Megédesítendő Belgrád számára Koszovó immár elodázhatatlan elszakadásának keserű piruláját, az unió soros elnökségét betöltő Szlovénia a lehető leghamarabb, már az uniós külügyminiszterek január 28-ai soros ülése alkalmával alá szerette volna írni az EU és Szerbia közötti kapcsolatokat új szintre emelő stabilitási és társulási megállapodást (SAA). A tagállamok egy csoportja, elsősorban a Balkán-régióhoz hagyományosan szorosabban kötődő országok (mint például Olaszország, Szlovénia, Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Görögország) régóta szorgalmazzák ugyanis, hogy az EU ne csak büntesse Szerbiát - most éppen azzal, hogy nem gördít akadályt Koszovó függetlenné válása elé -, hanem igyekezzen bátorítani is olyan gesztusokkal, amelyek erősíthetik Belgrád elkötelezettségét az EU iránt. E tagállamok jelentős sikerként könyvelték el, hogy a magyar diplomácia kezdeményezésére a decemberi EU-csúcs záródokumentuma, az elnökségi következtetések szövege először említette Szerbia európai integrációjával kapcsolatban a tagjelölti státus lehetőségét (HVG, 2007. december 22.).

Ljubljana addig ütötte volna a vasat, amíg meleg, és siettetni próbálta a nemrég parafált SAA aláírását. Csakhogy ez a szlovén elképzelés brüsszeli értesüléseink szerint - az 1995-ös srebrenicai vérengzés előidézésében ENSZ-békefenntartói révén játszott dicstelen szerepét ellensúlyozni akaró - Hollandia és Belgium makacs ellenállásába ütközött. Mindkét ország köti az ebet a karóhoz: az SAA aláírásáról mindaddig szó sem lehet, amíg Szerbia nem tanúsít "teljes együttműködést" a hágai Nemzetközi Törvényszékkel, ami alatt a hollandok és a belgák a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka, Ratko Mladics kézre kerítését és kiadatását értik. A "teljes együttműködés" eme merev értelmezésével nem azonosulnak azok a tagállamok, amelyek nagyobb rugalmasságot szorgalmaznak Szerbia iránt, és emlékeztetnek a horvát precedensre, amikor az EU 2005 őszén még azelőtt adta áldását a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, hogy Zágráb elfogta volna Ante Gotovina tábornokot, ami pedig sokáig elengedhetetlen előfeltételnek tűnt az unió részéről.

Az uniós vezetők nem csak attól félnek, hogy végleg elidegenítik az EU-tól Szerbiát, ahol Vojiszlav Kostunica kormányfő a politikai elit tekintélyes részének véleményét megfogalmazva arról beszél, hogy Koszovó függetlenedése kizárja országa EU-hoz való közeledését. Legalább ekkora fejtörést okoz Brüsszelben, miként teremthető és őrizhető meg a tagállamok egysége Koszovó ügyében. A decemberi csúcson elvágták a gordiuszi csomót: elválasztották egymástól a közbiztonságra felügyelő és a jogállamiság kiépítését segítő EU-misszió Koszovóba küldésének kérdését és a de jure még Szerbiához tartozó tartomány függetlenségének elismerését. A múlt héten Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője már arról tájékoztatta a tagállamok brüsszeli diplomatáit, hogy kidolgozták a misszióra vonatkozó jogszabályok tervezeteit. Ezeket az általános ügyek és külkapcsolatok tanácsa január 28-ai ülésén már jóvá is hagyhatnák, de hogy ne zavarják meg a szerbiai választási folyamatot, formális döntés információink szerint akkor még nem születik. "Az EU fő célja, hogy támogassa, de legalábbis ne gyengítse Borisz Tadicsot" - fejtegette lapunknak egy tanácsi diplomata, utalva az EU-misszió vegyes szerbiai fogadtatására.

A misszióról szóló döntést ugyanakkor záros határidőn belül, még a szerbiai elnökválasztás második fordulóját követő napokban várható koszovói függetlenségi nyilatkozat előtt jóvá kell hagyni - emlékeztettek brüsszeli forrásaink -, merthogy ellenkező esetben olyan látszat keletkezhet, mintha az EU-misszióra vonatkozó döntés önmagában is Koszovó elismerését jelentené. Márpedig néhány tagállam, Görögország, Románia, Spanyolország, Szlovákia és főként Ciprus - külön ENSZ biztonsági tanácsi határozat híján - továbbra is vonakodik Koszovó elismerésétől. Így azután a Koszovó függetlenségének kinyilvánítása után pár napon belül rendkívüli ülésre készülő uniós külügyminiszterek számára csak egy megoldás marad: az ugyancsak Szerbiától levált Montenegró esetében kitaposott ösvényen haladva nyugtázni Koszovó függetlenségét, de egyszersmind a tagállamokra hagyni, hogy saját jogrendjüknek megfelelően maguk döntsenek annak elismeréséről. A jelek szerint a tagállamok túlnyomó többsége viszonylag gyorsan el fogja ismerni Koszovót, vagyis meglesz az a "kritikus tömeg", amely az EU egységének demonstrálásához elégséges.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL