Szlovákia nem fogja elismerni Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét, mert az a félmilliós szlovákiai magyarság elszakadásához teremtene precedenst - fogalmazta meg a szlovák politikai elit félelmét decemberben Robert Fico szlovák miniszterelnök. Hasonló okokból Románia sem támogatja Koszovó Szerbiától való elszakítását, s ennek múlt hét végi párizsi látogatásakor Adrian Cioroianu román külügyminiszter is hangot adott.

A szomszédos országok politikusai jól érzik, bármennyire szajkózzák is Brüszszelben, hogy a koszovói kérdés rendezése nem lesz precedens más európai kisebbségi problémák rendezésekor, ez nem a mostani állásfoglalásokon múlik. Ha a Koszovóban kialakuló kisebbségpolitikai megoldásokat elfogadja az EU, akkor nehéz megmagyarázni, miért ne lehetne azokat máshol is alkalmazni.

Már önmagában az is precedens, hogy egy európai szuverén állam akarata ellenére megváltoznak területe és határai, ez azonban a határon túli magyarok esetében nem releváns. Sokkal inkább figyelemre méltó lesz az, milyen jogokat kapnak majd Koszovó függetlenségének kinyilvánítása után az ott élő szerbek. A jelenlegi tervek értelmében széles körű területi autonómiához juttatnák őket, s ez az, ami a magyar kisebbségek számára is hivatkozható példa lesz majd. Már az Ahtisaari-terv is elismeri a koszovói szerb közösség kollektív jogait, rendelkezhetnének például saját rendőrséggel, kettős (szerb és koszovói) állampolgársággal, a két ország közösen finanszírozná a területi autonómiát, s az anyaország, Szerbia egyfajta védhatalmi jogosítványt kapna.

Ha az EU ezt a megoldást támogatja, nincs jogalap elutasítani a határon túli magyarok hasonló törekvéseit, s ha a koszovói megoldás beválik, akkor a területi autonómia pozitív példa lehet az etnikai és nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére. Ez az, amit a szlovák és a román politikusok pontosan látnak, s nem véletlen, hogy minden erővel arra törekszenek, az EU ne ismerje el Koszovó függetlenségét. Mindez persze a pozitív szcenárió, ugyanis az is könnyen előfordulhat, hogy a koszovói szerbek menekülésre fogják a dolgot. Ha így történik, akkor oda a pozitív példa hatása, ráadásul mind Magyarország, mind a szerbiai magyarok nehéz helyzetbe kerülnek, mert a koszovói szerb menekültek egyik célpontja a Vajdaság lehet.

Bár a mintegy 320-350 ezresre apadt vajdasági magyarságot pillanatnyilag nem érik fizikai támadások, sokakban félelmet keltett az, hogy tavaly májustól kezdve a rendőrök végigjárták a magyarlakta településeket, s összeírták az üresen álló házakat. Bár a rendőrök egyáltalán nem voltak tolakodóak, a magyarok attól tartanak, a felmérés célja, hogy az üresen álló házakba telepítsék a függetlenné váló Koszovóból esetleg menekülni akaró szerbeket, illetve az EU és Szerbia által elfogadott toloncegyezmény értelmében Szerbiába visszazsuppolandó több tízezer embert. Az elsősorban koszovói romákat és szerbeket érintő egyezmény január 1-jén lépett életbe, ám a HVG értesülései szerint egyelőre nem érkeztek menekültek a Vajdaságba. A magyar pártok többször is felkérték a belgrádi belügyminisztériumot a rendőrségi akció hátterének megmagyarázására, ám még a VMSZ parlamenti interpellációja is válasz nélkül maradt.

A magyar félelmek egyébként egyáltalán nem alaptalanok: a délszláv válság kitörése után a Boszniából és Horvátországból elmenekült szerbek ezreit telepítették le a Vajdaság magyarlakta körzeteiben, egyebek mellett Szabadkán. A magyar politikusok szerint a betelepítések célja a nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatása volt.