 százaléka utasította el tehát a kabinet népboldogító intézkedéseit.

HVG

"Több mint 3 millió ember úgy voksolt, hogy ha lehetősége van ingyen is megkapni olyan szolgáltatásokat, amiért korábban fizetni kellett, akkor ő inkább ingyen szeretné megkapni" - magyarázta halvány cinizmussal a vereség éjszakáján a történteket a kormányfő. A miniszterelnök által emlegetett egyenértékkel számolva a voksoló magyarok többsége - beleértve a baloldal törzsszavazóit is - két korsó sör áráért sem igényli a reformintézkedéseket. A vasárnapi népszavazás arról látszik árulkodni, hogy a kormánykoalíció korábbi híveinek legfeljebb az egynegyede biztos abban, hogy a kabinet jó úton jár.

A hétvégi voksolás egyszerre volt szociális referendum és egyfajta népítélet a balközép koalíció eddigi teljesítményéről. A jobb szolgáltatások zálogaként emlegetett pénzügyi hozzájárulásokat a választók többsége azonban csak egy újabb sarcnak tekintette. A kabinet intézkedéseinek elutasítása olyan elemi erejű volt, hogy a nüánszoknak csekély a jelentőségük. A helyi eredményeket mindenesetre - ha minimális mértékben is - befolyásolták a pártszimpátiák. Valószínűleg ezzel magyarázható például, hogy az MSZP-bázisnak minősíthető, mindmáig depressziós településnek számító Ózdon többen voksoltak a tandíj és a többi "reformadó" fenntartására (17-18 százalék), mint mondjuk Kőszegen (12-15) vagy Debrecenben (12-14).

HVG

A jobboldalon politikai szitokszóvá vált - aktuálisan összesen 50 milliárd forint nagyságrendű - díjak a leghevesebb elutasításra Kelet-Magyarországon találtak. Nagyecseden például - az országosan regisztrált 16-18 százalékkal szemben - a szavazók 5, Nyíradonyban 6 százaléka állt csak ki a pluszjárulékok fejében ígért jobb szolgáltatások fenntartása mellett. Feltűnően sokan kívánták a pokolba a kormányzati reformújításokat például a viszonylag tehetős Soltvadkerten és Villányban is.

Saját szempontjából a legkevésbé pocsék eredményt a koalíció a főváros 23 kerületében érte el. Gyurcsányék azonban még a baloldali fészeknek számító XIII. kerületben is csak a szavazók egyharmadát voltak képesek meggyőzni arról, hogy az új hozzájárulások jobbá teszik az egészségügyet és a felsőoktatást. Az MSZP első számú fővárosi bástyájának tekinthető XXI. kerületben a voksolóknak csupán az egynegyede ikszelte be a "kormánypárti nemeket". Igaz, a kampány során minden egyes megyében felbukkanó Orbán Viktor a múlt pénteken utolsóként éppen a vörös Csepelen igyekezett új szimpatizánsokat gyűjteni.

A népszavazás általános üzenete fontosabb volt a konkrét ügyekben hozott döntéseknél. A hétvégi sikere után a Fidesz máris bejelentette, hogy a legközelebb a teljes egészségbiztosítási törvényről mondat ítéletet a választókkal. "Nem tudjuk, mikor szakad le a födém, de egyszer le fog" - hangoztatta a kampány során az ellenzék vezére, akit a kormánypárti Pécsett a múlt héten kisebb tüntető csoport fogadott. Az erkölcsi hitelét már 2006-ban elvesztő, újabban hatalomtechnikusként is egyre gyengébb teljesítményt nyújtó, a legközvetlenebb munkatársai által is elhagyni kezdett Gyurcsány Ferenc számára folyamatos vesszőfutássá válhat a ciklus második felében a kormányzás.

HVG

A hétvégi eredmény igencsak megfelel viszont Orbán Viktor stratégiai céljainak. A Tölgyessy Péter által már eddig is Európa relatíve legerősebb pártjaként emlegetett fiataldemokraták hosszú próbálkozás után most először tudtak igazán jelentős számban szavazókat elcsábítani a baloldalról. A 2006-os parlamenti választáson 2 millió 273 ezer szavazatot begyűjtő Fidesz népszavazási kérdései mögött további 1 millió választó sorakozott fel vasárnap. Az ellenzék vezetője tavaly ősszel még csak álmodozott arról, hogy egyszer esetleg létrejöhet majd a "történelmi szövetség" a középosztály és a leszakadó rétegek között. Vasárnap óta viszont minden igyekezete arra irányul, hogy minél nagyobb számban saját táborában tartsa azokat, akik március 9-én szavaztak először a jobboldali Fideszre. Orbán a hét elején állítólag még azt is mérlegelte, hogy a Fidesz egyáltalán tartson-e nagygyűlést Budapesten március 15-én (végül is tart), nehogy bármilyen váratlan esemény beárnyékolja a vasárnapi győzelmet.

Miközben az ellenzék természetesen a kormányzati program összeomlásaként állítja be a hétvégi "népítéletet", aligha lehet megfeledkezni arról, hogy a voksolásra meglehetősen abszurd körülmények között került sor. Több közszereplő egykori és jelenlegi álláspontja elég plasztikusan jelzi, milyen távol került mára Magyarország a harmadik köztársaság első éveinek közjogi ideáitól. A köztársaság előző államfője, az egyetemi tandíj mellett oktatási miniszterként még határozottan kiálló Mádl Ferenc a mostani kampány során például már kategorikusan elutasította a képzési hozzájárulás bevezetését a felsőoktatásban. Az erről is szóló "háromigenes" petíciót szintén támogató jogászprofesszor, Zlinszky János gyakorló alkotmánybíróként pedig még maradéktalanul egyetértett azzal az alkotmánybírósági (AB) határozattal, amely igencsak ráillik az elmúlt hónapokban kialakult közjogi helyzetre: ha az AB "jogkörét kiterjesztően értelmezné, (...) ez (...) óhatatlanul oda vezetne, hogy az AB magára vállalná a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is, és (...) egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki". Mindeközben az 1989-es négyigenes referendumot elindító Tölgyessy Péter az utóbbi évek tömeges népszavazási kezdeményezései kapcsán nemrég már arról beszélt, hogy voltaképpen kevés "szörnyűségesebb, demagógabb intézmény van" a népszavazásnál.

BABUS ENDRE